Ne húnyj szemet a mindennapi csodák felett!

A csodálatos, dicsfényben tündökölő rendkívüli jelenségek mindennapos események - a moziban, a hírekben, a televízióban.

Érzékszerveinket állandan "csodák" bombázzák. Függővé válunk a drámáktól. Idővel már csak a hatalmas, katasztrofális, felháborító események vonzzák figyelmünket.

Vedd szemügyre egy kicsit közelebbről a mindennapi életed, a hétköznapok embereinek és eseményeinek világát. Ha minden pillanatban minden körülötted és benned létező dolgot befogadsz - mi hiányozhatna még? Milyen látnivaló, milyen illat vagy hang?

Mikor néztél ki utoljára a konyhaablakon? Ha most kinéznél, vajon nem éreznéd-e azt, hogy "igen!", a pillanatot, mely örökre az emlékezetbe égve idézi majd csendes nosztalgiával az életed egy gyönyörű pillanatát? A hangokat, a fényeket, a színeket?

Vajon nem kívánnád-e, hogy bárcsak újra láthatnád még egyszer, nem emlékeznél-e mindig, milyen szép is volt, és arra, hogy ez a barátságos, oly közeli érzés teszi kényelmessé és családiassá a mindennapjaidat?

És mi újság a széthajigált játékokkal, vagy a gyereksírással, ami más, ha éhes, és más, ha nedves a pelus? És mi a helyzet a veled együtt ébredő város reggeli zajával? Vagy egy kisbaba illatával a fürdetés után?

És mi van a barátok mosolyával? Vagy azokkal az unalmas viccekel, amiket unos untalan elmesélnek, és egyáltalán nem viccesek, de ők mégis annak tartják, szóval te mégis nevetsz...

Vedd egy kicsit közelebbről szemügyre a "hétköznapit" az életedben. És ne felejts el hálát adni értük. Olyan könnyedén elsiklunk a részletek felett, hiszen azok természetesek, nem? A Nap minden nap felkel és lenyugszik, évszakok jönnek és mennek, és mi elfelejtjük, milyen gyönyörű, milyen szenzációsan jó érzésekkel tölt el a valóság.

Adj hálát a valóságért, minden apró részletéért, minden nap. Mert ahol van, oda adatik...