A virágok királynőjének rendkívül komplex jelentése van szinte minden kultúrában. A keleti civilizációkban a misztikus rózsa szerepét a lótusz foglalja el.

Mindkét esetben a mennyei tökéletesség és a földi szenvedély, illetve az idő és örökkévalóság örök szimbóluma. Élet és halál, termékenység és szüzesség - a hermészi polaritás elvéből következő filozófia alapján - mind-mind a jelentései közé tartoznak. A teljesség, az élet misztériuma, az élet középpontja, a szív kifejezésére szolgál. A szív szimbolizmusával kapcsolatban a kereszt közepén található rózsa az egységet jelenti. Sokszor az ismeretlenség, a szépség, a hála, a boldogság kifejezésére szolgál. Mint a szenvedély jelképe, gyakran asszociálják borral és érzékiséggel. Az istennők virágaként is gyakran találkozhatunk vele, ilyenkor az élet, a teremtés és a szerelem szimbóluma.

Az arany a tökéletesség, a vörös a vágy, az élvezet, az öröm és a szépség színe. A fehér rózsa a fény virága, az ártatlanság és a szüzesség örök jelképe. A vörös és a fehér együtt a tűz és a víz, az ellentétek egységét fejezi ki. A kék rózsát szinte mindenhol a lehetetlennel azonosítják.

A négyszirmú virág a kozmosz négy irányát, az égtájakat jelenti. Az öt a mikrokozmoszt, a hat a makrokozmoszt reprezentálja. A misztikus házasság, az ellentétek egyesülésének helyeként a Rózsakertet szokták megnevezni.

• Az alkimisták számára a bölcsesség jelképe volt, a Nagy Művet és az elmúlás utáni spirituális újjászületést jelképezte.
• Már az egyiptomi kultúrában is kitüntetett szerepet játszott mint Ízisz szent virága. Az egyetlen igazi szerelem jelképeként Ízisz és Ozirisz kapcsolatát ábrázolták vele.
• A hinduk a misztikus rózsa párhuzamaként a lótuszt a spirituális centrum kifejezésére használták, különösképpen a csakrákat jelölték vele.
• A kínaiak számára a törékenység és az "édesség" jelképe. A lótusznak metafizikus jelentőséget tulajdonítottak.
• A szerelmi győzelem, az élvezet, a szépség és vágy megtestesítője volt az ókori görögök és rómaiak között. Mint ilyen, Aphrodité, illetve Venus emblémájaként is ismert. Rózsák nőttek a római temetőkben, a feltámadásban vetett hit szimbólumaként. Az "örök tavasz" ünneplésére rendszeresen rózsafesztiválokat tartottak. Úgy gondolták, hogy a vörös rózsa Adonisz véréből fakadt.
• A kereszténységben a rózsa a Paradicsom virága, a tökéletesség, a teljesség és a szépség jelképe. A fehér rózsa az ártatlanságot, a tisztaságot és gyakran Szűz Máriát jelenti, míg a vörös a mártíromságot, hiszen vörös rózsa sarkadt Jézus véréből a Kálvárián. A rózsakoszorú a mennyei áldást és Szűz Máriát mint a Mennyek Rózsáját jelenti, a templom pedig Sáron rózsája. Az eredendő bűnt és a bűnbeesést gyakran a rózsa tüskéivel szimbolizálják. A tüske nélküli rózsa vagy a misztikus rózsa maga Szűz Mária vagy néha a szeplőtelen fogantatás. Több szent emblémájában is találkozhatunk vele, a magyarok közül például Szent Erzsébetén.
• A Próféta vérét és két unokáját az iszlám hagyományok szintén a rózsával jelképezik. A Próféta két szemét két rózsával szokták ábrázolni. Bagdad rózsájában az első kör a törvény leírására szolgál, a második az út, a harmadik pedig a tudás. A három együtt az igazságot jelenti, neve pedig Allah.