A megismeres,es elfogadas alapveto feltetele lelki bekessegunknek.
Azok az emberek,akik korul tul sok megismerhetetlen,es elfogadhatatlan dolog tortenik,melyek erintik eletuket,a beketlenseg haborgasaban elnek,s ezek legtobbszor "pszichoszomatikus"betegsegeket okoznak.
A megismeres,es elfogadas tudomanya igy az egeszseg,es a bekesseg forrasa.

Előzmény

Válasz

Erdekes velemeny!
Szerintem a dolog ennel osszetettebb.Ha van egy fajos fogam,hiaba fogadom el,fajdalma ejjel-nappal szenvedest okoz eppugy,mint barmilyen vesztesegunk,mely lenyunkbol szakadt ki.(Hazastars,szerelem,szulo,gyermek,stb.)
Az "ujjaszuletes" fogalmat ugy tunik osszekeverted az "ujraszuletes" fogalmaval.Az ujjaszuletes,kereszteny fogalom,mely viztol es Lelektol tortenik.(Az ember,amikor szembesul bunossegevel,es megismeri Krisztus megvaltasat,regi eletet hullamsirba temeti,es ujjaszuletik egy uj eletre,mely Krisztussal valo kozossegben nyer eltetoerot.Isten Szellemisege a szeretet gyumolcset plantalja az uj,meguressedett szivbe.)Az ujraszuletes idegen a kereszteny tanitastol.Az a hindu,es buddhista vallasok elkepzelese.

Előzmény

Válasz

Szerintem minden rossz érzés a nem elfogadásból ered.
Ha mindent képesek lennénk elfogadni, semmi bajunk nem lenne az életben soha.
Talán az élet is erre akar megtanítani minket, minden dolog amit megtanulunk elfogadni megszünteti a szenvedést abban a témában.
Sokak szerint minden újjászületéskor ez a feladatunk, mindig más közegbe születve, mindig más dolgokat megtanulva fejlődni, amíg el nem érünk oda hogy mindent képesek vagyunk elfogadni.
Mert bár a külvilágra fogjuk sokszor, de a szenvedést mindig a bennünk lévő tagadás okozza... Másokat csupán tükörként használunk ilyenkor, rávetítjük és ráfogjuk másokra és a világra hogy ők a szenvedés okozója.

Válasz

Át kell menni a szenvedésen, hogy már ne akarjunk szenvedni. Az én körülményeim nem lettek jobbak, mégse akarok már szenvedni miattuk. Hiszem, hogy lesz jobb. De erre a megszabadulásra a szenvedés tanított meg.

Válasz

Igen erdekes felvetes!
Mit tanulhatunk szenvedesunkbol?Minden szenvedes tanito szandekkal esett velunk?Mi a dolgunk masok szenvedesevel kapcsolatban?Dolgunk-e masok szenvedesei okat kutatni?Kell-e,es mikor kell masok fajdalomcsillapitoikent viselkednunk?Mikor lehet,es mikor szukseges sajat szabadsagunk hatarait vedni,esetleg visszavenni?

Előzmény

Válasz

Szenvedés

...Nem csak oka, de következménye is van mindennek. Nagyon sok nehézség adódik abból, hogy bizonyos cselekedetek következményét nem feldolgozni, hanem kikerülni akarjuk. Ez az a bizonyos szőnyeg alá söprés. Ha egy ember szenved, az azt jelenti, hogy rákényszerült a szembesülésre. Neki kell döntenie abban, hogy feldolgozza, vagyis tanul előző tetteiből, vagy elodázza, tehát menekül a megoldás elől. Ez utóbbi sohasem hoz megoldást. Nem, mert saját felelős tetteink következménye ugyan nemcsak minket érint, de megoldását mások fel nem vállalhatják. Sokkal komolyabban vesz bennünket, mint mi önmagunkat. Nem játszik velünk.
Ne fájdalomcsillapítók akarjunk lenni egymás számára, hanem olyan orvosság, mely nem a fájdalmat akarja megszüntetni, hanem a bajt orvosolni. - Jelen esetedben ez úgy megy, hogy tudjunk örülni a Vele való kapcsolatunknak.

A szenvedésnek van sok összetevője. Az egyik: szenvedéssel, lelki gyötrődéssel jár annak tudomásul vétele, hogy nem szabad átlépnünk szabadságunk határait. A másik, mely tán még nagyobb szenvedést hoz magával, az, ha másoknak tudomására hozzuk, hogy véget ér szabadságuk ott, ahol a miénk kezdődik. Annak lelkében, akit erre figyelmeztettek, bizony támadásba lendül ellenünk az illetőben lévő uralomvágy. E két szenvedés-összetevőnek vállalásához nagy bátorság kell. Neki volt bátorsága ehhez egészen a vérrel verejtékezésig. E bátorsága mindenkinek rendelkezésére áll, aki engedi, hogy benne éljen, aki engedi, hogy általa szeressen. Nem lehet független bátorságától. Ezt jelenti az, hogy az övéi közül senkit sem enged erején felüli nehézségekbe bonyolódni. Szeretni mindenütt lehet és kell is.

Van olyan szenvedés, mely szerep, melyet az illető önmaga vállalt magára még földi élete előtt. Az Ővé is részben ilyen volt. Van olyan, melyet nem ő, a szenvedő vállalt, mert éretlen volt dönteni afelől, hogy számára mi a legjobb, hanem mások, akik őt nagyon szerették, döntöttek így helyette. Van olyan szenvedés, mely egyben vezeklés is, s mely csak itt a Földön lehetséges. És van olyan szenvedés, mely eleve kudarcra van ítélve: vagy azért, mert a Tőle kapott szerepet nem érinti, vagy azért, mert nem befolyásolja, tehát győzelmét igazolja, jelenti a szenvedések felett. Ilyenkor szokott gyógyítani.
Legyünk meggyőződve arról, hogy szeretete azért engedte meg eddigi szenvedéseinket, s engedi még most is, hogy a mi szeretetünk Iránta tudjon megnyilvánulni áldozatvállalásaink által azok felé, akik boldogságukat nem Nála keresik, hanem olyan mulandó dolgokban, melyekben szükségszerűen csalódni fognak.....

Válasz