Az idegen

Képzeletünkben űrhajó ereszkedik le a Földre, és kiszáll belőle egy idegen.

Az értelmes életformákat kutató tudósok viszont a földön kívülieknek épen az ilyen jellegű földre szállását tartják a legvalószínűtlenebbnek. A csillagközi utazással járó irtózatos, több száz, ezer vagy millió fényévnyi távolságok minden bizonnyal lehetetlenné teszik.

Miközben előkészültem, hogy a „kódkulcs” és az „obeliszkek” keresésére elindítsam régészeti kutatásomat a Liszanon, a National Aeronautics and Space Administration (Nemzeti Légügyi és Űrhajózási Igazgatóság) bejelentette, hogy az emberek nélküli űrhajók új generációját fogja bevetni a kozmosz felderítésére földön kívüli élet után.

Ám csak a mi galaxisunk, a Tejút is százmilliárd csillagból áll, és több milliárd galaxis létezik.

Akad azonban más lehetőség is.

És ha már nagyon régen lejátszódott várva várt kapcsolatfelvétel egy másik intelligenciával? Ha a Biblia kódja pontosan egy ilyen kapcsolatot képvisel?

Mióta először találkoztam vele, sejtettem, hogy a Biblia kódját valami nem e világi lengi körül. Egyetlen emberi lény sem lett volna képes ara, hogy három ezer évvel előre lásson eseményeket, és napjaink részleteit bekódolja a Bibliába.

És ha tényleg létezik valamilyen bűvös kódkulcs? Ha az obeliszkeket valamilyen ismeretlen fejlettebb civilizáció ásta el itt a Földön? Ha valóban más bolygóról érkeztek?

Ha igaz az ősi írás: „Nem emberkéz csinálta, hanem az Ég műve”?

Ez lenne az első bizonyítéka annak, hogy nem vagyunk egyedül. Nem tudtam megállni, hogy el ne képzeljem a pillanatot, amikor előássuk a nyilvánvalóan nem e világból származó, de ezen a világon fellelt monolitot. Ezzel választ kapnánk arra a kérdésre, amit az idők kezdete óta feltesz magának minden ember: megtudnánk, hogy rajtunk kívül is van élet az univerzumban, és valamikor itt járt egy képviselője.

Mindamellett nem tudtam szabadulni a kételyeimtől. Minél lenyűgözőbbé terebélyesedett az esetleges felfedezés, annál kevésbé tudtam hinni benne.

A „liszani idegen” kódolása Józsué könyvében jelenik meg, a Biblia egyetlen könyvében, ahol az eredeti szöveg megjelöli a kutatás pontos helyszínét.

És pontosan Józsué könyvének ez a verse keresztezi a „liszani idegen” szókapcsolatot. Megjelöli a félszigetnek a Holt-tengerbe nyúló ujjszerű végét, ahol öblöt alkot: „Liszantól északra, tenger nyelve”.

A „liszani idegen” ugyancsak megjelenik kódoltan a Tórában, és az elsődleges szövegben Jordánia bibliai neve keresztezi: „Moáb mezőségén a hegy tetején”.

Ebből világosan kibontakozik egy helyszín a Liszanon, mégpedig a szikla a félsziget északi csücskén. És valóban, ugyanitt a „fok” szó is feltűnik.

Alatta a Biblia elsődleges szövege közli, hogy „szobrot csinált néktek minden égi formára”.

De további adalékok is arra utaltak a kódban, hogy a kódkulcs valóban egy másik bolygóról került hozzánk.

Az „idegen kód” kifejezés a Bibliában a „Mazra” név társaságában jelenik meg. Ugyanott látható a „detektor” szó. Ugyanazon a táblázaton tűnik fel az „obeliszk és a „kulcs” is.

A „kód az idegentől” együtt szerepel a „vaskohó”-val, és ugyanott feltűnik a „liszani” szó is.

A „liszani idegen” szavak kódolását, mely kifejezés héberül azt is jelentheti, hogy „idegen nyelve, szintén a „Mazra” név keresztezi.

A „Mazra” szó héberül azt jelenti, hogy „maggal bevetett terület”, és pont fölötte áll kódoltan a „DNS”, ami ismét azt sugallja, hogy az élet kódja, valamint a Biblia kódja „idegen nyelven” íródott.

Igaza lenne Cricknek? A genetikai kód és a Biblia kódja egyaránt „járműben” érkezett hozzánk?

Újra megvizsgáltam azt a kódtáblázatot, ahol az „acél jármű” a „Mazra” és a „Liszan” nevekkel együtt jelenik meg. Észrevettem, hogy pont az „acél jármű” fölött a rejtett szövegben az áll: „lekényszerítve, feltartóztatva”.

Héberül csak egy jelentése van a szónak: egy repülő jármű elfogását jelenti.

Késztudományos-fantasztikus regény, nem is a legvisszafogottabb fajtából. Egyszerűen nem lehet igaz. Hogyan is létezhetett volna űrhajó azokban az időkben? Csakis úgy, hogy máshonnan jött.

A Bibliában egyszer szerepel kódolva az „idegen a földön”, és az is a „Mazra” névvel együtt. Ismét utalás történik arra, hogy nem szándékosan kerültek a Földre: a „tévedésből, hiba folytán” keresztezte az „idegen a Földön” szókapcsolatot.

A Biblia legegyértelműbb űrhajóleírása Ezékiel könyvének eredeti szövegében olvasható, a „szekér látomása” néven is ismeretes:

„És látám, és ímé forgószél jött északról, nagy felhő egymást érő villámlással, amely körül fényesség vala, közepéből pedig mintha izzó érc látszott volna ki, tudniillik a villámlás közepéből. És belőle négy lelkes állat formája tetszék ki, és ez vala ábrázatjok: emberi formájok vala.”

Ezékiel könyvében ugyanezen a helyen az „emberi idegen” kifejezés volt kódolva.

A „Liszan” név kihagyások nélkül jelenik meg ugyanezen a helyen, és visszafelé olvasva a következő rejtett szöveg fedi át: „Ember a közelben, egy kriptában.”

Egy másik kódolást is találtam a Tórában, ami mintha azt erősítette volna meg, hogy egy emberszerű lény jött ide nagyon régen, és itt hagyta nekünk a Biblia kódját.

„Az idegen ember” áll egy helyütt a Bibliában.

Ugyanezen a helyen a Biblia elsődleges szövegében jelenik meg az a két kifejezés, amely eredetileg a „kódkulcs” szóval szerepel együtt: az „obeliszkek szája” és a „Kód Ura”.

Ez mintha a lehet legvilágosabban azt adná tudtunkra, hogy a Kódoló emberi lény, de nem közülünk való. Ugyanazon a helyen a kód ismét kijelenti: „elfogták, lekényszerítették őt”.

Mi vagy ki tudott oly módon beavatkozni, hogy ős-űrhajósunknak kényszer- eszállást kelljen végrehajtania? Ehhez semmilyen fogódzót nem adott a kód.

Ám kétségkívül az áll benne, hogy a kódkulcs egy űrhajóban érkezett a Földre.

Az „acélbárka” tehát egy idegen jármű lenne?

Minél kikezdhetetlenebbé kristályosodott a bizonyság a kódban, annál erősebb kételyek ébredtek bennem.

Azt még minden további nélkül hajlandó voltam elhinni, hogy a Biblia kódjához tartozó kulcsot egy obeliszkre vésték, és hogy az obeliszk egy bibliai idők óta lakatlan, kopár félsziget talajában rejtőzik. De hogy egy űrhajó fedélzetén került volna hozzánk, azt nehezemre esett elhinni.

Maga a tény, hogy a Bibliában létezik egy jövőbelátó kód, azt bizonyítja, hogy nem vagyunk egyedül. Minthogy mi nem látunk át az idősíkokon, csakis valamilyen földön kívüli intelligencia működhetett közre ebben a világban, legalábbis az idő tájt, amikor először jegyezték le a Bibliát.

Ezt a hiedelmet lényegében minden vallás osztja. A Biblia a felszínen egy földön kívüli életformával való találkozás története. Nem látható, de gyakran hallani a szavát.

Minden ősi mítoszban, minden vallásban előfordulnak történetek járművekről és égi lényekről, más világokból érkezett félelmetes látogatókról, „égi csónakokról”. Mikor Isten alászáll a Sínai-hegyre, füst és tűz kíséri a jövetelét.

Csakhogy én nem hiszek Istenben. És bár mostanság a tudósok egyetértenek abban, hogy szinte bizonyosan léteznek rajtunk kívül értelmes élőlények a világegyetemben, én nem hiszek a kis zöld emberkék létében, amíg le nem szállnak az udvaromban.

Újságíró vagyok, nekem rideg tények kellenek.

Sávuor ünnepén, amikor azt ünneplik, hogy Mózes a Sínai-hegyen megkapta a Tórát, megtaláltam a Biblia kódjában a végső bizonyítékot, hogy a kódkulcs valóban acélba zárt oszlopokon található.

Ugyanebben a rejtjelben találtam rá az „Isten” szóra.

A kódolt „acélban, obeliszkek”-et az emberiség teremtését előadó vers keresztezi a Teremtés könyvéből:

„Isten képmására teremtette őt, férfinek és nőnek teremtette őket.”

Az „obeliszkek” tehát minden kétséget kizáróan valamiféle „acélbárkában” vannak.

A Teremtés könyvének szavai mintha ugyancsak megerősítenék az egyetlen ismert ősi említését az „obeliszkek” létéről, a Midrás azon megjegyzését, miszerint a két obeliszk ember alakú, méghozzá „nő, a másik meg férfi”.

Sőt, mintha az obeliszkeket a mi megteremtésünkhöz kapcsolná, a Teremtőnkhöz:

„Ez Ádám utódainak könyve: Amikor Isten Ádámot teremtette, Istenhez hasonlónak alkotta.”

A teljes bekezdés a Teremtés könyvének 5:1 verse, amely az „acélban, obeliszkek”-et keresztezi, ami mintha megerősítené, hogy az obeliszkek jelentik a kód kulcsát, és hogy felfedhetik a számunkra homályos múltunkat és egész jövőnket.

A feltevés valahogy úgy hangzik, hogy megteremtésünk pillanatában ismert volt a jövőnk, és már azelőtt megíródott az egész emberiség története, hogy lejátszódott volna: ha tehát most olvashatnánk, nemcsak mindazt láthatnánk meg benne, ami ezidáig történt, hanem azt is, ami ezután vár az emberiségre.

„Az acélban” nem csupán az „obeliszkeket” találjuk, hanem a mi igazi eredetünket is. A teljes kódmátrix szerint „az Úr, acélban ismerszik meg a gazda, obeliszkek”.

Mintha arról lenne szó, hogy az obeliszkek a teremtőjük képére készültek, és ez a teremtő a kár a mi Teremtőnk is lehet.

Miközben felkészültem, hogy elkezdjem kutatásomat a Liszanon, feljegyeztem a naplómba: „Kénytelen vagyok azt a következtetést levonni, hogy az ’obeliszk’ mellett, ami egyben a ’kódkulcs’ is, azt az ’idegent’ is keresem, aki teremtette, vagy legalábbis idehozta, és a ’járművet’, amelynek fedélzetén érkezett.”

Michael Drosnin