Bármilyen furcsán hangzik is, a növényeknek érzéseik vannak. Megjegyzik, ki bántja, és ki gondozza őket, és reagálnak e személyek jelenlétére. Figyelem, cikkünket vegetáriánusoknak nem ajánljuk.

Néhány ember pontosan meg tudja mondani, mikor vett az élete nem várt fordulatot. Cleve Backsternek, Amerika első számú poligráfszakértőjének életében ez a dátum 1966. február 2-a volt. Ezen a napon a New Yorkban élő neves hazugságvizsgáló szakember megfenyegette vizsgálati alanyát abból a célból, hogy választ csikarjon ki belőle. Backster alanya egy növény volt. Eredetileg azért kapcsolta rá a műszert, hátha információt szerezhet arról, meddig kell locsolnia, mikor telítődik vízzel.
A választ jelző papíron azonban nem a várt eredmény rajzolódott ki, hanem olyan, amilyet egy ember ad, amikor hazugságvizsgálóra kapcsolják.

A poligráf tulajdonképpen a vizsgált személy finom elektromos változásait észleli. Azon az elven alapul, hogy ha valakinek fenyegetik a pszichés jóllétét, az pszichológiai választ csal elő belőle. Ezért a tudós elkezdett azon gondolkodni, hogyan tudna egy növényt „fenyegetni". Végül rátalált a megoldásra: a detektort rákötötte egy sárkányfára, s elhatározta, hogy megperzseli a levelet, amelyre az elektródát kötötte. Még hozzá sem ért a növényhez, gyufa sem volt nála. Csak a gondolat született meg az agyában, amikor a készülék mutatója drámaian kilengett. A növény tehát a szándékára reagált! Backster megdöbbent: te jó isten, ez a növény olvas a gondolataimban és még reagál is rá!


Félnek a fenyegetéstől

Ugyanez történt, ha egy leszakított levéldarabkára rögzítette a műszert. Ha csak a növény közelébe ért azzal a szándékkal, hogy megégeti, a virág „megőrült". Viszont ha közelített hozzá, de valójában nem volt szándékában megperzselni a levelet, a növény nyugodt maradt. Egy másik kísérletben olyan dologgal „fenyegette meg" a sárkányfa levelét, ami nem jelentett valódi veszélyt (meleg kávéba mártotta a levelet.) Ekkor olyan jel jelent meg a papíron, amilyet az ember akkor ad, ha álmos, vagy unatkozik. Később huszonöt különböző fajtájú növénnyel és gyümölccsel igazolódtak be ugyanezek a reakciók, sőt, azóta tojással és baktériummal is hasonló eredményekre jutottak. Az is előfordult, hogy Cleve Backster elutazott, és amikor indult vissza New Yorkba, gondolatban „hazaszólt" a növényeinek. Tudatta velük, hogy úton van hozzájuk. Amikor hazaért, azt tapasztalta, hogy a poligráf pont abban az időben érzékelt a növényeknél kitérést, amikor gazdájuk kommunikált velük a távolból.


Sokkot kapott a saláta

Azt az esetet is csak a növények „lelkének" tényével lehet megmagyarázni, amikor Backster egyik repülőútja során elektródákat kötött a salátájára. Amikor a többi utas enni kezdte a felszolgált zöldségeket, a növény korábbi „életjele" hirtelen megszűnt, mintha sokkot kapott volna. Olyan reakciót adott, mint amikor egy ember traumatikus állapotba kerül. Csak akkor tért magához az ájulásból, amikor a stewardessek kezdték összegyűjteni a tálcákat, és a saláta számára kiderült, hogy a veszély elmúlt. A vizsgálatok azt is kimutatták, hogy a növények aggodalmat éreznek egymás, illetve más élőlények iránt. Vadul reagáltak például arra a helyzetre, ha mellettük apró rákok kerültek egy forró vizes lábasba. A Yale Egyetemen végzett hasonló kísérletben a növények egy pók megölésére reagáltak ily módon.


Játssz Vivaldit a virágodnak

Egy amerikai farmer, Dan Carlson továbbgondolta Backster kísérleteit, és hasznosította a megélhetésében. Százszázalékos terménynövekedést tudott elérni speciális módszerével: a leveleken át adagolt extra növényápolón túl Bach- és Vivaldi-muzsikával „etette" a legkülönfélébb növényeket, gyümölcsfákat, zöldségeket. Azokkal a muzsikákkal is jó eredményt ért el, amelyek emlékeztetnek a madárcsicsergésre. Egy indiai botanikus, N. Singh professzor az ötvenes évek óta vizsgálja a fák és virágok különböző hangokra, zenékre és táncokra mutatott érzékenységét. A kéthetes zenekúra után a tesztelt zöldek jóval fejlettebbek, mint a kontrollként használt, hagyományosan nevelt élőlények.


A növények titkos élete

Cleve Backster eredményei hatására egy Marcel Vogel nevű kémikus is vizsgálni kezdte a növények reakcióit. Kísérletében két letépett falevelet helyezett el külön szobákban. Az egyiket az éjjeliszekrényére tette, s minden reggel kedves szavakkal üdvözölte, szinte követelte tőle, hogy maradjon életben. A másik levéllel azonban nem törődött. Az éjjeliszekrényén levő egy hónap múlva is élt, a száron a letépéstől keletkezett „sebe" is teljesen begyógyult, a magára hagyott alany viszont elszáradt. Vogel gyakran végzett olyan kísérleteket is, hogy gyertyával megvilágított, homályos szobában rémtörténeteket olvasott fel a virágoknak. Megdöbbent, amikor a műszerek kimutatták, hogy a cserepesek ijedtséggel, rémülettel reagáltak a hallottakra. A kémikus vizsgálatai nyomán arra a megállapításra jutott, hogy a növények között vannak lustábbak és aktívabbak. Kedvük naponta és napszakonként változik, akárcsak az embereknél. Sőt, talán szerelemre is lobbanhatnak. Amikor egy nagyobb társasággal a szexről kezdtek beszélgetni, a növényekre szerelt mutatók erősen kilengtek. Lehetséges, hogy az erotikus csevej szexuális energiát szabadított fel és juttatott a levegőbe, és ezáltal a környéken lévő virágokba? Néhány ősi népnél mindenesetre még ma is bevett termékenységi rítus a frissen vetett földön való szeretkezés, hogy ezzel is növekedésre késztessék a növényeket.


A filodendron mint szemtanú?

Backster másik kísérletében meghívott laboratóriumába egy férfit, aki nagy gonddal nevelt filodendronját is magával vitte. A férfi egyes kérdésekre – előzetes megbeszélés alapján – hamis válaszokat adott, mire a növényhez kapcsolt poligráf mutatója kilengett. A filodendron tehát jelezte, gazdája mikor hazudik. Másik alkalommal hat rendőr húzott egy kalapból cédulákat, amelyek közül az egyiken az állt: a szomszéd szobában lévő két növény közül az egyiket húzza ki és tapossa össze. Az épen maradt példányra rákapcsolták az elektródákat, majd sorban bementek a szobába a rendőrök. A növény bámulatos módon csak a tettesnél jelzett. Ezt a kísérletet egy Lyall Watson nevű biológus is megismételte. A szobába lépve arra kellett gondolnia a gyilkosnak, hogy meg fogja ölni az egyik növényt. A cserepesek pontosan jeleztek.

Ha többet akarsz tudni a témáról: http://www.primaryperception.com