Maga Sákjamuni Buda
is hangsúlyozta a gondolkodás fontosságát, mert a szótárában ezt mondja:
"Ó, szerzetesek és tudósok!
Ahogyan az ötvös megvizsgálja aranyat,
az égetés, vágás és dörzsölés által,
vizsgáljátok meg pontosan a tanításomat!
Ne azért fogadjátok el, mert hisztek bennem.!" - vagy sem!
sziasztok

Válasz

Egy történet szerint, mielőtt Mózes kivezette volna népét Egyiptomból, egy bölcs mester mellett tanult, hogy prófétává válhasson. Az első jártasság, amit Mózesnek el kellett sajátítania, a hallgatás volt. Egyszer kettesben járták a vidéket, és Mózest annyira lenyűgözte a természet szépsége, hogy igazán könnyűnek találta a hallgatást. De amint egy folyóhoz értek, a túlparton egy gyermeket látott fuldokolni, és szerencsétlen anyját, aki segítségért kiáltott.
Ilyen borzasztó dolog láttán Mózes nem tudta megfékezni nyelvét.
- Mester - kérdezte -, nem tudnál valamit tenni, hogy megmentsd a gyermeket?
- Csend! - mondta a mester.
Mózes elhallgatott. De a szíve nem nyugodott meg. Így töprengett magában:
- Nem lehet az, hogy a mesterem valójában keményszívű és érzéketlen ember? Vagy talán képtelen segíteni a bajbajutottakon?
Bár feltételezni sem merte ezeket a mesteréről, de elhessegetni sem tudta e gondolatokat magától. Ahogy tovább vándoroltak, elérték a tengerpartot, ahol is azt látták, hogy egy hajó teljes legénységével együtt elsüllyedt. Mózes felkiáltott:
- Mester, nézd! Süllyed egy hajó!
De a mester ismét csak csendre intette tanítványát, ezért aztán Mózes nem szólt többet.
A szíve azonban nem nyugodott meg, ezért amikor hazaértek, Isten elé vitte a dolgot, aki ezt válaszolta neki:
- A mestered igazat szólt. A fuldokló gyermek később háborút okozott volna két nemzet között, amelyben több százezren elpusztultak volna. A halála által azonban elhárult ez a veszély. Ami pedig a süllyedő hajót illeti, azon kalózok voltak, akik egy tengerparti várost akartak kifosztani, és ártatlan, békeszerető lakóit lemészárolni.

Válasz