A negyedik és az ötödik boboz:Küzdelem és gyűlölet a Szentföldön.

A doboz jelenetei a Közép-Keleten játszódtak, bemutatták hogyan jutnak el a dolgok a forrpontig az örök küzdelem földjén. A vallás-csakúgy, mint a gazdaság-nagy szerepet játszott ezekben a problémákban. A külföldről érkező pénz iránti állandó igény szította a dühöt és a gyűlöletet, és ez sugárzott a dobozokból is.
Az elsőben két megegyezés megkötésének lehettem tanúja.
Az egyik szerint az izraeliek és az arabok állapodtak meg valamiben, aminek a lényege nem volt világos számomra.
A másikat részleteiben is megismerhettem. Férfiak rázták meg egymás kezét, és egy új országról beszéltek minduntalan. Aztán egy képmontázst láttam: a Jordán folyót, egy izraeli települést, amely Jordánia felé terjeszkedik, és egy térképet, melyen Jordánia színe megváltozik. Miközben ezt néztem, egy lény hangját hallottam telepatikus úton, s elmondta, hogy Jordánia nem létezik többé. Az új ország nevét nem értettem.
A megállapodás, az izraeliek kezdeményezésére, egy rendőri erő létrehozásáról szólt, mely izraeli és arab katonákból állt. Egy kemény, kegyetlen és rettenthetetlen fegyveres testületről. Láttam a tagokat kék-ezüst egyenruhájukban, ahogy a térség lakóit markukban tartják. Olyan erős volt az elnyomás, hogy a világ vezető politikusainak ellenszenvét is kiváltotta. Mindkét oldalon sok volt a kollaboráns, akik figyelték saját népüket, és jelentették minden moccanásukat ennek a rendőrségnek. Arra voltak jók, hogy mindenki gyanús legyen, így a bizalom érzése eltűnt ezekből a közösségekből.
Láttam, ahogy Izrael eltávolodik a világ többi részétől. Ahogy a dolgok rosszabbra fordultak, láttam az izraeliek háborús készülődését olyan országok ellen, mint Oroszország, valamint egy kínai-arab szövetség ellen. Jeruzsálem valahogy mindig a középpontban volt, de nem tudom, hogyan. A látomásban megjelenő újságcímekből megértettem, hogy a Szent Városban történt incidens robbantotta ki a háborút.
A látomásokban Izrael lelkileg kiüresedettnek látszott. Úgy tűnt nekem, ennek az országnak erős a kormánya, de nincsenek erkölcsi elvei. Kép kép után mutatta, hogy az izraeliek gyűlölik a palesztinokat és az arabokat, és éreztem, hogy ez a nemzet elfelejtette Istent, s most a fajgyűlölet uralja.

Az ötödik doboz megmutatta, hogyan használják fel az olajat a nemzetközi gazdaság ellenőrzésére. Képeket láttam Mekkából és a szaúd-arábiai emberekről. Ezalatt egy telepatikus hang tájékoztatott, hogy az olajtermelést azért fogják vissza, hogy lerombolják az amerikai gazdaságot, s hogy tőkét szívjanak el a világgazdaságból. Az olaj ára egyre emelkedik, mondta a hang, és Szaúd-Arábia szövetkezik Kínával és Szíriával. Láttam, ahogy arabok és távol-keletiek kezet ráznak, és megegyeznek. A képeket látva megértettem, hogy Szaúd-Arábia olyan országoknak ad pénzt, mint például Észak-Korea, csak azért, hogy destabilizálja az ázsiai régió gazdaságát.
Azon gondolkoztam, vajon hol kezdődött ez az összefonódás, és láttam, ahogy szíriaiak és kínaiak papírokat írnak alá és kezet fognak egy szíriai épületben. A dátum 1992 volt.
A következő évszám 1993 volt-szíriai és kínai tudósokat láttam a laboratóriumokban. Olyan rakéta kifejlesztésén dolgoztak, amely vegyi és biológiai fegyverek szállítására alkalmas. A nukleáris fegyverek ideje lejárt, s ezek az országok újabb romboló fegyverek kidolgozásába fogtak.

A hatodik doboz: A nukleáris pusztítás képei

A hatodik ijesztő volt. Bekerültem a dobozba, és egy hűvös, erdős terepen, egy folyó mellett találtam magam. A folyó mellett egy masszív cementszerkezet állt, négyszögletes és baljós hangulatú. Féltem, de nem tudtam mitől félek. Hirtelen megrázkódott a föld, és a cementépítmény teteje felrobbant. Tudtam, hogy ez atomrobbanás volt, és abban a pillanatban éreztem, hogy emberek százai halnak meg körülöttem. Telepatikusan megkaptam az évszámot, 1986 és az "üröm" szót. Csak egy évtizeddel később tudtam ezeket a képeket egy eseményhez kötni, amikor a csernobili atomerőmű felrobbant a Szovjetunióban, Kijev mellett. Akkor jöttem rá egy másik összefüggésre a látomásom és az atomkatasztrófa között. A "Csernobil" orosz szó azt jelenti: üröm. Egy másik atombaleset is megjelent a dobozban, az északi tengeren történt, s olyan súlyos szennyeződést okozott, hogy nem volt hajó, amely arra ment volna. A víz világospiros volt, a felszínén döglött vagy döglődő halak tömege. A víz körül hegycsúcsok és völgyek váltakoztak, akár egy norvég fjordban, engem legalábbis arra emlékeztetett. Nem tudtam megmondani, hol van, de az világos volt, hogy az egész világ megrémült az esettől, mert a sugárzás mindenhova elérhetett, az egész emberiségre hatással lehetett. Az évszám 1995 volt.
A látomásnak még nem volt vége. A nukleáris katasztrófák eredményeképpen emberek haltak vagy nyomorodtak meg. Sorban jöttek a képek, mintha a tévében lettem volna: láttam a rák áldozatait, a torzan született csecsemőket Oroszországban, Norvégiában, Svédországban és Finnországban; nem százat vagy ezret, hanem több tízezret, a megnyomorodás lekülönbözőbb fajtáit nemzedékeken át. A víz a világ minden részébe eljuttatta a balesetek által felszabadult mérgeket, s az atomhulladék a vizet örök időkre beszennyezte. A lény világossá tette számomra, hogy az emberek egy olyan szörnyű erőt hoztak létre, amelyet nem tudnak kézben tartani. A szovjetek-azzal, hogy elveszítették hatalmukat felette-tönkretették saját országukat s talán az egész világot is.
A dobozban éreztem az emberi félelmeket a balesetek következményeitől. Amikor ezeket a képeket néztem, valahogy megértettem, hogy a környezetvédelem lesz a világ új vallása. Az emberek a tiszta környezetet fogják majd a megváltás kulcsának tartani, jobban, mint valaha. Politikai pártok alakulnak majd egy tisztább bolygóért, és a környezet fontosságáról való vélekedés fogja eldönteni politikusok sorsát, sikerét vagy bukását.
Csernobil és a második baleset azt eredményezi majd, hogy a Szovjetunió meggyengül és elhal, a szovjet emberek elveszítik hitüket a kormányban, a kormány pedig elveszíti hatalmát felettük.
A gazdaságnak fontos szerep jutott ezekben a víziókban. Láttam, ahogy az emberek nagy halom pénzzel bemennek a boltba, majd egy kevés áruval jönnek ki. Katonai egyenruhás férfiak koldultak a szovjet városok utcáin élelemért, sokan közel voltak az éhhalálhoz. Az emberek rothad krumplin és almán éltek, tömegek támadták meg az élelemmel teli teherautókat.
Grúzia neve jelent meg cirill betűkkel, s egy maffiaszervezet kialakulását figyeltem meg Moszkvában, melynek tagjai valószínűleg a Szovjetunió ezen államából jöttek. A maffia növekvő hatalma lassan a kormányéval vetekedett. A városban, ami szerintem Moszkva volt, szabadon tevékenykedtek a maffiatagok.
Nem éreztem örömet a Szovjetunió összeomlása láttán. Noha a szemem láttára haldoklott a szovjet stílusú kommunizmus, a Fénylény figyelmeztetett, hogy ez nem a dicsőség, hanem a körültekintés pillanata."Figyeld csak a Szovjetuniót-mondta.-Amerre az orosz nép tart, arra tart a világ is. Ami Oroszországban történik, az az alapja mindennek, ami csak a szabad világ gazdaságával kapcsolatban van.

A hetedik doboz:A környezetvédelem mint vallás.

Ebben a dobozban megdöbbentő képeket láttam a környezet pusztulásáról. Olyan területek tűntek fel, melyek energiát sugároztak, fénylettek, akár egy rádiumóra lapja a sötétben. Telepatikus úton eljutott hozzám egy hang, amely arról beszélt, mennyire fontos megtisztítani a környezetet.
Először Oroszországból jöttek a hangok, aztán megváltozott az akcentus, s ráismertem, hogy valószínűleg Dél-Amerikából jönnek, Uruguayból vagy Paraguayból.
Az oroszországi szónokot láttam is, amint nagy lelkesedéssel beszélt a környezet meggyógyításának szükségességéről. Gyorsan gyűltek köré az emberek, s hamarosan olyan hatalommal rendelkezett, hogy megválasztották az ENSZ egyik vezetőjévé. Láttam, hogy ez az orosz férfi egy fehér lovon lovagol, s tudtam, hogy még az ezredforduló előttre várható a felemelkedése.

A nyolcadik és kilencedik doboz: Kína és Oroszország háborúja

Ezekben a dobozokban láttam, hogy egyre növekszik Kína haragja a Szovjetunióval szemben. Amikor 1975-ben ezek a látomásaim voltak, még nem tudtam, hogy a Szovjetunió majd össze fog omlani. Most azt gondolom, hogy a szovjet kommunizmus halála okozta ezt a feszültséget, hisz így a kínaiak lettek a kommunista világ vezetői.
Akkoriban ezek a látomások rejtélyesek voltak számomra. Szovjet és kínai határvitákat és komoly harcokat láttam. Végül a kínaiak összevonták csapataikat a határon, és betörtek a szomszédos területre.
A legnagyobb csata egy vasútvonalért folyt, amelyet aztán a kínaiak nagy harcok árán meg is szereztek. Ezután mélyen behatoltak az ország belsejébe, kettévágták a Szovjetuniót, és birtokukba vették a szibériai olajmezőket. Havat, vért és olajat láttam, s megértettem, hogy sokan vesztették ott életüket.

Tizedik és tizenegyedik doboz: Gazdasági megrendülések, sivatagi vihar

A tizedik és tizenegyedik doboz gyorsan követte egymást. Jelenetek mutatták be a világ gazdasági összeomlását. Általában a látomások szörnyű felfordulást jelenítettek meg a századfordulóra, mely új, küzdelmes és valójában feudális világrendet hozott.
Az egyik látomásban az emberek sorban álltak, hogy kivegyék a pénzüket a bankokból. Egy másikban a kormány bezáratta a bankokat. A látomásokat kísérő hang elmondta, hogy ez a kilencvenes években fog bekövetkezni, s csak a kezdete lesz annak a gazdasági küzdelemnek, mely végül 2000-re Amerika pénzügyi csődjéhez fog vezetni.
A dobozban láttam, amint az emberek tankolás közben kétségbeesve figyelik a dollármutató futását. Tudtam, hogy ez azt jelenti, hogy a benzin ára megállíthatatlanul emelkedik.
Megtudtam: a kilencvenes évek végén tizenhárom új nemzet lép be a világpiacra. Gyártási kapacitásuk versenyhelyzetbe hozza őket az Egyesült Államokkal. Európai piacaink egymás után engedik át üzleteinket ezeknek az országoknak, és ez még jobban meggyengíti amúgy is gyenge gazdaságunkat. Mindez a gazdaság folyamatos romlásához vezet.
De a vég Amerika, a világhatalom számára két borzalmas földrengés képében jött el, amelynek következtében az épületek úgy omlottak össze, mint a gyerekek fa építőkockái. Tudtam, hogy ez valamikor az ezredforduló előtt történik, de nem tudtam, hogy hol. Arra viszont emlékszem, hogy nagy kiterjedésű vizet láttam, talán egy folyót. A lerombolt városok újjáépítésének költségei az utolsó cseppet jelentik a pohárban kormányunk számára, amely már annyira kifogyott a pénzügyi eszközökből, hogy alig tudja magamagát fenntartani. A hang a látomásban elmondta, hogy ez így fog történni, a képek pedig éhező és élelemért sorban álló amerikaiakat mutattak.
A tizedik doboz legvégén háborús képeket láttam, nagy katonai erő felsorakozását a sivatagban. Láttam, ahogy hadseregek masíroznak egymás felé, a tankok dübörgése nyomán hatalmas porfelhők szálltak fel. Ágyútüzet, villámhoz hasonló robbanásokat láttam. A föld megrázkódott, aztán csönd lett. Mintha madár lennék, úgy repültem át a megsemmisített hadifelszerelések felett, hosszú kilométereken át.
Amikor elhagytam a dobozt, az 1990-es évszám jutott eszembe. Ez volt a Sivatagi Viharnak, annak a katonai műveletnek az éve, amely eltiporta Irak hadseregét, amiért az lerohanta Kuvaitot.
A tizenegyedik doboz bemutatta, hogy Irán és Irak atom- és vegyi fegyverekkel rendelkezik. Része volt ennek egy tengeralattjáró, tele nukleáris rakétákkal. Az évszám mondta a hang a látomásban,1993.
Láttam, ahogy ez a tengeralattjáró uralja a Közel-Kelet vizeit, s tudtam, hogy iráni emberek vezetik. Megállapítottam, hogy céljuk az, hogy megakadályozzák az olaj elszállítását a Közel-Keletről. Beszédükben oly sokszor dicsőítették az Urat, hogy az volt az érzésem, útjuk egyfajta vallási misszió.
Vegyi robbanófejjel szerelték fel azokat a rakétákat, melyekkel betelepítették a Közel-Kelet sivatagát. Nem tudni, milyen célpontra állították őket, de az biztos, hogy az egész világ az arab nemzetek szándékai miatt rettegett.
A vegyi hadviselés fontos szerepet játszott abban a borzalmas látomásban, mely a Franciaországban 2000 előtt elharapódzó terrorizmusról szólt. Akkor veszi kezdetét, mikor a franciák kiadnak egy könyvet, amely feldühíti az arab világot. Nem tudom a könyv címét, de a kiadás eredménye az lesz, hogy az arabok vegyi támadást intéznek egy francia város ellen. Egy bizonyos vegyi anyagot tesznek a vízbe, melyből ezrek isznak, és halnak meg, mielőtt még semlegesíthetnék.
Egy röpke látomás során láttam az egyiptomiakat, akik az utcákon tüntettek, és egy hang azt mondta, hogy 1997-re Egyiptom, mint demokrácia megszűnik létezni, és a hatalom vallási fanatikusok kezébe kerül.
Az utolsó látomások a tizenegyedik dobozban sok, ma Szarajevóban látható képre emlékeztetnek: modern városok omlanak össze a hadviselés súlya alatt, lakóik egymás ellen harcolnak vallási vagy faji különbözőség miatt. Világszerte sok olyan végsőkig elkeseredett városlakót láttam, akik saját halottaikat ették meg.
Az egyik ilyen jelenetben európai emberek egy hegyes tájon sírtak, miközben emberhúst főztek. Gyors egymásutánban mind az öt emberi faj képviselőit láthattam, amint embertársaik húsával táplálkoznak.

Tizenkettedik doboz: Technológia és vírus

Eltűnt a tizenegyedik doboz, és már benne is voltam a következőben. Ennek a látomásai egy, a távoli jövőben bekövetkező fontos eseményre utaltak, a kilencvenes évekről volt szó(ne felejtsék el, hogy akkor 1975-öt írtunk), amikor a legtöbb nagy változás végbemegy majd.
Ebben a dobozban tanúja voltam amint egy közel-keleti biológus-mérnök megtalálja a módját, hogy megváltoztassa a DNS-molekulát, és létrehozzon egy biológiai vírust, amelyet majd számítógépchipek gyártásában használnak fel. Ez a felfedezés nagy előrehaladást tett lehetővé a tudományban és a technológiában. Japán, Kína és a Csendes-óceán többi állama is felvirágzott, s hihetetlenül nagy hatalomra tett szert. A folyamat alapján előállított számítógépchipeket gyakorlatilag a technológia minden területén használni lehetett, az autóktól és a repülőgépektől elkezdve a porszívókig és a keverőgépekig.
A feltaláló az ezredforduló előtt már a világ egyik leggazdagabb embere, annyira, hogy a világgazdaságot a markában tartja. Azonban világ mégis becsülte őt, mert az általa feltalált chipek jó irányba terelték a világot.
Ez az ember fokozatosan a saját hatalmának a megszállottja lett. Istennek képzelte magát, s még szorosabb ellenőrzés alá akarta vonni a világot. Ezzel a megerősített kontrollal uralma alá hajtotta a Földet.
Módszere egyedülálló volt. Törvény kötelezett mindenkit a világon, férfit és nőt, hogy a bőre alá egy számítógépchipet ültessen be. Ez a chip tartalmazta az illető személy minden adatát. Ha egy kormányszerv tudni akart valamit rólad, csak le kellett olvasni egy különleges eszközzel. Így mindent megtudhattak, attól kezdve, hogy hol laksz, hol dolgozol, az orvosi leleteidig, sőt hogy milyen betegségben szenvedhetsz a jövőben.
Volt egy még sötétebb oldala ennek a chip-dolognak. Az ember életének a hosszát meg lehetett határozni úgy, hogy beprogramozták a chipet egy időpontra, amikor felbomlik, és az alapanyagul szolgáló vírusos összetevő megöli az illetőt. Ilyen módon kerülték el azt, hogy az öregedés miatt a kormány költségekbe verje magát. Olyan emberek megsemmisítésére is felhasználták, akik valamilyen krónikus betegségben szenvedtek, s akiknek kezelése nagy teher volt az egészségügy számára.
Azok az emberek, akik megtagadták chip beültetését, számkivetettként bolyongtak. Tilos volt nekik munkát adni, s megtagadták tőlük az állami szolgáltatásokat.

Az utolsó látomások

A legvégén jött a tizenharmadik látomás. Nem tudom honnan. Nem láttam, hogy egy Fénylény hozta és vitte volna. Ez a látomás volt mind között a legfontosabb, mert összefoglalta mindazt, amit a tizenkét dobozban láttam. Telepatikus úton eljutott hozzám egy Fénylény üzenete:"Ha továbbra is követed, amire tanítottak, és úgy élsz, ahogy az elmúlt harminc évben, ez biztosan mind bekövetkezik. Ha megváltozol, elkerülhető a következő háború."
Egy borzalmas világháború képei kisérték ezt az üzenetet. Miközben megjelentek a képernyőn, a Fénylény azt mondta, hogy 1994,1995 és 1996 kritikus évek lesznek, melyek eldöntik, hogy ki fog-e törni ez a háború."Ha követitek a megszokott elveket,2004-re a világ már nem lesz az, aminek ma ismeritek-mondta a Lény. -De még mindig meg lehet változtatni, s te segíthetsz a változtatásban."
A harmadik világháború képei elevenedtek meg a szemem előtt. Száz helyen voltam egyszerre, sivatagokban és erdőkben, s harc és káosz uralta az egész világot. Valahogy világosan látható volt, hogy ezt a végső háborút, ha úgy tetszik apokaliptikus Armageddont, a félelem okozza. Az egyik legrejtélyesebb jelenetben egy női hadsereget láttam, amint fekete köpenyben és fátyolban egy európai városon vonul át.
"Ezeknek az embereknek nem kell félniük-mondta a Fénylény. -De az emberek mégis olyan nagyon rettegnek, hogy minden szabadságukat feladják biztonságuk érdekében."
Láttam háborús jeleneteket is, például sok természeti katasztrófát. A Földnek olyan részein, ahol egykor búza és kukorica termett, kiszáradt sivatagot láttam, s olyan félig megművelt földeket, melyekről már lemondtak a farmerek. Máshol a viharos esőzések úgy kivájták a földet és elmosták a felszíni réteget, hogy folyók keletkeztek tele sűrű, fekete iszappal.
Látomásomban éheztek az emberek. Koldultak az utcán élelemért, tálakat és bögréket vagy puszta kezüket nyújtogatták, hátha ad nekik valaki egy kis maradékot. Néhány kép azt is mutatta, hogy az emberek már feladták a küzdelmet sorsukkal, vagy annyira gyengék voltak, hogy a földre kuporodva várták a megváltó halált.
Láttam, hogy polgárháborúk robbannak ki Közép- és Dél-Amerika államaiban, s még 2000 előtt mindegyikben szocialista kormány jut hatalomra. Ahogy egyre komolyabb harcok folytak, menekültek milliói özönlötték el Észak-Amerikát egy új élet reményében. Semmit sem lehetett tenni a bevándorlás ellen. Halálfélelem és az istenhit elvesztése hajtotta a tömegeket.
Emberek milliói jöttek El Salvadorból és Nicaraguából, s átkeltek a Rio Grandén Texas felé. Olyan sokan voltak, hogy csapatokat kellett a határon felvonultatni, s visszaszorítani őket a folyón túlra.
A mexikói gazdaság megroppant a menekültáradattól és összeomlott. Amikor ezeknek a látomásoknak vége lett, megdöbbentő felfedezést tettem: a Lények kétségbeesetten igyekeznek segíteni nekünk. Nem mintha mi olyan jó fiúk lennénk, hanem mert ha mi a Földön nem haladunk előre szellemileg, ők sem fognak boldogulni a saját világukban."Ti emberek vagytok az igazi hősök" -mondta nekem a Lény."Azok, akik a Földre mennek, hősök és hősnők, mert valami olyat tesznek, amihez egyetlen más spirituális lénynek sincs bátorsága. Az a feladatotok a Földön, hogy segítsetek Istennek a teremtésben."...
...Az utolsó látomások után egy tizenharmadik Fénylény válaszolt a kérdéseimre. Hatalmasabbnak tűnt számomra a többinél. Színei élénkebbek voltak, s mintha a többiek tisztelettel adóztak volna neki. Fénye hordozta személyiségét, társai érzéseit pedig átfogta.
Szavak nélkül tudatta velem, hogy minden, amit eddig láttam, a jövőben meg fog történni, de nem kell, hogy mindenképpen így legyen. "Az emberi történelem megváltoztatható, de előbb az embernek rá kell jönnie, ki ő"-sugallta a Lény."Mi itt úgy tekintünk a Földre indulókra, mint bátor felfedezőkre -mondta. -Volt annyi bátorságod, hogy odamenj, és éld az életed, elfoglalva helyedet abban a nagy kalandban, melyet Isten teremtett, s amelynek a neve világ." A megmentőm, a Fény megjelenéséig (1994) 95 jóslat teljesedett be a 117-ből.