Ha Buddha és Jézus tanításait értenénk, azaz miről is szóltak valójában tanításaik nem volnának kétségek tanításaik valódiságában. A „történelmünk” e két nagy vallás vezetőinek manipulációit tükrözi. A kereszten való megváltás elfogadásának semmi köze sincs azokhoz a tanításokhoz, melyeket a Szeretet Mestere, Krisztus hirdetett. Ezt az egészet csak később, egy helytelen felvetésre alapozva alakították ki, mert jól szolgálja azok célját, akik a vallást kívánták eszközül használni a néptömegek ellenőrzésére (a történelem bizonyítja, hogy így volt). Ám nem tárultak föl teljességükben Buddha (Sziddharta) igaz tanítása sem. Mindkét mester tanításait már a korai időkben elzárták a tömegek elöl és a felettük ellenőrzést gyakorló, saját céljaikat szolgálandó, átalakították őket. Lehet, hogy az információ elszomorít mindenkit, de azt is tudni kell, hogy bármikor módunkban áll „bekopogtatni” mindkét nagy mesterhez. És amikor ezt megtesszük, rájövünk, hogy igazságuk ugyanaz. A végső megszabadulás lehetősége ott van bennünk. Az Istennel való örök békességben élhetünk, hiszen Isten részei vagyunk. Krisztus azt mondta nekünk, hogy mi is olyanok lehetünk, akárcsak ő, az Isten Fia. Mennyiben támasztják ezeket alá a tényleges vallási doktrínává vált tanítások? Tudtátok-e, hogy Krisztus előző megtestesüléseinkről tanított? Hol találunk erre vonatkozóan bármit is a Szentírásban? És vajon miért hiányzik belőle? Nem minden az, aminek látszik és most „túl kell látnunk” azon, ami az, amit adtak és mi az, amit elvettek tőlünk. Túl kell látnunk azon, hol hamisították és nyirbálták meg e két mester tanításait. Ahelyett, hogy ezt kutatnánk, eljött az idő a belső igazságok feltárására. Amikor ezt tesszük, akkor békében szentesítjük az összes nagymester tanításait, akik az egymást követő korokban az egységet és az Ember nagyszerűségét hirdették. Ne hagyjuk, hogy hitünk meggyengüljön, mert ezen dolgok közül továbbra is Isten szeretete a legfőbb. Ha keressük, akkor meg is találjuk a tanítások valódi üzenetét és akkor még inkább szeretni fogjuk a két mestert is.

Válasz

"A boldogság az elme rendezett állapotából származik. A szenvedés a rendezetlen állapot következménye. A buddhista tanítás gyakorlata az elme mindennapos vizsgálatát, ellenőrzését jelenti.
"Három tulajdonság teszi képessé A a buddhista tanítás megértésére, Az első a tárgyilagosság, amely nyitott szellemet feltételez.A második az értelmi képesség,amely kritikusan vizsgálja és felfogja Buddha tanításának valódi értelmét. A harmadik pedig az érdeklődés vagy kötődés, amely a lelkesedést adja a vizsgálódáshoz"

Válasz

Végül is mégsem kellett megölnie a fiát. De Istenért megtette volna.
Biztos vagyok benne, hogy Isten azért nem szól az földi életünkbe, mert meg kell tapasztalnunk, hogy milyen "Nélküle élni" . Így jobban fogjuk értékelni a szeretetét és a törődését.
Nagyon rövid egy emberi élet. Nem olyan hosszú ez a szenvedés. Bár biztos, hogy sokszor nehéz. De ez amiatt is van, hogy megalkottuk a pénzt. Ezzel leértéktelenítettük az életet. Olyan dolgokért kell most fizetnünk, amit Istentől ajándékba kaptunk.
Hidd el, hogy Isten jó, de ha állandóan vezetne, sosem tapasztalnánk meg, hogy mi a rossz és így kűzdeni sem tudnánk ellene. Pedig a rossz is létezik. Ő Lucifer és a többi bukott angyal.

Válasz

Miből gondolod, hogy rájuk már nem gondol senki? Az előbbi soraidban pont ezt tetted :) Gondoltál rájuk, megemlítetted őket, leírtad, mások (én, és még sokan mások) olvasnak róluk, végiggondolják a soraidat, és már gondoltak is rájuk.
Én a Bibliában leírtak miatt gondolam azt, amit Istenről, és az Istenekről. Durcásak, féltékenyek, türelmetlenek alapvetően. És milyen dúrva próbák elé álítják híveiket. Erre is rengeteg példa van a Bibliában. Hát milyen Isten az, aki arra kéri azt, aki feltétel nélkül hisz benne, hogy áldozza fel a saját fiát? De ez csak egy a sok közül.
Másrészt pedig az Istenek olyan nagy jólétben léteznek, élnek, hogy egyszerűen nem motiváltak, nem igazán törődnek mással, csak saját dolgaikkal.
Én valahogy így gondolom.

Előzmény

Válasz

Az én véleményem szerint, Isten tiszteletben tartja a szabad akaratunk, és hátrébb vonult. Most még csak figyel, de nem hagy elveszni minket. Meg fogja mutatni magát és mi fel fogjuk ismerni.
Ha megértenék az emberek, hogy a föli élet (70-80 év), csak egy töredéke az örökkévalóságnak, akkor nem haragudnának Istenre azért, mert enged tragédiákat megtörténni és embereket fiatalon vagy idősen meghalni. Mi most siratjuk az elhunyt szüleinket, testvéreinket és minket is siratni fognak a gyerekeink és őket is az ő gyerekeik. Ezen már rengetegen átestek. Komplett családok tértek innen a Földről haza, és Ők már újra együtt vannak és nem hiányoznak a Földön senkinek.
Annak aki ezt nem értené, írok egy példát. Mondjuk 1200 évvel ezelőtt elhunyt egy asszony anyukája-apukája, majd később az asszony is, és az asszony gyerekei is megöregedtek és követték az asszonyt. Rájuk már nem gondol senki. Ők már újra együtt vannak.

Válasz

Számomra Isten egyenlő egy durcás, könnyen sértődő kisgyerekkel, aki megbüntet, ha nem azt csinálom, amit ő akar. Ezért inkább nem foglalkozok vele. Nem azt mondom, hogy nincs, csak nem foglalkozok vele. Amúgy az összes isten tulajdonképpen egy durcás kisgyerek, aki feltétlen figyelmet követel, és duzzog, ha nem kapja meg.
De ez csak az én véleményem, egy vélemény, nem több.

Előzmény

Válasz

Ezzel valahogy én is így vagyok. Elismerem munkásáágát, és élete fontosságát Jézusnak, de ha újra itt járna közöttünk, akkor a következőt mondaná: "Kezdhetek mindent elölről ..." . Amúgy szerintem tuti, hogy reimkarnálódott ő is, mint mindenki más, hatalmas Bhodiszattva, csak mivel látja, hogy tanításiból mit csináltak, nem fedi fel kilétét, és névtelenül válik az érző lények javára. Vagy olyan néven, amit nem ismernek fel. Egyébbként abszolút megértem ezt a hozzáállást.
Amúgy személy szerint nekem a Buddha tanításai azok, amikkel azonosulni tudtam, amiket el tudtam fogadni, és érdemesnek tartok arra, hogy e szerint éljek, és kövessem. A többi vallás, és filozófia kevésbé teljesebb számomra. Ami még hasonlóan teljesebb a számomra, az a Tao.

Előzmény

Válasz

Gábor

Örülök, hogy így reagáltál. Én is csak később vettem észre, hogy az előttem szólót is beleérthetted abba amit írtál.
Mellesleg tudom, hogy a "csak" az egy k , annak ellenére, hogy véletlenül kettő lett belőle :)
Bár valóban a budhizmus a profilja az oldalnak, de láttam, hogy valaki Jézusról írt, ezért olvastam el és reagáltam.
Én magam sem tudom, hogy hova tegyem Jézust. Még gyerek koromban úgy tanultam, hogy Isten Fia és nagyon szerettem Őt. (Bár mi is Isten gyerekei vagyunk)
Később aztán eljutottunk oda, hogy Ő teremtette a Földet, majd nemsokára Őt tekintették sokan Az Istennek. Persze ez nem Jézus hibája.
Én elvesztem ebben a labirintusban, és már csak az egyetlen Teremtő Istenben vagyok biztos. Abban aki Jézusnak, Buddhának és mindannyiunk Teremtő/Első Szülője.
Jézust tisztelem, de nem tudom hova tenni. Ebből a szempontból Buddha egyértelműbb.

Válasz

egyetértek veled ISTEN csak egy van függetlenül attól, hogy minden vallás, másnak nevezi , a forrás ugyan az.
De vannak akik csak egy kis kerülővel jutnak el hozzá.

Előzmény

Válasz

Nem konkrétan a te (bocs, hogy tegezlek, de nekem így könyebb, javaslom, maradjunk is a tegeződésnél)) kommentedre értettem a megjegyzésemet, hanem az azt megelőzőekre. Arra gondoltam pontosan, és sajnálom, hogy magadra vetted, amit írtam.Amúgy abban igazad van, hogy rengeteg új "vallás" alakult ki az utóbbi időben (2-300 év), és ezek meglehetősen kuszák. Keverik a dolgokat, és nem kicsit. Erre nagyon jó példák a különböző keresztény-ezoterikus kultuszok kialakulás. Na ott aztán rendesen keverik a dolgokat. A net tele van az ilyen kutyulmányok honlapjaival.
Amit még akarok megjegyezni (és meg is teszem), hogy sok út van, mindenki találja meg a neki megfelelőt. Ha az Allah, akkor az, ha Krisna, Shiva, vagy Isten (nevezzük nevén, Jehova, hisz ez a neve), akkor az az ő útja.
Múlhatatlan örömöt mindenkinek.

Előzmény

Válasz