Határok nélkül.

Isten Katonáihoz!  Remélem sokan vagytok!

A Titok bennetek van!

 A „Teremtés” misztériuma a hófehér ruhába öltözött menyasszony, arcára omló selyem fátyolában mosolygósan, varázsa teljes lélek örömével.

A „Teremtődés” Isten vágyinak folyamatos beteljesedése ....... Az anyagba oltott szerelem megtermékenyült mágiája mely örök fejlődést mutat, és magában hordozza nem csak az ember, de az ember által felfogható világ fejlődésének egyetemes örökítő tényezőit.  Ebből „születettünk” és elkerülhetetlenné vált hogy az emberi faj, mint a teremtés végcélja a „GYERMEK” hasonlatossá váljon!, „erkölcsileg is felnőjön, és méltó legyen a neki ajándékozott RANGHOZ!

 A „Teremtődés” az „Evolúció elmélet”, a meztelenre vetkőztetett menyasszony a kíváncsi násznép, az emberi faj előtt.

 Fejlett civilizációnk, a  tudományok eszköztárával nem akar tudomást venni róla hogy a menyasszony önhibáján kívül kiszolgáltatottá vált  nekünk, és méltóságát veszítette. Most sebzetten, tanácstalanul feszeng Ő is, mi is a történtek lélekfakító frivolságától. - Mert az ember a teremtődés királyává nőtt, miközben létrehívóját, Isten szerelmes vágyát méltatlanul megtagadta, s a valóságtól elrugaszkodott önhittsége révén életterét eltékozolta, s önmaga erejéből megóvni, illetve rekonstruálni többé nem képes!

A Teremtő vágya nélkül a teremtődés misztériuma soha nem jött volna létre.

A „kíváncsi ember„tudományos világnézete fogságába esett, s szellemi alkotó energiáit, saját vágyait, biológiai és szellemi értelembe vett mozgató erőit természetfilozófiává, anyagközpontú dialektikaelméletté fabrikálta, miközben kifelejtette belőle,( hisz már maga sem gyakorolja) a mozgatóerő Isteni természetét a” VÁGYAT”.

Ez hogy történhetett meg velünk?

Nos emberi fejlődésünk politikai, és vallástörténeti dokumentumai híven őrzik, hogy az, ami hatalmi küldetésből pozícionált, azaz az éppen aktuális vallási és politikai uralkodó elit érdekeitől motivált, hogyan gyűrűzött be- az erőszak eszköztárával, kívülről manipuláltan - az  ember természetébe! Az, amitől félnünk kell, olyan mélyen lett idéző jelben szocializálva az emberi tudatban, hogy ennek fölrobbantása csak az erkölcsi lélektani sokk erejével oldható fel! Ez a sokk a „Fiú” értelmetlen halála, amivel az igazságra szomjas elme először találkozva lelkében szinte meghasonlik. Ekkor szembesülünk először az EGYÉN társadalomba élt felelősségével, amely az „eredeti dialektikai kódunkat” nyitja meg!, Ez nem azonos a társadalomban tanult szerepünkkel. Dialektikai kódunk az értelmes embert hivatott navigálni fejlődése csúcsára. Az erkölcseiben megtisztulásra éhes, szabadon gondolkodó „értelmes” elme első lázadása ez az ISTENBEN való azonosság felismeréséhez! A „RANG „ választható!!!Az ember lelkiismeretétől vezérelt  szabad akaratát beteljesítve indul el,  a legmagasabb fejlettségi intellektus felé mutató  úton!

 Jézus azt tanította, hogy válhatunk hasonlatossá!

Akkor miért nem hiszünk NEKI!  Ma már olyan mértékben gyökeret eresztett a múltunkból tanult beidegződés arra vonatkozólag, hogy mi az, amitől félnünk kell, hogy a ma élő társadalmak embere már nem is lázad fel nemes érzületei gyakorolására! Maximum ábrándozik a meglétéről. Tisztelet a kivételeknek! Sőt vannak, akik megvetik, mint ha az, az emberek gyengeségét lenne csak hivatott hordozni. Lassan odáig süllyedünk, hogy gyáván megfutamodunk saját érzéseink, vágyaink elől, mert úgy ítéljük meg, hogy ez csak feleslegesen bonyolítja élethelyzeteinket. Közben lecsúszunk az „Isteni” kínálta lehetőségekről. Tovább megyek. Egyre elkorcsosultabb nézet a mai ember számára az érdek nélküli szerelmi élet felvállalása, hisz a XXI. század embere már az egyének szintjén megélve is az érdekek embere. Mindenki a jó életkörülmények megteremtésében” pozicionált”, ( sokan telhetetlenül) - még ha nem is mindjárt hatalmi,viszonyokká élesítve teszi is ezt.   

Tudomásul kellene már vennünk, hogy az egész létünket az ISTENI  RANG  felé = AZ EMBER,  az érdek nélküli  vágy tartja „dialektikában”. Ez az ami kódolt a létezésünk természetében. Ettől leszünk fejlettebbek, intellektuális értelemben egyre kifinomultabbak, egyé válásra alkalmasabbak, és ennek hiányában kezdünk el pótcselekvésekben „kiteljesedni”.

-Aztán csodálkozunk, hogy megszűnik körülöttünk a varázslat, mert a „szerelmes” vágyódást  mindenki elvárja, de sajnálatos módon abban méri ,hogy ezt a „szerelmének tárgya” milyen szolgáltatásokban tudja ellentételezni. A szerelem árucikké vált, anélkül hogy észre vettük volna. Nagyon drága, természet idegenné aljasító árucikké! Adok magamból, és javaimból, ha visszakapom. Bár sok van nekem ,de  adok belőle ha ellentételezed! ( Vallásfilozófiai  ételemben, ha létezik a harc az itt és a most,a múlt és a jövő összefüggéseiben, akkor  földi civilizációnk fejlődésében, „valaki” hibát generált társadalmi fejlődésünk mikéntjében , hisz csak így tudott a Földön harcba lépni, mert genetikai kódunkhoz nem férhetett. Figyeljünk arra, hogy mi van kihangsúlyozva a BIBLIÁBAN. Mert szinte mindenki olvasta már, de nem érti ki belőle a saját felelősségét. - tisztelet a kivételnek - A mi EMBERI felelősségünket ! 

 A Teremtő szerelem természete az egyén szintjén kódolt! A  társadalmi szintű megváltás reménye  utópia!

 A Teremtő szerelem természete érdek nélküli. Türelmes, odaadó, és roppant érzékeny. SEBEZHETŐ. Ha végig járjuk a kínjait, most érdekes módon -ha akarjuk, ha nem – mégis megtesszük,- és  nem vetjük magunkat  oda egyetlen felvásárlónknak  sem, hanem kivárjuk  azt aki érdek nélkül szeret, vagy munkálkodik értünk, akkor választunk helyesen.

 Íj módon felnövünk feladatunkhoz!. Méltóvá válni nem egyszerű. Nagyon bátornak kell lenni ahhoz, hogy az -ÖNTÖRVÉNYŰ – nek titulált szereposztásban ne sérüljünk meg jóvátehetetlenül.

 De Isten KATONÁJA szerepben már minden sérülés begyógyul, hisz az örökölt szívvel könnyebb erősnek maradni! Légy bátor, és keresd meg azt, akinél viszonzásra találsz! NE válj se lelki rabszolgává, se lelki robottá csak azért, mert a környezeted ezt várja el tőled. Aki kiéhezve lohol testi kínjai anyagba konvertált szükségletei után, az nem Ismeri fel az” Istenit”, és annak késik a szellemi megtisztulás.

Add vissza a menyasszonynak a ruháját!

Emlékeztek? A Teremtés volt Isten szerelmes vágyának dimenzionált megvalósulása”, mely egykor „fellobbant”, s azóta sem  enyhül! A hitet nem gyakorló ember számára a szerelem anyagiakkal megvásárolható. Ha közvélemény kutatást végeznénk 100 pár -ból 5 nem lenne, aki azt mondaná a kedvesének, azért vagyok melletted, mert szerelemmel szeretlek.

 A létezés Alfája és Omegája a Vágy, mely életre hívta és mozgásban tartja a Létezést! A” fikció” – általunk teremtett fogalom- nem más mint a jövőbe élt tudatunk teremtő ereje!

Ha mi sem teremtünk értéket szellemünk erejével, akkor nem lesz miből táplálkoznia az útkereső jövő generációjának!  Vigyázzunk rá hogy mit teremtünk!

Az ébredés mindenkié! Ahol megszűnik a vágy, ott megszűnik az élet.  

Ha nem gyógyít meg minket, az egyes embert az „Istentől való” azzal hogy helyes irányba terel, és ezt képessé válunk elfogadni, akkor mi sem leszünk képesek meggyógyítani civilizációnkat, s meggátoljuk vele az emberi fejlődés kiteljesedését.

Ha túl „jó” akarsz lenni, később éred el a „megvilágosodást”. Élj szabadon, lelkiismereted diktálta szabályok szerint! Ne felejtsd el „értelmes”genetikád van!

A legnagyobb bűne mikro szinten az egyes embernek, ha élő lelkiismeret furdalássá válva , olyan ideológiát szocializál környezetébe,mely megakadályozza szeretteit abban hogy saját választásaiban bízva megnyissa elméjében dialektikai kódját ,és így  Isten természetét tanulja.  Csak a katalizátor szerepében érhetjük el a megtisztulást.

A vágyakozás már Isten keze a fejeden, és az út hosszú. Ideiglenesen minden jóra fordul. Tudatalattid mindig ez irányba hajt, de elbuksz. Ez törvényszerű. Ha nem buksz el, önteltté válsz. Az önteltség vakká tesz, és a szemüveg, amit magadra öltesz, szubjektív hozzáállásodat abszolút módon tükrözi vissza, ami hamis képet ad valódi létezésedről.

 Inkább bukj el tízszer, és állj fel újra tízszer, de ne vedd föl a szemüvegedet.

A létezés határainak feszegetése az út. Az Istenben való megnyugvás talán az út vége, de valódi létezésed kezdete. Ne idős korodra juss el az Istentől való közelébe,- (bár még így is Te győztél), - mert nem lesz időd élvezni a kegyelmet! Aki ezt túléli, azt már nem érhetik meglepetések. A csalódás elkerülhetetlen, de tudod, hogy minden rossz után jó következik, az ideiglenes rossz arra való, hogy kimozdítson a bágyadt beletörődésből. A megérdemelt „jó” az út közbeni pihenő. A siker a tetteid jutalma.

A szerelem? Hát az „Valami Isteni”! A kegyelem, a varázslat. Az Isten életereje bennünk! Ez az egyetlen élő TEREMTŐ erő, amely minden fajta” hétköznapi jó” fölé emel az Isteni jutalom, és az „Ő” jelenléte szintézisében./ Sokan vannak akik lemondanak róla./

A lelked halála „az átadás” anélkül hogy tudnád. Az” átadás” nehéz. Gyötrelmes. Megtépáz, szétszaggat, felőröl.

A föltámadásban már hordozod a kegyelmet.

 Minden elkeseredett lemondás az „ideiglenes halálodban” rejtőzködő „csend”.

 Csak aki csendben marad, csak az hallja meg a HIMNUSZT. Ne fuss bele semmibe...Várj,

 és figyelj !

A HIMNUSZ szövege egyszerű, határok nélküli:

Én vagyok az, aki teremtettelek, én vagyok az, aki a földre küldtelek. Én vagyok, akit elsőként kell szeretned, hogy akkor se legyen üres a szíved, ha senki nem nyújtja ki érted a kezét. Én tanítalak türelemre, és én nemesítem szeretetté az ölelésben a testi vágyat.

Mégsem vígasztal meg!

De megtanulod, és tudni fogod hogy a „gyötrődés” nem tart örökké. Az út hosszú, és sok értelmes „új üzenet” vár még! A történések nem önnön maguk objektivitásában léteznek, hanem a döntéseid szubjektivitásában öltenek testet. A döntések szabadságát meg kell tanulni élvezni, hisz sok rossz tapasztalástól kíméled meg a megtisztulásod folyamatában a szívedet.

Mert nem a legnagyobb szenvedés vezet Istenhez, hanem az általad felvállalt szenvedésben megélt azonosság. - Ez vezet a másik ember irányába fordító érzékenységhez. Senki fájdalma nem kevesebb a tiédnél, és senki vágya nem érdemtelenebb a tiédnél. Amiben egyek vagyunk, abban már nem létezik féltékenység, sem rivalizálás. Egy valami viszont megerősödik. A tudat abban, hogy nem létezik a kevesebb, vagy a több, csak és kizárólag a más. Az hogy ezt mi teszi életképessé, a szeretet, vagy a tisztelet, az már szinte lényegtelen. Megtanulunk elfogadni nem csupán embereket, de élethelyzeteket is. Aki kér, az kap. Na ne  hidd, hogy  azt kapod amit kértél! Sokkal inkább azt, ami Istenhez visz!  A barátaid szeretete is segít. Sőt, lelked vészharangja is segít! De csak a megelégedett ember képes mosolyogva túllépni a gondjain.

 És látod, hogy senki nem megelégedett.

A vágyaink mindig magasabbra nőnek, mint amit elérni érdemesülünk. Ha megtanuljuk hogy  vágyaink kardját Isten kalapálta acélossá, akkor megismerjük Isten természetét, és nem lázadunk fel többé a vágyaink  ellen, hanem szépen, csendesen , alkotónkban  bízva , megkeressük vágyunk  TÁRGYÁT -  közben megtanuljuk, hogy már akkor se feledkezzünk meg róla, ha ajándékba kapjuk, s nem kell keresnünk.

Mert a „szerelmes ember „ az isteni vágyat gyakorló ember tud csak elfeledkezni anyagba konvertált szükségleteiről! Ha megakarjuk menteni bolygónkat, öltöztessük fel a menyasszonyt hogy varázsa teljes lélekörömével mosolyoghasson Újra.

Adj hálát feltámadásodért, és őrizd a kegyelemet, hogy MÉLTÓ maradhass RANGODHOZ, Isten Katonája!

Sok szeretettel MINDENKINEK, mert felébredni soha nincs későn!

 Évi!

                                                                  2011.04.09.