".„Tudod az Úr az embert arra teremtette, hogy saját családjának tagja legyen. Hogy minden szeretetét beléöntse. És úgy jártak együtt, mint egy család.

Minden alkalommal, amikor az Atya jött, hogy együtt legyen Ádámmal és feleségével, család voltak. Az Atya egyszerűen örvendezett. Szíve annyira telve volt örömmel, csak szerette az Ő szeretett családját, semmi nem volt az univerzumban annyira telve szeretettel! Óh, mennyire örvendezett az Atya!”

És egy napon. A szeme előtt, miközben Ő szeretett, és sóvárgott rá, hogy megkeresse őket és odarohanjon hozzájuk, családjához, hogy szeresse őket, hirtelen az ember az ördöghöz fordult. És az árulás legrosszabb része az volt, hogy összetörték az Atya szívét. Az Atya egyetlen pillanat alatt az egész családját elveszítette.

És egy másodperc alatt, szerelmesei elvétettek tőle és átkerültek a sötétség királyságába. És ettől kezdve minden napon, minden percben és minden másodpercben az Atyának végig kell néznie, amint szerelmeseit megerőszakolja az ördög. Ahogy az ördög kifosztja és összetöri őket. Ahogy meggyilkolja és brutálisan megkínozza őket.

És ez az a seb. A seb, amely sóvárog. A seb, amit Jézus látott, és így szólt Atyjához: „Atyám, engedd meg nekem, hogy meggyógyítsam ezt a sebet. Engedd, hogy visszahozzam őket hozzád. Had engeszteljelek ki.” „Fiam, neked a saját húsodban kell elszenvedned ugyanazt a sebet.” „Nem érdekel. Az irántad való szeretetem elég nekem, hogy megtörjön testem minden porcikája. Hogy meglássam sebed gyógyulását, és hogy meglássam, hogy újra kiengesztelődnek Veled.”

Visszakerültem a szívbe ahol mindezek a sebek voltak. És most ezekben a sebekben, a keserűség helyett, a gyűlölet helyett, csak a szeretet kútja volt. És láttam az Atya szeretetét, és az Atya szeretete ragyogó fény szökőkútja volt. És minden annyira szent volt. Oly szent volt, hogy nem bírtam mozdulni, annyira lenyűgözött a makulátlan szentség. És egy hang jött ki a fényből, ami az Ő szeretete volt, és ezt mondta nekem, így szólt:

„Nincs szentség az Én szeretetemtől távol.” Mond meg az Én népemnek: „Nem létezik szentség az Én szeretetemtől elkülönülten! Az Én szeretetem az, ami szentté tesz titeket.”

forrás: vadaszrepulok.eoldal.hu