Attól függ, a szíveddel, vagy az eszeddel mérlegelsz.
ha az előbbit részesíted előnyben, sok-sok pillanatnyi kudarc, vagy elégedetlenség magunkkal és másokkal szemben a siker oldalára fog billenni.
mert abban a pillanatban még nem látod, hiába mérlegelsz előtte józanul és utólag felelősségteljesen és kritikusan, hogy az hosszabb távon mit fog eredményezni, sikert, vagy kudarcot.
most megyek, mert a postásaim nem kapnak fizetést; ilyen felelőtlenséget pedig semmilyen távon nem engedhetek meg...:)

Válasz

Szerintem viszont a mérlegeléshez szorgalom, önkritika és becsületes hozzáállás kell.
Tehát a mérlegelés a tudatos emberek és a nemes lelkűek jellemzője.
Sokan futnak a mérlegelés elől. Sokan élik az életüket célok, fogadalmak és felelősségek elöl.
Bizony sokszor kellemetlen szembesülni a ténnyel, hogy nem vagyok olyan jó mint ahogy elvártam magamtól és ennek meg kell keresni az okát és meg kell szüntetni, vagy lejjebb kell venni a lécet.
Sokszor kiált mindenki a világba ezen íráshoz hasonlóan, hogy ne készítsünk mérleget az életünkről.
Pedig akár sikereket is mérhetünk rajta. És az vajon nem jó?

Előzmény

Válasz

Jó olvasni ilyeneket!

Előzmény

Válasz

megint elkanyarodtunk a témától, h lehet-e, érdemes-e mérleget tartani sikereinket, kudarcainkat illetően; megítéljük-e magunkat, h jót v. rosszat tettünk-e.
végülis nem baj, ha egy másik gondolat (megbocsátás) kerül terítékre; de szerintem ugyanolyan nehéz nem mérleget tartani, mint megbocsátani saját magunknak.
ha ezt meg tudjuk valósítnai, akkor tudunk igazán, szívből másoknak is megbocsátani.

Előzmény

Válasz

Nem semmi, de nem szivbéli megbocsájtás..ez kb olyan, hogy bocsáss meg nekem, hogy megbosájthassak neked, hogy megbocsássonnekünk az Isten...de közben az ima a másikért nem őszinte...
Azért....még ha őskövület vagyok is időnként..jó azokat a napi áhitatokat elővenni, és nem mindig magasan szárnyalni......mert van akit lelőnek a feketeálarcos gyorshajtók....és ez itt (IS)
olyan .............olyan időutazás, mint amirőlirtam neked emilben....vissza sokezer vére, és előre a jövőbe )))

Előzmény

Válasz

és azért...a megbocsájtás több oldalu...mert hiába bocsájtok meg én, ha valaki ugy gondolja, farcol tovább....

Világi vagyok...az biztos...evilági, de nem alvilági )) és még az "idők nem töltöttek be mindent..." nagyon a végén járunk, de még korántsem a jövőben....A REMÉNYTELJES SZÉP JÖVŐBEN....ha ott volnánk, nem sozladozna az oldal sem, és birtokolni másikat..stb...vagy megkülönböztetni.....truyi ügy...és lehet, hogy ez is evilági...de még mindig megérzem ha satiorni akar valaki...(((((
Jó lenne, ha az illető előbb saját magának tartana tükröt, és nem nekem, mint megpróbálta éppen az elenkezőjét belémbeszélni annó skypon...((((

Előzmény

Válasz

Még a világiak is? Ha dolgozol, Te neme világi vagy?????????Már bosáss meg a kérdésért...
Megbocsájtás...persze...irtam neked emailben.......)))))))

Én is megbocsájtottam az ellenünk vétőknek, egy gáz van, és erre nem bocsánat a Krisztus keresztáldozata.....ha saját magam ellen vétettem...((( pl...

Előzmény

Válasz

találtam egyik oldalon az alábbit...olylan kedves történet...nem tudom ki töltötte fwel, törölt felhasználó..((( de nagyon kedves a törtétenet..

Válasz

A fa, aki boldog volt

2007.11.12. 12:46 | [Törölt felhasználó] | 1 hozzászólás
Volt egyszer egy fa aki szeretett egy kisfiút.
A kisfiú mindennap eljött hozzá játszani.
Hintázott az ágain, szundikált az árnyékában,végig nevette a nyarat.
Szerették egymást.
És a fa boldog volt.

Nemsokára felnőtt a fiú. Egy nap eljött a fához, és így szolt:
-Fa, meg kell, venni akarok valamit, tudsz adni egy kis pénzt?
-Nincsen pénzem -mondta a fa-,de szép piros almákat neveltem.
Szedd le,vidd a városba, add el,lesz pénzed.
A fiú így tett, és a fa boldog volt.

Nem sokkal ezután megint visza jött a fiú a fához:
-Most már férfi vagyok-mondta-,szükségem van egy házra
ami az otthonom lesz.
-Nem tudok neked házat adni-válaszolt a fa-,
nekem az erdő az otthonom. De hatalmasak az ágim,
Vágd le őket, építs házat belőlük.
A fiú így tett, és a fa boldog volt.

Telt -múlt az idő. Egyszera fiú szomorúan tért vissza a fához.
-Az életem borusra fordult-panaszolta-,
Derüs helyére vágyom a világnak...
-Már semmim sincs, csak a törzsem-mondta a fa.-
Vágd ki bátran, építs magadnak csónakot, hogy elhajózhass innen.
A fiú igy tett és a fa boldog volt

Sok év múltán visszatért a fiú. Öreg volt már ő is,
öreg a fa is. Nézte a fiút aztán megszólalt:
-Sajnos hiába kérsz bármit, nem tudok segíteni, már
csak egy tuskó vagyok. Ne haragudj rám...
-Kedves fa, most már kevéssel beérem. Csak egy csendes helyre
vágyom,ahol megpihenhetek-suttogta a fiú fáradt mosollyal.
-Remélem, az öreg tuskó még megteszi. Bársony a fű körülöttem,
gyere, fiú-mondta a fa-, ülj le, ülj csak le. és pihenj.
A fiú így tett, és a fa boldog volt.

Válasz

Kedves Közösség!Köszönöm értékes véleményeteket és minden egyes hozzászólásotokat!Ez a gondolkodó nagyon sok témáról ír,amelyeket Ti most itt felvetettetek.Ez a néhány mondat kizárólag a siker és a kudarc helyes megítélésének módjáról szól.Az összes többi,a megbocsájtás,a hibák és ezek jóvátétele,a bocsánatkérés,a szeretet stb.témakörében újabb gondolatokat továbbítok majd felétek - a közös tovább gondolkodás és az egymástól tanulás reményében,és várom további hozzászólásaitokat,sok-sok szeretettel:Nikola.

Válasz