Örülj annak,ami van,amit tapasztalhatsz,amiben részed lehet,tanulj meg mindennek őszintén örülni.Ha süt a nap,élvezd a napfényt,a napsugaras színeket ,a jelent.Ha felhős az ég,élvezd a borultság borongó színét,a homályt,akármit is tartalmaz a jelen.Ha pedig esik,örülj az esőnek,mert abban nyilatkozik meg az örök jelen. Mindig mindennek örülj,akármit is érzékelsz és akármit is cselekszel.Mert aki mindennek őszintén tud örülni,az az örök jelenben él,az örök jelen pedig maga a  boldogság!

Megbocsátás nélkül nincs szeretet.

De a megbocsátás is csak akkor igazi,ha alapja:a Lélekkel szemben való legmélyebb alázatosság.

Tudva azt,hogy semmi olyan nem érhet bennünket az életben,amit meg nem érdemeltünk, be kell látnunk,hogy aki bennünket bánt, fájdalmat vagy kárt okoz nekünk-akárki is teszi-csupán a megérdemelt sorsunkat teljesíti be cselekedetével.

Nem csak mások elítéléséhez nincs jogunk tehát, hanem a megbocsátáshoz sincs mások ellenünk elkövetett hibáival és vétkeivel szemben, minthogy magunk vagyunk azok kiváltói és okozói.

Egyetlenegyszer se készítsünk mérleget magunkban arról,hogy mit sikerült elérnünk az életben és mit nem.Mert ha reális mérleget készítenénk,akkor egyrészt büszkének kellene lennünk sok mindenre,amit elértünk,de másrészt ugyanakkor szomorkodnunk és bánkódnunk kellene a veszteség és elszenvedett sok kudarc miatt.Hiába a büszkeség,és hiába a bánkódás is.Minden mérleg felállítása csak hibákhoz vezethet.Ezért helyesen csak akkor cselekszünk,ha sohasem mérlegeljük az elért sikereket,és eredményeket,de nem gondolunk a veszteségekre sem!Ilyen értelemben tehát még megkísérelnünk sem szabad valamely összehasonlítást -jó és rossz,siker és sikertelenség-,ha a felfelé vezető nyílegyenes úton akarunk megmaradni.