"... Csak légy egy kicsit intelligens. A világ nem intelligens. Nagyon unintelligens módon működik, mindenféle szenvedést okozva az embereknek, ahelyett, hogy boldogabbá tenné őket. Mindenki lefelé húzza a másikat, egymás lábába kapaszkodva, egyre mélyebbre a sötétségbe, a mocsárba, egyre mélyebb szenvedésbe. Úgy tűnik, ebben a világban az emberek csak egy dolognak örülnek: ha másokat boldog­talanná tehetnek. Ezért veszi olyan sötét felhő körül a Földet. Mert egyébként az élet a fény állandó örömünnepe lehetne - és nem egy közönséges fényé, hanem saját lényed fényéé.

Miért sikerült a papoknak meggyőzniük téged arról, hogy a megvilágosodás egy nagyon nehéz, szinte lehetetlen feladat? Az elméd természete miatt. Mert az elmédet mindig az érdekli, ami nehéz, ami lehetetlen, mert az kihívást jelent az ego számára, és az egónak szüksége van a kihívásokra, hogy egyre nagyobbra, és nagyobbra, és meg nagyobbra nőhessen.

A papok sikeresen meggyőztek téged, hogy a megvilágosodás nagyon nehéz, szinte lehetetlen. A sokmillió ember közül csak nagy ritkán lesz valaki megvilágosodott. Ők úgy gondolták, hogy jobb, ha te nem világosodsz meg. És a megvilágosodás megakadályozására egy nagyon ügyes eszközt használtak. Kihívásokat adtak az egódnak, és te elkezeltél érdeklődni mindenféle szertartás, mindenféle önsanyargatás, önkínzás iránt. Annyi szenvedéssel, szorongással terhelted meg az életedet, amennyivel csak tudtad.

De ha valaki mazochista lesz, és egész életében kínozza magát, akkor nem tud megvilágosodni. Sőt, egyre nagyobb sötétségbe kerül. És aki sötétségben él, az a földön kúszik-mászik szolga módra, mert elveszítette az intelligenciáját és a tudatosságát e furcsa törekvése következtében.

Biztosan láttad már, ahogy a kutya a szép reggeli napsütésben pihen, és egyszer csak észreveszi a farkát. Mi az? – utánaugrik, el akar­ja kapni. De csak egyre jobban megkergül, mert a farok furcsa módon mindig vele együtt továbbugrik. Hiába gyorsít bele, a farok mindig ugyanolyan távol lesz tőle; és csak forog, forog, körbe-körbe. Megfigyeltem, hogy minél inkább látja, hogy nem éri el a farkát, annál eltökéltebb lesz: összeszedi minden akaraterejét, mindent megtesz, hogy elkapja. De a szerencsétlen kutya nem tudja, hogy sosem érheti el, mert az már eleve hozzá tartozik. Ha ő ugrik, akkor a farok vele együtt ugrik.

A megvilágosodás nem nehéz, nem lehetetlen. Nem kell érte tenned semmit. Mert az az eredeti belső természeted, az az eredeti szubjektumod. Mindössze annyit kell tenned, hogy egy pillanatra tel­jesen elengeded magad, elfelejtesz minden tennivalót, minden törekvést, hogy minden megszállottságod megszűnjön. És ez a megszállottság-nélküli tudat hirtelen ráébred, hogy „én vagyok az".

A megvilágosodás a legkönnyebb dolog a világon, de a papok sosem akarták, hogy mindenki megvilágosodjon, mert akkor senki se lenne keresztény, senki se lenne katolikus, senki se lenne hindu, nem lennének mohamedánok. Ezért az embereknek nem szabad megvilágosodniuk. Vaknak kell lenniük a saját, eredeti természetükre. És egy nagyon ügyes módszert találtak ki: semmit nem tesznek ellene, egy­szerűen csak beléd nevelik, hogy ez egy nagyon nehéz, megoldhatatlan feladat.

Az ego rögtön kap az alkalmon. Az egót sosem érdekli a nyilvánvaló. Sosem érdekli az, ami vagy. Mindig csak a távoli célok érdeklik; minél távolabbi a cél, annál jobban érdekli az egót. De a megvilá­gosodás nem egy cél, és egy jottányira sincs tőled – az te magad vagy!

A kereső a keresett maga.

A megfigyelő a megfigyelt maga.

A megismerő a megismert maga.

Ha egyszer megérted, hogy a megvilágosodás a te belső természeted... valójában a „vallás" a szanszkritban a dharma szónak felel meg. Dharma azt jelenti: természet, az igazi természeted. Nem azt jelenti, hogy templom, és nem azt jelenti, hogy teológia, egyszerűen természetet jelent. Például mi a tűz dharmája? – hogy forrónak kell lennie. És mi a víz dharmája? – az, hogy folyjon, fentről lefelé. És mi az ember természete? Mi az ember dharmája? Az, hogy megvilá­gosodjon: hogy megismerje isteni minőségét.

Ha megérted a könnyűségét... nem... ha megérted, hogy a saját természeted eléréséért nem kell erőfeszítéseket tenned... csak akkor mondhatom, hogy intelligens vagy. Ha ezt nem érted meg, akkor nem vagy intelligens, csak egy egoista, aki próbálkozik... Épp ahogy néhány egoista próbál a leggazdagabb lenni, néhány egoista próbál a leghatal­masabb lenni, néhány egoista pedig próbál megvilágosodott lenni. De a megvilágosodás lehetetlen az ego számára. Pénzt, hatalmat, presztízst szerezhetsz egóval – nehéz, nagyon nehéz, de lehetséges.

Henry Ford kora egyik leggazdagabb embere volt, pedig szegény családba született. Megkérdezték tőle, mit kívánna, ha még egyszer születne.

Azt felelte, hogy „nem akarnék újra a leggazdagabb lenni, mert ez egy egész életen át tartó önkínzás. Szinte élni sem volt időm. Én minden reggel hétkor már bent voltam a gyárban, a munkások nyolcra jöttek dolgozni, a hivatalnokok kilencre, a vezetők tízre jöttek és ket­tőkor elmentek; mindenki legkésőbb ötig dolgozott, de nekem mindig késő estig, sokszor késő éjszakáig dolgoznom kellett. Keményen dol­goztam azért, hogy a leggazdagabb legyek, és az is lettem. De mi értelme? Nem tudtam élvezni az életet. Keményebben dolgoztam, mint a munkásaim, de ők jobban élvezték a saját életüket. Nekem nem volt szabadságom, még ünnepnapokon is a gyárban voltam, mert mindig ki kellett dolgozni a jövőre vonatkozó terveket."

Ha nehezen is, de elérheted, hogy te legyél a leggazdagabb, ha kellő erőfeszítés, kellő törekvés van benned. Ha nehezen is, de re tudsz mászni az Everest tetejére, ha eléggé törekszel. De ha egy kis erőfeszítés is van benned, akkor a megvilágosodás nem lehetséges. Ha az elméddel jössz – összes feszültségével, aggodalmával –, és nagy munkával el akarod érni a megvilágosodást, akkor rossz irányba, pont az ellenkező irányba indultál el.

Egy teljes ellazulásra, a „hadd menjen"-re van szükséged, egy fe­szültségmentes, csöndes, tökéletesen békés állapotra. És hirtelen... a robbanás. Ti mindannyian már eleve megvilágosodottnak születtetek, akár tudatára ébredtek, akár nem.

A társadalom azt szeretné, ha nem ébrednél a tudatára. A vallások azt szeretnék, ha nem ébrednél a tudatára. A politikusok azt szeretnék, ha nem ébrednél a tudatára, mert az teljesen a hagyományos érdekek ellen szól. Rajtad élősködnek, és a véredet szívják, mert nem vagy megvilágosodott. Az egész emberiséget képesek az ostoba címkék szintjére alacsonyítani: keresztény, hindu, mohamedán... mintha tár­gyak, értékcikkek lennétek. Azonosítókat ragasztottak a homlokotokra.

Indiában láthatsz bráhminokat, különböző jelölésekkel a homlokukon. Látod a szimbólumot, és abból felismerheted, hogy az illető melyik bráhmin-osztályhoz tartozik. Mintha árucikkek lennének. A homlokukon van az osztálybesorolásuk.

Neked lehet, hogy nincs a homlokodon a szimbólumod, de tudod, hogy mélyen belül beléd van gravírozva, hogy keresztény, buddhista vagy hindu vagy.

Ha mindannyian megvilágosodtok, akkor egyszerűen fénnyé váltok, örömmé lesztek magatok és mások számára, áldássá önmagatok és az egész természet számára – ti lesztek a végső szabadság. Akkor senki nem tud kizsigerelni, senki nem tud szolgává alacsonyítani. És pont ez a probléma: ezért nem akarják, hogy megvilágosodj. Ha nem érted meg a lényeget, akkor továbbra is játékszer leszel a hatalmi érdekek kezében, amelyek mind paraziták. Egyedül csak azzal foglalkoznak, hogy hogyan szívják ki a véredet.

Ha szabadságot akarsz – a megvilágosodás az egyetlen szabadság, ha egyéniséget akarsz – a megvilágosodás az egyedüli egyéniség. Ha áldással teli életet akarsz – a megvilágosodás az egyetlen tapasztalat.

És ez nagyon könnyű, rettentően könnyű; ez az egyetlen olyan dolog, amiért semmit sem kell tenned, mert már eleve ott van veled. Csak el kell lazulnod, és rögtön meglátod. Ezért itt Indiában nekünk semmi olyasmink nincs, mint a nyugati filozófia. Filozófia azt jelenti: gondolkozni az igazságról, „a tudás szeretete". Ami nekünk e helyett van, az egy teljesen más dolog. Mi úgy hívjuk darsan. És a darsan nem gondolkozást jelent, hanem azt jelenti: látni.

Az igazságra nem gondolni kell, az igazságot látni kell. Már ott van, sehová nem kell menned, hogy megtaláld. Nem kell törnöd rajta a fejed; csak abba kell hagynod a gondolkozást, hogy lényed felszínére emelkedhessen.

Egy érintetlen, üres közegre van szükség benned, hogy a rejtett fény kitágulhasson és feltölthesse lényedet. Nem csak hogy feltölti lényedet, de sugározni kezd lényedből. Az egész életed egy szépség lesz, egy szépség, ami nem a testé, hanem egy olyan szépség, ami belülről sugárzik – a tudat szépsége."

Osho