„Régen az információ-bevitel nagyjából az ember idejének egy tizedét tette ki, és az idő kilenctizede meditatív állapotban telt. Ma épp fordított a hely­zet: kilenctized információ-bevitel, és csak egy tized meditatív időszak. Túl ritkán lazulsz el. Nagyon rit­kán fordul elő, hogy csak ülsz csendben, és nem csi­nálsz semmit. Még az az egy tizednyi öntudatlan meditatív idő is eltűnőben van. Ha ez bekövetkezik, az ember tényleg megőrül. Pontosan ezt látjuk ma a világban.

Mit értek öntudatlan meditatív idő alatt? Azokat a pillanatokat, amikor egyszerűen csak kimész a parkba egy kicsit sétálgatni, vagy amikor játszol a gyerekeiddel – ezek öntudatlan meditatív időszakok. Vagy amikor úszol az uszodában, vagy füvet nyírsz a kertben, vagy hallgatod a madarakat – ezek mind-­mind öntudatlan meditatív időszakok. De manap­ság sajnos már ezeknek a pillanatoknak is befellegzett, mert az emberek, ha van egy kis idejük, máris bekapcsolják a tévét, és ott is ragadnak a képernyő előtt egész estére.

A tévéből pedig valóban veszélyes mennyiségű információ tolakodik be az elmédbe. Egyszerűen lehetetlen megemészteni ezt a mennyiséget. De az is lehet, hogy nekiállsz újságot olvasni, amiből szin­tén töméntelen mennyiségű marhasággal tölthe­ted meg az agyadat. Ha van egy kis időd, bekapcso­lod a tévét, vagy a rádiót. Vagy ha épp jó kedved van, és ki akarsz kapcsolódni egy kicsit, elmész mo­ziba. De ugyan milyen pihenés az? A moziban egy pillanatra sem kapcsolhatsz ki, mert ott is folyamatosan bombáznak az információk.

A pihenés azt jelenti, hogy nem teszed ki magad újabb információáradatnak. Ha a kakukkot hallgatod az erdőben, az jó, mert nem terhel újabb infor­mációval. A zenehallgatás is tökéletes, mert az sem táplál beléd újabb információt. A zenének nincs nyelve, az csak tiszta hang, nem hordoz magában üzenetet, egyszerűen csak gyönyörködtet. A tánc is nagyon jó, a zene is jó, a kertészkedés is, akárcsak a játék a gyerekekkel. Vagy ha csak ülsz csendben és nem csinálsz semmit, az is tökéletes. Ez a gyógymód. Ha pedig mindezt tudatosan teszed, a hatás még erőteljesebb lesz.

Ügyelj az egyensúlyra! A neurózis akkor jön létre, amikor az elme kibillen az egyensúlyból. Ilyen akkor fordul elő, amikor túl sok az aktivitás, de szinte nincs passzív időszak. Amikor az emberben túl sok a férfi, de szinte nincs benne nő, amikor túl sok a jang, de túl kevés a jin. Ezt a két oldalt mindig egyensúlyban kell tartani. Az életben az egyensúly, a szimmetria a legfontosabb. Légy ardhanariswar, az­az félig férfi, félig nő – akkor nem leszel neurotikus.

Az egyéniség se nem férfias, se nem nőies – az egyéniség egyszerűen egyéni. Próbálj az aktív és a passzív időszakok között megragadni: ez a teljesség. Ez az, amit Buddha középútnak nevezett: majjhim nikaya. Légy mindig pontosan középen. De ne feledd, könnyen áteshetsz a ló túlsó oldalára. Az sem jó, ha túlzottan passzívvá válsz. Nagyon veszélyes lehet, mert a túlzott passzivitásnak is megvannak a maga csapdái: elvész az életedből a tánc, a boldogság, és szépen lassan rád telepszik a halál. Tehát nem azt mondom, hogy légy passzív; azt mondom, hogy találd meg az egyensúlyt az aktív és a passzív időszakok között. Engedd, hogy kiegyensúlyozzák egymást, te pedig maradj középen. Az aktivitás és a passzivitás legyen lényed két szárnya – de ügyelj rá, hogy egyik szárny se legyen nagyobb a másiknál.

Nyugaton az aktív szárny túl nagyra nőtt, miköz­ben majdnem teljesen eltűnt a passzivitás. Keleten azonban a passzív szárny lett hatalmas, az aktivitás viszont alig észrevehető. A nyugatot kívül a bőség és a gazdagság jellemzi, belül viszont a szegénység; ke­leten a gazdagság és a bőség belül van, kívül viszont ott a nyomor és a szegénység. Mind a Kelet, mind a Nyugat szenved, mert mindkettő valamilyen végletet választott.

Az én megközelítésem se nem nyugati, se nem kele­ti, se nem férfias, se nem nőies, se nem aktív, se nem passzív. Én a legbelső egyensúlyt, a benned lévő szim­metriát szeretném erősíteni. Ezért  mondom a szannyászinjaimnak mindig, hogy ne hagyják maguk mögött a világot! Maradj itt a világban, csak ne válj a részévé! A taoisták ezt úgy nevezik: wei-wu-wei, azaz a nem-cselekvés általi cselekvés – a jin és a jang, az anima és az animus találkozása. Ez hozza el számod­ra a megvilágosodást. Az egyensúly hiánya a neurózis, az egyensúly pedig maga a megvilágosodás.”

 Osho