Egy másik vicc:
- Nem értelek, szívecském – mondja a feleség a férjének. – Régebben boldog voltál, ha csak két percre láthattál.
- Nem változott semmi, drágám – feleli a férj -, most is boldog vagyok, ha csak két percre láthatlak.

Válasz

szia, a bajban lévő házasságról jutott eszembe ez:
Harmincévi tévénézés után a férfi azt mondta a feleségének:
- Csináljunk ma este valami izgalmasat!
Az asszonynak azonnal a városban töltött éjszakák jutottak az eszébe.
- Nagyszerű! - mondotta. - De mit?
- Cseréljünk széket!

Válasz

"Amit mi érzünk, az közöny és megszokás; magától értetődőnek vesszük a másikat, és ezzel a kapcsolat lényege meghal. Ő a te férjed, ő a te feleséged... és ezzel meghalt az érzelem. Ebben a viszonyban már nincs izgalom, nincs kaland, nincs vágy. A másikból tárgy lett, egy eszköz, egy bútordarab. A másik már nem rejtély nem misztérium. Nem új csak megszokás.
És ne feledd, idővel minden meghal. A felszín hamar megszokott és unalmas lesz - de a középpont mindig új marad. A felszín nem maradhat új, mert megöregszik, beporosodik, megrepedezik. De a középpont mindig új és fiatal. A lelked... az se gyerek, se fiatal, se öreg... A lelked mindörökké üde és friss. A léleknek nincs kora. Tégy egy kísérletet. Lehetsz fiatal, lehetsz öreg... csukd be a szemed és indulj felfedező útra. Próbáld érezni a lelked életkorát... felbecsülni a korát... öreg az? vagy fiatal? Érezni fogod, hogy egyik sem - a lélek mindig új.
Nem öregszik. Miért? Mert a léleknek nincs kora. Az nem tartozik az időhöz.
Az idő folyamán minden lefelé csorog, öregszik. Az ember világra jön és a test azonnal öregedni kezd! Amikor a csecsemő egy hetes, hét nappal máris közelebb került a halálhoz. Ennyivel kevesebb van neki hátra. Elköltött az életéből egy hetet. Közeledik a halál felé, már csak idő kérdése...
Minden, ami az időben mozog, öregszik és elmúlik. Ha belépett az időbe, már öregszik, már haldoklik. A test öregszik, a felszín öregszik. Abba nem lehetsz örökké szerelmes. Ébredj fel! Meddig fogod még a testet bálványozni?
A lélek, a középpont azonban mindig fiatal. És ha megtaláltad a kapcsolatot a középponttal, akkor a szerelem minden pillanatban egy új felfedezést tartogat számodra. Akkor a mézesheteknek soha nincs vége. Ha a mézesheteknek vége szakad, akkor az nem is volt szerelem - csak ismeretség.
És még egy dologra emlékezz: ha valami nem tetszik, te mindig a másikat okolod. Ha valami nem úgy történik, ahogy szerinted kellene, akkor azért mindig a másik a felelős. Ám ez a hozzáállás megöli a fejlődés minden lehetőségét. Ne feledd: mindig te vagy a felelős, neked kell változnod. Dobd el azokat a tulajdonságaidat, amik a problémát okozzák. Legyen a szerelem a lélek evolúciója.
Mint ahogy az eladói tanfolyamokon tanítják: „A vevőnek mindig igaza vari'. Én is ezt szeretném veletek megértetni, hogy a szerelemben is, a kapcsolatok világában is ugyanez a helyzet: a másiknak mindig igaza van, a hibás mindig te vagy.
Ha valóban ott a szerelem, az ember ezt így érzi: „...valami nincs rendben velem; az én hibám, hogy a kapcsolatunk nem tökéletes." És ezt mindkét partner egyformán így érzi! És akkor a szerelem egyre nagyobb, egyre erősebb lesz, és a középpontok kinyílnak, a gátak leomlanak.
De ha azt hiszed, hogy a másik a hibás, akkor elzárod magad, és ezzel együtt partneredet is. Mert akkor ő is azt fogja hinni, hogy te vagy a hibás. A gondolatok ragályosak - még akkor is, ha nem mondtál semmit, ha csak gondoltad... és közben bájosan mosolyogtál; úgy viselkedtél, mintha minden rendben lenne, mintha a feleséged nagyszerű ember lenne, tökéletes, tervezni se lehetne jobbat... de a feleségedet nem csaptad be. Még akkor sem, ha kiváló színész vagy; valami volt a szemedben, a mozdulataidban, az arcod barázdáiban. Hiába próbáltad azokat kiigazítani, hiába simogattad a kezét... Tudat alatt jelezted, hogy nincs igaza. És ha azt mondod vagy azt érzed, hogy a másiknak nincs igaza, akkor a másik is azt gondolja és azt érzi, hogy neked nincs igazad.
A kapcsolat zátonyra futott. Mindketten elzárjátok magatokat. Te azt mondod, ő a hibás, és a másik azonnal védekezni kezd... és a kerítés ott van megint, be vagy zárva mögé.
Ne feledd: a szerelemben mindig te vagy a hibás. És ezzel a felismeréssel megnyílik egy új lehetőség, és a partnered is érzi ezt. A partner érzése belőled ered. Ha közel vagytok egymáshoz lélekben, az érzés és a gondolat átugrik, mint a szikra, és attól a másik lángra kap. Még akkor is, ha egy szót sem szóltok, csak csendben ültök, az összeköttetés ott van: a szerelem.
A szerelem nyelve nem a beszéd. A szerelmes párnak a csend a tökéletes érintkezés. Szavak nélkül is jól értik egymást. Ha számodra a szerelem egy szádhava, akkor eszedbe sem jut, hogy a másik a hibás. Akkor önmagadban próbálod a hiba okát feltárni és megszabadulni tőle.
Ám ez nem lesz könnyű, mert ez az egód ellen irányul. Nem lesz könnyű, mert ez sérti a büszkeségedet. Nem lesz könnyű, mert ezzel megszűnik a dominanciád, megszűnik a birtoklás. Nem nyersz többé erőt abból, hogy birtoklod a másikat. Ez megöli az egót - ezért nem könnyű.
De épp ez a cél: elpusztítani az egót. Mindegy, milyen irányból közelíted meg belső világodat - szerelem, meditáció, jóga, ima -, mindegy melyik úton közeledsz a Tudat felé, a cél egy: az ego halála. Levetni lényedről mindazt, ami hamis, elhajítani az egót.
És a legkönnyebb út ehhez a szerelem, hiszen ez olyan természetes! A szerelem a legtermészetesebb vallás." (Osho)

Válasz

a fény legkisebb részecskéiben a múlt minden jelensége, érthető, hogy az én ezt "olvasni" képes, minden lényben a tiszta fény megtestesülése él, szia

Válasz

a lerakódott tartalmakat valamilyen katarzis-technikával fel lehet oldani, valószínűleg nem egy alkalom kell majd de az embernek foglalkoznia kell önmagával, nem csak halogatni a megoldást..a szenvedés okozatai megszűnnek ha elengeded a múltat, de ahogy az egyik ilyen Osho idézetben is benne van, vannak akik már annyira megszokták h szenvednek, h inkább nem akarnak mást; nem tudom neked jó h akarattal szenvedsz?
nem lenne jobb feladni a szenvedést és elengedni végre az illúziókat?

Előzmény

Válasz

AZ IGAZ...FÉNY NÉLKÜL NEM..de a 40 évnyi árnyékot ...(bár mindennek rendelt ideje lett volna) és van....de a tudatalattiba még sokminden pl félelem, gyanakvásd, és sdok-sok megtapsztalás eredményeképpen rakódott le....nincs felöldva...sem amit kaptam, sem amit adtam...és jön a tyuk és tojás elmélet...mert ha az nem tesz rám olyan hatást, nem tudom mit lépek..ha nem ők lettek volna a szülők,,,,,a vérvonal stb...DE AZOK VOLTAK, és feldolgozatlanul sokminden, amit elég szerencsétlenül még tovább is adtál mert magadban -egyedül nem tudtad feldolgozni..... de.éppenjó..a mondatot a mult nem létezik...naja...félig vagyok elválva, nincs otthonom, stb,.ebből klövetkezően gyermekemnek sem....- részese vagyok én is hogy igy alakult....de legek nyugi...fura, hogy másik fél abszolute nyugodt, pénzzel és talán mert nem volt évekig egyedül csak egyedül és érzésekkel, és minden valüószinüség szerint egy huszárvágással törölte a multat....add vissza a babaruhát cimmel idedobta közös gyrreketm és a laksá- merthogy testvériesen osztozzunk- maradt az övé, és az uj nőjéé és uj gyermeké...ez igy korrekt.......egyesek szerint...(((

Előzmény

Válasz

a múlt nem létezik, hogyan is tudna hatna így rád? ez az egó tömény illúziója, bár 40 évet megértem nehéz feladni egyik pillanatról a másikra, de a fény enélkül nem fog elérni sosem..

Előzmény

Válasz

nnnnnnna..és ahoz, hogy ezen tudjak változtatni, bár még mindig ne lenne más csak cserekerskedelem... csak azzal tudnám megoldani a jelen nyomorát...noha van még fölöttünk valaki aki megitéli a mult cselekedeteit, akár eldugjuk a fejünket a homokba, akár nem... ( valamint...bár egyeseknek még mindig kell az értelmező kéziszótár hozzá: lelkiismeret...)

Válasz

Nem rájuk fogom..tényeket közlök...és ha 40 évig rádtelepedtek, és elvileg társ felmenői is...valahol ugy vélem ki akartál buji az elnyomásból, - még ha nem a legszebb tetteket vitted is véghez - és mit szült az egész? ujabb elnyomást, aki pedig sehogyan sem önálló...nem tud..mert ezer felé tépik szét, és tépi magát azért, hogy valahogyan ne merüljön el a mélyvizben....// ...vagy ha párhuzamot vonok gyermekem és saját sorsom között...a sehol sincs otthonom, és szeretet, biztonság...Bizony hogy az ősdeink átka ez....
és ha nem lehet leülni beszélni....ha csak az egyik fél látja be...és forditva-esetek váltogatják egymást...

Válasz

szerintem hallgass végre az alattad szólóra: engedd el az átkokat, engedd el az illúziódat, senki nem visel felelősséget a felmenői életéért, az ő életük az ő dolguk volt, felesleges velük takarózni, és rájuk fogni a mostani problémákat. ez pont olyan mint amikor arról beszélünk, h milyen géneket kaptunk a szülőktől..aki némi akaraterővel él, az változtathat mindenen, de a tudat igazi természetét nehéz felismerni..ezért jött létre az ébredés..:D

Előzmény

Válasz