– Könnyű-e a megvilágosodás útja, vagy nehéz?
– Egyik sem.
– Hogyhogy egyik sem?
– Úgy, hogy ilyen nincs is.
– De akkor hogyan érünk célba?
– Sehogy sem. Ez egy utazás távolság nélkül. Hagyj fel az utazással, és megérkezel.

OSHO ZEN TAROT: Kis Arkanum

Víz Ásza: Sodródás az árral

"Amikor azt mondom, "változz vízzé", úgy értem folyj, ne rekedj meg. Mozogj úgy, ahogyan a víz is mozog.
Lao Cu azt mondja: a tao útja a folyóvíz útja. Úgy halad, ahogyan a víz. Milyen a víz mozgása? Milyen egy folyó mozgása? Sok szép dolgot rejt ez magában. Egyrészt: mindig a mélység felé halad, mindig a legalacsonyabb pontot keresi. Nincs benne nagyravágyás, soha nem sóvárog az elsőségért, mindig ő az utolsó.
Emlékezz Jézusra: azok, akik utolsók itt e földön, Isten királyságában az elsők lesznek. Jézus a tao vízszerű mozgásáról beszél - nem mondja ki, de erről beszél. Légy az utolsó, hagyd el az ambícióidat. Az ambíció azt jelenti, hogy hegynek felfelé tartasz. A víz mindig lefelé halad, a legmélyebb területeket kutatja; semmivé akar válni. Nem akarja egyedinek, kivételesnek, rendkívülinek mutatni magát - ezek az ego ideái. A vízre ez nem jellemző."

 

Osho

        Volt egyszer, hogy egy kristálytiszta vizű, hatalmas folyó fenekén különös lények éltek.
      A folyó csendesen hömpölygött mindannyiuk - fiatalok és öregek, gazdagok és szegények, jók és gonoszok - fölött, a víz folyt, ahogyan folynia kellett, a víz csupán kristálytiszta önmagát ismerte.
      A lények mindegyike görcsösen kapaszkodott a folyómeder mélyén heverő ágakba meg kövekbe, mert életük volt a kapaszkodás, az, hogy ellenálljanak a sodró áramlásnak, ezt tanulták születésük pillanatától.
      Végül azonban az egyik lény így szólt: "Elegem van már ebből a kapaszkodásból. Bár a saját szememmel nem tudok meggyőződni róla, de bízom benne, hogy a folyó tudja, hová folyik. Hagyom hát, hadd sodorjon magával az áramlás, és vigyen, ahová akar. Ha továbbra is itt kapaszkodom, belehalok az unalomba."
      A többi lény kinevette, és azt mondták: "Te bolond! Engedd csak el magad, és az áramlás, amelyet oly nagyra tartasz, majd jól megforgat, odavág és úgy szétmorzsol a köveken, hogy abba hamarabb belehalsz, mint az unalomba!"
      De a lény nem hallgatott rájuk, hanem elszántan elengedte, amibe addig kapaszkodott, mire valóban rögtön forogni, bukdácsolni kezdett, és az áramlás a kövekhez vagdalta.
      Ám a lény ennek ellenére sem kapaszkodott meg újra, az áramlás így egy idő múlva felemelte a folyómeder fenekéről, és többé már nem ütődött, zúzódott.
      Azok a lények pedig, akik a folyó alján éltek tovább, és nem ismerték a sodródót, így kiálltottak fel: "Lássatok csodát! Ugyanolyan lény, mint mi vagyunk, de ő repül! Íme a Messiás, aki eljött, hogy mindnyájunkat megváltson!"
      És a sodrodó így szólott: "Dehogy vagyok én Messiás, vagy akkor ti is azok vagytok. A folyónak telik kedve benne, hogy felemeljen bennünket, hogy szabaddá tegyen, ha van merszünk hozzá, hogy elengedjük, amibe kapaszkodtunk. Valódi tennivalónk az utazás, a nagy kaland.

Richard Bach: Illúziók