– Istennel akarok lenni az imádságban.
– Kívánságod teljesen lehetetlen.
– Miért?
– Mert amikor te vagy, akkor az Isten nincs; amikor Isten van, te nem létezel. Ho-
gyan lehetnél hát Istennel?
Később még azt mondta a Mester:
– Keresd a magányt! Amikor valakivel együtt vagy, nem vagy egyedül. Amikor
"Istennel vagy", akkor sem vagy egyedül. A teljes egyedüllét az egyetlen lehetőség
arra, hogy valóban Istennel legyél. Akkor remélhetőleg, Isten lesz, és te nem leszel.

OSHO ZEN TAROT: Nagy Arkanum

IX. Egyedüllét

"Amikor te egyedül vagy, akkor nem egyszerűen egyedül vagy - te magányos vagy. A magány és az egyedüllét között pedig óriási különbség van. Amikor magányos vagy, akkor a másikra gondolsz, hiányolod a másikat. A magányosság egy negatív állapot. Úgy érzed, jobb lenne, ha a másik - a barátod, a feleséged, az anyád, a szerelmed, a férjed - ott lenne. Jobb lenne, ha a másik ott lenne veled... de nincs ott.
A magány a másik hiánya. Az egyedüllét viszont önmagunk jelenléte. Az egyedüllét nagyon pozitív; egy jelenlét, egy túlcsorduló jelenlét. Annyira szétárad a jelenléted, hogy betöltheted vele az egész világegyetemet, és senki másra nincs szükséged."

 

Osho

"Ama szép reggelek egyike volt, amilyen sohasem volt még azelőtt. A Nap éppen most kelt fel, és az eukaliptuszfa és a fenyő között lehetett látni. A víz fölött állt arany fényben - olyan fényben, ami csak itt lehet, a hegyek és a tenger között. csodásan tiszta reggel volt, lélegzetelállító, tele azzal a furcsa fénnyel, amit nem csak a szemeddel, de a szíveddel is látsz. Amikor ezt látod, a menny nagyon közel áll a földhöz, és beleveszel a szépségbe. Tudod, hogy sohasem szabad nyilvánosan meditálnod, se valaki mással, sem csoportban: csak magányban szabad meditálnod, az éjszaka nyugalmában, vagy a csendes korahajnalban. Ha magányban meditálsz, az tényleg magány legyen. Teljesen egyedül kell lenned, nem követve semmilyen rendszert, vagy módszert sem, szavak ismételgetése, egy gondolat követése vagy a vágyaidat tükröző gondolatok nélkül. Ez a magány akkor jön el, hogyha a tudat mentes a gondolatoktól. Amikor az elme vágyakat vagy gondolatokat követ, akár a múltból, akár a jövőből, akkor nincs magány. Csak a jelen nagyságában mutatkozik meg az egyedüllét. Akkor a csendes titokban, amelyben minden kommunikáció véget ért, amelyben nincs ideges megfigyelő, a hülye étvágyaival és problémáival, - csak akkor, ebben a csendes magányban válik a meditáció valami kimondhatatlanná. Akkor a meditáció örökkévaló.
Nem tudom, hogy meditáltál-e valaha, hogy voltál-e valaha egyedül, magadban, messze mindentől, mindenkitől, minden gondolattól és kereséstől, teljesen egyedül, nem elszigetelve, nem visszahúzódva valami képzelet szülte álomba vagy látomásba, hanem olyan messze, ahol nincs semmi, amit megismerhetnél, semmi, amit gondolattal vagy érzéssel megérinthetnél, olyan messze, hogy ebben a teljes egyedüllétben a csend maga válik az egyetlen virággá, az egyetlen fénnyé és az időtlen minőséggé, ami gondolattal fel nem fogható. Ne próbáld kifejezni: önmagát fejezi ki. Ne használd. Ne próbáld felhasználni: magától fog cselekedni, és abban a cselekvésben nem lesz megbánnivaló, nem lesz ellentmondás, vagy semmi más az emberek nyomorúságából és vajúdásából.
Meditálj hát egyedül. Tévedj el, vesszél el. Ne próbálj utána visszaemlékezni, hol is voltál. Ha emlékezni próbálsz rá, akkor halott dologgá válik. Az emlékéhez ragaszkodsz, és sohasem leszel többé egyedül. Meditálj ebben a végtelen magányban, ennek a szeretetnek a szépségében, ebben az ártatlanságban, az újban, - akkor múlhatatlan üdvösség lesz jelen.
Az ég nagyon kék, az a kék, amely eső után jön, ami pedig hónapok aszályát követte. Az eső után az ég tisztára van mosva, és csendes a föld. Minden levélen rajta van a nap fénye, és a föld érzése nagyon közel áll hozzád. Így meditálj szíved és tudatod minden titkos zugán, ahol sohasem jártál még azelőtt."

 

J. Krishnamurti: Meditációk