Az érett személyiség tulajdonságai nagyon furcsák.

Először is, az érett személy már nem egy személy többé. És nem is egy "én". Jelen van, létezik, de nem egy személy.

Másodszor, leginkább egy gyermekre hasonlít, mert egyszerű és ártatlan. Az érettséghez jobbára a tapasztaltságot, az idős kort, az öregséget asszociáljuk. És fizikai síkon a személy lehet koros, sőt, öreg, de spirituálisan egy ártatlan gyermek.

Ha az érettsége alatt a tapasztalatok összességét értjük, akkor semmi esetre sem nevezhetjük gyermeknek. Ebből a szempontból csak egy személy, akinek tapasztalatai vannak, aki tudásra és ismeretekre tett szert, de nem feltétlenül érett.

Az érettségnek semmi köze az élettapasztalathoz. Annál inkább köze van a belső utazásunk során gyűjtött tapasztalatokhoz.

Minél mélyebbre sikerül hatolnunk saját magunkban, annál érettebekké válunk. Amikor elérkezünk önmagunk középpontjába, tökéletesen éretté válunk. De ebben a pillanatban a személy, a személyiség eltűnik, szertefoszlik, csak a jelenlét állapota marad, csak az ártatlanság létezik.

Osho számára érettnek lenni annyit tesz, mint megvalósulni és kiteljesedni. 

Azt írja, az érettség illatozik, földöntúli szépséggel ragyog. Az érett emberi lény értelme kristálytiszta, az érett ember maga a szeretet, a szeretet virága.

Osho vélemény szerint a nyugati kultúrában teljesen infantilis jellemvonásokat társítunk az érettség fogalmához. A mi agyoncivilizált szemünkben az érett személy elveszítette gyermeki ártatlanságát, már nem lehet egykönnyen becsapni, sem felzaklatni, az érett ember felelősségteljes, anyagi biztonságban, védelemben él. Hétköznapi, és földhözragadt.

Osho szerint azonban az érettség ennek pont az ellenkezője: akkor válunk éretté, amikor egyszerűvé, lággyá és sebezhetővé válunk.