Ismerni a név, a határok nélküli istenit - nevezzük bárhogyan is, ez az egyetlen valódi célunk.

Létezik-e ennél elemibb vágyunk? Megtapasztalni az Istenit, annyit tesz, mint érteni az életet, feloldódni benne. Bizonyítani a létezését?  Hiszen ott van mindenben, ami létező, amiben élet van. Maga az élet. A bizonyíték maga a lét.

Az, hogy mi magunk létezünk,  nem elegendő bizonyítéka-e az isteninek?

El tudunk-e szakadni, csak egy pillanatra is, az egésztől, az egységtől? Létezhetünk-e nélküle? Nem, hiszen részei vagy, bennünk is ott van, mi is létezők vagyunk.

A hit tulajdonképpen lényegtelen, nem rossz és nem jó. A dolgok vannak, a mi értelmezésünk nélkül is.

Ha anélkül szemléljük a valóságot, hogy megpróbálnánk megnevezni, vagy azonosítani, akkor nem korlátozzuk le a figyelmünk az értelmezéssel, hanem egyszerűen felfogjuk azt, a maga tejességében. Ez a teljes figyelem és odafordulás, amikor megtapasztalhatjuk a végtelent.

Ha a csodára vársz, az isteni bizonyítékára, nem leszel képes felfogni azt, hiszen elméd a várakozásra, az elvárásra.korlátozódik.

Ha az ég egy szeletkéjét lesed, annak reményében, hogy megláthatsz egy hullócsillagot, sokkal kevesebb rá az esélyed, mintha teljes kiterjedésében szemlélnéd az égboltot, anélkül, hogy valamit is várnál.

Ha semmi nem korlátozza le a figyelmed, a lelked és az elméd teljesen szabdon fogadja be a létezést.

Az élet nem korlátozódik le az öt érzékszervünk által felfogott világ befogadására. Az élet egy olyan hatalmas tapasztalás, hogy minden szándék és kísérlet arra, hogy értelmezzük, megmagyarázzuk, korlátozza azt.

Megnevezni az  élményét, Istennek, Buddhának, Univerzumnak vagy másnak hívni tulajdonképpen egy korlátja, hiszen ez egy gondolathoz társítja a tapsztalást, így összehasonlítva azzal, ami már annak előtte létezett.

Az életet nem lehet összehasonlítani azzal, ami már nincsen, mert ami már nincsen, az élet hiánya, az a halál. Egy gondolat már megtörtént, következtetésképpen már halott. Megnevezni az élet élményét azért, hogy megkíséreljük megragadni, újraalkotni az élményt, teljesen értelmetlen, hiszen ez olyan, mint összehasonlítani az életet a halállal, az élet nemlétével.