"Sokan számolnak be arról, hogy mély szenvedésen keresztül találták meg Istent. „A kereszt útja" keresztény kifejezés is talán ugyanerre utal.

Egyfolytában ezzel foglalkozunk itt.

Pontosabban fogalmazva nem a szenvedésen keresztül találták meg Istent, mert a szenvedés ellenállást is jelent. A megadáson keresztül találták meg, helyzetük teljes elfogadásán át, amibe az intenzív szenvedés belekényszerítette őket. Egy szinten bizonyára ráébredtek, hogy a fájdalmukat maguk teremtették.

Miért teszel egyenlőségjelet a megadás és Isten megtalálása közé? Minthogy az ellenállás elválaszthatatlan az elmétől, az ellenállás elengedése - a megadás - véget vet a mesteredként viselkedő elme, e hamis isten hatalmának, aki szélhámosként úgy tesz, mintha ő „te" volnál. Minden ítélkezés és negativitás füstté válik. A Lét birodalma, amelyet az elme eddig homályban tartott, megnyílik. Hirtelen hatalmas nyugalom támad benned és elmondhatatlan mélységű­ békeérzet. És abban a békében hatalmas öröm van. És abban az örömben szeretet van. És abban a legbelső magban van a Szent, a Mérhetetlen, a Megnevezhetetlen.

Azért sem nevezném a dolgot Isten megtalálásának, mert nem lehet megtalálni azt, ami, illetve aki soha nem veszett el, magát az életet, aki te vagy. Az Isten szó nemcsak azért korlátozó, mert évezredeken át tévesen értelmezték és használták, hanem azért is, mert az egy rajtad kívül álló entitásra utal. Isten maga a Lét, nem pedig egy lény. Nincs helye itt alany-tárgy viszonynak, dualitásnak. Nem arról van szó, hogy vagy te és van Isten. Isten felismerése a lehető legtermészetesebb dolog, ami csak létezik! Nem az a bámulatos és fölfoghatatlan, hogy képes vagy tudatára ébredni Istennek, hanem az, hogy ha nem vagy tudatában Istennek!

Az általad említett kereszt útja a megvilágosodáshoz vezető régi, ismert út, és az utóbbi időkig ez volt az egyetlen ösvény. Ám azért ne utasítsd el, és ne becsüld alá a hatékonyságát! Ma is járható út.

A kereszt útja: teljes irányváltás. Azt jelenti, hogy életed legnagyobb rossza, a kereszted, a legjobb dologgá válik, ami valaha történt veled, mert megadásra. „meghalásra" kényszerít. Arra, hogy olyan legyél, mint a semmi, olyan, mint Isten, mert Isten is „semmi".

Manapság az emberek tudattalan többsége számára még mindig a kereszt útja az egyetlen út. Ők csak további szenvedések árán fognak fölébredni, és a megvilágosodást - mint kollektív jelenséget - előreláthatólag hatalmas fölfordulás fogja megelőzni. Ez a folyamat a tudatosság növelését irányító, egyetemes törvények működését tükrözi, ami miatt egyes látnokok a várható történéseket képesek voltak már előre látni. Többek között a Jelenések könyve avagy az Apokalipszis is ír a jövőről, bár homályos és néha áthatolhatatlan szimbolikába burkoltan. Ezt a szenvedést nem Isten bocsátja az emberiségre, hanem azt részben az emberek teremtik meg maguk és egymás számára, részben pedig a Föld - amely egy élő és intelligens organizmus - ily módon szándékozik megvédeni magát az emberi őrület vad támadásaival szemben.

Ugyanakkor egyre nő azoknak a száma, akiknek a tudata már elég fejlett ahhoz, hogy a megvilágosodás eléréséhez ne kelljen többet szenvedniük. Lehet, hogy te is e csoportba tartozol.

A szenvedésen keresztül elért megvilágosodás - a kereszt útja - azt jelenti, hogy rúgkapálva és üvöltve kényszerülsz belépni a mennyek országába. Végül megadod magad, mert már nem bírod elviselni a fájdalmat, de ez bizony hosszú és szenvedés-telt út. A tudatosan választott megvilágosodás azt jelenti, hogy nem kapaszkodsz már a múltba és a jövőbe, és életed középpontjába a most-ot állítod. Azt jelenti, hogy az idő helyett inkább a jelenlét állapotát választod „lakóhelyedül". Azt jelenti, hogy igent mondasz arra, ami van. Ekkortól már nincs szükséged fájdalomra. Mit gondolsz, mennyi idő kell még neked ahhoz, hogy képes legyél kijelenteni: „Nem hozok létre több fájdalmat és szenvedést!"? Mennyi fájdalomra van még szükséged, mire meg tudod hozni ezt a döntést?

Ha úgy gondolod, hogy ehhez még idő kell, akkor megkapod. Hozzá fájdalmat is... Az idő és a fájdalom elválaszthatatlanok egymástól!"

Eckhart Tolle