Próbálj minden nap időt és energiát áldozni arra,  hogy  kívülről figyeled az elméd működését, a gondolataid áramlását, és felfedezed, mennyire hasznos csodálatos és felszabadító gyakorlat ez a fajta meditáció.

Kis idő múltával, amikor már gyakorlottan, különösebb erőfeszítések nélkül koncentrálsz, egyre könnyebben és gyorsabban éled át ezt az élményt, hogy te nem vagy azonos az elméddel és a gondolataiddal

Megtanulod teljesen érdektelenül és szenvtelenül szemlélni őket, eltávolodsz, valahová beljebb, és feljebb, és egyszerre csak megtapasztalod a beldő csendet. Ez a csend ad neked valódi boldogságot, erőt és szabadságot., amit többé semmi sem zavarhat meg. Az "én" jelentése teljesen átalakul, ez már nem ugyanaz az önmagad.  Nem a tested és a gondolataid - egy végtelen, hatalmas erő.

Amikor megszűnik a gondolataid áramlása, megszűnik a belső üresség, a vákuum is.

Amikor megszűnik a tátongó, mindig valami után sóvárgó üresség, helyére kezdet és vég nélküli, tökéletes létezés árad, és a fentről kapott tudatosság. Fentről és bentről, mert a kettő többé nem válik ketté az elménkben. És ha nincs, mi szétvbálasztaná, újra egyesülhet - ahogy valójában mindig volt, csak nem voltunk tudatában.

Kicsit olyasmi, mintha beraknának egy tökéletesen hang-és fényszigetelt szobába. Nem érzékelünk semmit, csak önmagunkat. Az elménket - és amikor már ezt sem, akkor vagyunk minden tudatában.

Nincs ebben semmi trükk. Sem megvilágosodás, sem megtérés, sem asztrálutazás vagy isteni energianyalábok...semmi rendkívüli. Egy teljesen átlagos, hétköznapi "jelenség" csupán.

Aminek nem vagyunk része, azt látjuk kívülről, tisztán és világosan.

Amikor már mintegy kívül helyezkedünk az elménken, az nem gyárt többé szavakat, gondolatokat és koncepciókat a tudatosság élményére, pusztán "érezzük" azt.