„A szabad szellem impulzusai, vagyis intuíciói alapján cselekszik, amelyeket eszmevilága egészéből a gondolkodással választ ki. A nem szabad szellem is meghatározott intuíciót választ ki cselekvése alapjául a maga eszmevilágából, de hogy miért éppen ezt a meghatározott intuíciót választja, erre az okot és indítékot a meglévő észleleti világából, vagyis eddigi élményeiből meríti. Elhatározása előtt visszaemlékszik arra mit tett, vagy mit tartott helyesnek hasonló esetben másvalaki, mit parancsolt Isten az ilyen esetre vonatkozóan stb., és eszerint cselekszik. A szabad szellem számára nem ezek az előfeltételek cselekvésének egyedüli indítékai. Egy abszolút első elhatározás születik benne. Eközben nem törődik azzal, mit tettek vagy parancsoltak hasonló esetben mások. Tisztán eszmei okok késztetik, amikor fogalmainak összességéből egy meghatározott fogalmat kiemel és cselekvésre vált...

A fogalom és észlelet között a képzet közvetít. A nem szabad szellem számára ez a közbenső tag már eleve adott. A motívumok, mint képzetek, eleve megvannak a tudatában. Ha valamit végre akar hajtani, ezt úgy csinálja, ahogy azt másoktól látta, vagy ahogy azt az egyes esetre vonatkozólag parancsolják neki. Ezért a tekintély példákkal tud leginkább hatni, vagyis úgy, hogy egyes meghatározott cselekvéseket állít a nem szabad szellem tudata elé. A keresztény ember nem annyira a Megváltó tanítása, mint inkább példaképe szerint cselekszik. Szabályoknak kisebb értékük van, ha pozitív cselekvésre vonatkoznak, mint ha bizonyos cselekvéseket tiltanak. Törvények csak akkor öltenek általános fogalmi formát, ha cselekvéseket tiltanak, nem pedig ha azokat parancsolják. A nem szabad szellemnek egész konkrét formában kell megadni a törvényeket, amelyek szerint cselekednie kell. Seperd az utcát a házad előtt! Fizesd be adódat ilyen és ilyen összegben az X adóhivatalnál! stb. Fogalmi formája csak a cselekvések tilalmára vonatkozó törvényeknek van. Ne lopj! Ne kövess el házasságtörést! De ezek a törvények is csak úgy hatnak a nem szabad szellemre, hogy valamilyen konkrét képzetre utalnak, például a kiszabandó büntetésre, a lelkiismeretfurdalásra, az örök kárhozatra stb.

Mihelyt a cselekvésre való ösztönzés általános fogalmi formában jelenik meg (például tégy jót embertársaddal! élj úgy, hogy minél jobban szolgáld egészségedet!), minden egyes esetben előbb meg kell találni a cselekvés konkrét képzetét, vagyis a fogalom egy bizonyos észleleti tartalomra való vonatkozását. A szabad szellemnél, akit sem példakép, sem büntetéstől való félelem stb. nem befolyásol, mindig szükséges a fogalomnak ez a képzetre váltása.

Konkrét képzeteket az ember eszméi összességéből fantáziájával hoz létre. Amire tehát a szabad szellemnek szüksége van, hogy eszméit megvalósítsa, szándékait keresztülvigye, az a morális fantázia. Ez a szabad szellem cselekvésének a forrása. Ezért erkölcsileg produktív tulajdonképpen csak az olyan ember, akinek morális fantáziája van. Akik csak prédikálják a morált, vagyis akik erkölcsi szabályokat eszelnek ki anélkül, hogy képesek lennének azokat konkrét képzetekké sűríteni, morálisan terméketlenek. Hasonlóak az olyan kritikushoz, aki nagyszerűen el tudja mondani, milyennek kell lennie egy műalkotásnak, ő maga azonban képtelen bármit is létrehozni.”

Rudolf Steiner