Mégis, a filozófia ritka jelenség napjainkban.

Egyfajta filozófiai vonásokkal is megáldott "konyhafilozófiai" felfogásmód, közérthető és leegyszerűsített gondolkodásmód formájában megjelent ugyan a könnyen fogyasztható irodalomban, médiumokban, vagy a kávézókban folytatott baráti beszélgetésekben, és ezek bíztató jelek, de azért ne hagyjuk magunkat könnyedén megtéveszteni!

A valódi filozófia kvázi nemlétező lelemény mai világunkban. Noha erre volna talán leginkább szükségünk...ugyanannyira, mint a meditációra.

A filozófia nevezhető a meditáció egyik formájának is. Hiszen szó szerinti jelentése is valami ilyesmire mutat: a gyógyító gondolat. És mit is gyógyít? Az őrületet, a butaságot, a tudatlanságot, az illúziókat, a magányt... vagyis mindazt, ami megakadályoz bennünket abban, hogy tisztán, békésen és derűsen éljük mindennapjainkat, összhangban a természettel és annak törvényeivel.

És mit tehetünk azért a gyakorlatban, hogy mindennapjainkban a valódi filozófiát műveljük? Hogyan fejlesszük a bölcsességünket életünk azon területén, ahol erre nagy szükségünk volna? Vagyis életünk minden területén...

Számos lehetőségünk adódik: elmerülni a nagy filozófusok munkáiban, így gondolataiban, csatlakozni egy filozófiai társasághoz, beiratkozni a bölcsészkarra, előfizetni egy szaklapra...

Ám ahhoz, hogy rátaláljunk a valódi filozófiára életünkben, elsősorban bátorságra van szükségünk. Bátorságra, hogy őszintén bevalljuk önmagunknak, hogy bölcsességre, vagyis segítségre van szükségünk.

Bátorságra ahhoz, hogy "leegyszerűsödjünk", hogy egy újszülött szemével lássuk magunkat és a világot. És a legnehezebbre: bátorságra ahhoz, hogy szabadok legyünk. Vagyis arra, hogy alámerítkezzünk belső világunkba, szembesüljünk azzal, ami elől menekültünk, bátorságot és erőt kapjunk ott, ahol eddig gyengék voltunk megállni és szembenézni a valósággal, majd letisztulva másvalakivé válni, és szabadon, saját igazi, őszinte önmagunkból erőt merítve döntéseket hozni, választani, fejlődni, élni.