„A szabad szellem impulzusai, vagyis intuíciói alapján cselekszik, amelyeket eszmevilága egészéből a gondolkodással választ ki. A nem szabad szellem is meghatározott intuíciót választ ki cselekvése alapjául a maga eszmevilágából, de hogy miért éppen ezt a meghatározott intuíciót választja, erre az okot és indítékot a meglévő észleleti világából, vagyis eddigi élményeiből meríti. Elhatározása előtt visszaemlékszik arra mit tett, vagy mit tartott helyesnek hasonló esetben másvalaki, mit parancsolt Isten az ilyen esetre vonatkozóan stb., és eszerint cselekszik.

 Nem szeretnék életrajzot írni, vagy holmi gyengcske esszét adni közre, kevéske vagyok én ehhez:)

Arthur Schopenhauerről, a pesszimizmus filozófusáról (majdnem)mindent megtudhatsz ezen az oldalon, én csak pár gondolatát szeretném megindézni.

 

„A világ egyfelől minden ízében képzet, másfelől minden ízében akarat”

 

 

"Ösztönszerűleg inkább hajlunk a reményre, mint az aggodalomra - amint szemeink is maguktól a világosság felé fordulnak, nem a sötétség felé."

 

"Szilárdabb jellem kell ahhoz, hogy visszavonjunk egy téves nézetet, mint ahhoz, hogy megvédjük."

 

"A szerelmet nem a férfi és nem a nő akarja, hanem az a hatalmas harmadik, aki nincs, de lenni akar."

 

"Megbocsátani és felejteni annyi, mint becses tapasztalatokat az ablakon kidobni."

 

"Az ember a saját akaratának a foglya."

Mégis, a filozófia ritka jelenség napjainkban.

Egyfajta filozófiai vonásokkal is megáldott "konyhafilozófiai" felfogásmód, közérthető és leegyszerűsített gondolkodásmód formájában megjelent ugyan a könnyen fogyasztható irodalomban, médiumokban, vagy a kávézókban folytatott baráti beszélgetésekben, és ezek bíztató jelek, de azért ne hagyjuk magunkat könnyedén megtéveszteni!

A valódi filozófia kvázi nemlétező lelemény mai világunkban. Noha erre volna talán leginkább szükségünk...ugyanannyira, mint a meditációra.

Azt hiszem, napjainkra a filozófia újra megtalálhatja méltó helyét a mindennapi életünkben. Nem a gimnázium száraz, steril, agyonkomplikált és unalmas érettségi tantárgyára gondolok, hanem egy, úgymond mindenki számára elérhető és megérthető mindennapi bölcsességre, a derűsebb, mondhatni boldogabb élet "titkaira".

 

A filozófia hosszú évtizedeken keresztül egy társadalmi réteg, egy szellemi elit apanázsa volt, rejtett kincs, de mostanában kezd visszatérni a köztudatba, ráadásul ugyanabban a fomában és értelemben, amit Szókratész és Epikurosz idejében jelentett: egyfajta önreflexió, meditálás az élet értelméről, a boldogság és derű keresése.