Szeretettel köszöntelek a Ébredő Szívek oldalán!
Csatlakozz te is Közösségünkhöz "Amit szeretünk, az szomorúságot, fájdalmat, szenvedést, bánatot, gyötrelmet okoz azáltal, hogy szeretjük." - Gótama
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Ébredő Szívek vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Ébredő Szívek oldalán!
Csatlakozz te is Közösségünkhöz "Amit szeretünk, az szomorúságot, fájdalmat, szenvedést, bánatot, gyötrelmet okoz azáltal, hogy szeretjük." - Gótama
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Ébredő Szívek vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Ébredő Szívek oldalán!
Csatlakozz te is Közösségünkhöz "Amit szeretünk, az szomorúságot, fájdalmat, szenvedést, bánatot, gyötrelmet okoz azáltal, hogy szeretjük." - Gótama
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Ébredő Szívek vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Ébredő Szívek oldalán!
Csatlakozz te is Közösségünkhöz "Amit szeretünk, az szomorúságot, fájdalmat, szenvedést, bánatot, gyötrelmet okoz azáltal, hogy szeretjük." - Gótama
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Ébredő Szívek vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
"Az ember pólyákba csavart isten. Az idő egy tekervénye ennek a pólyának. A tér is egy tekervénye ennek a pólyának. A test is tekervény ebben a pólyában, akárcsak az érzékszervek és az általuk észlelhető dolgok.
Az anya jól tudja, hogy a pólya nem maga a gyermek. A gyermek viszont nem tudja ezt. Az ember még nagyon benne él a pólya napról-napra és korról-korra változó tekervényeiben. Ezért a tudata is szüntelenül változik; ezért az ige, amellyel tudatát kifejezésre juttatja, sohasem világos, sohasem egyértelmű; ezért belátása is homályban marad; ezért az élete soha sincs egyensúlyban. Ez a háromszorosan zavaros zűrzavar.
És lám, az ember segítségért kiált. Szívet tépő sikolya visszhangzik az eonokon át. A levegő színültig telt az ember nyögéseivel. A tenger sós a könnyeitől. A földet a sírjai barázdálják. Az egek megsüketülnek a könyörgéseitől. Mindez azért, mert az ember még nem ismeri énjének értelmét, számára a pólya és az abba csavart gyermek egy és ugyanaz.
Amikor az ember azt mondja: én, kétfelé hasítja az Igét: az egyik fele a pólya - a másik pedig a halhatatlan isteni szikra.
Megoszthatja-e valóban az ember az oszthatatlant? Isten ments! Nincs hatalom, mely az oszthatatlant megoszthatná, még Isten hatalma sem képes erre. Az ember értetlenségében képzeli, hogy megoszthatja azt, ami meg nem osztható. És az ember, a gyermek, felövezi magát a csatára, és háborúba vonul a végtelen mindent magába foglaló lénye ellen, mivel léte ellenségnek tekinti őt.
Ebben az egyenlőtlen harcban az ember darabokra szaggatja testét, és patakokban ontja vérét, míg Isten, az Atya-Anya szeretettel nézi őt. Mivel ő tudja, hogy az ember csak súlyos fátylait szaggatja, és csak a keserű epét ontja, amelyek vakká teszik és nem engedik, hogy meglássa, hogy egy az Egyetlennel.
Ez az ember sorsa - harcolni, vérezni, aláhanyatlani, hogy végül felébredjen, és saját húsával szüntesse meg énje megosztottságát, és saját vérével pecsételje meg azt. Íme, szerzetesek, megkaptátok a figyelmeztetést - az igen bölcs figyelmeztetést -, hogy nagyon óvatosan éljetek az én szóval.
Mert, amíg ezzel a szóval a pólyára utaltok és nem kizárólag a gyermekre, amíg számotokra ez inkább rosta, mint olvasztótégely, addig csak a hiúságotokat rostáljátok és a halált gyűjtitek be, annak minden fájdalmával és szenvedésével."
Mikhail Naimy (Mirdad könyve)
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó hírek:
Háború és béke
A lélek hívása
A mózes kód
Isten Szíve és Öröme