Az előttünk álló spirituális út könnedén nyílik meg akár a mindennapos, úgymond profán cselekedeteinkben való elmélyülés során is.

Nincs szükség különleges, extrém technikákra, hiszen ezek elsajátítása csak az időnket rbolja, ráadásul akár az ellekező hatást érhetjük el velük: az az érzés, hogy sikerült, hogy megcsináltuk, csakaz egónkat táplálja, azt erősíti.

Fogadjuk el inkáb  zen mesterek bölcsességét, maradjunk egyszerűek, és fedezzük fel az istenit, a spiritualitás élmányét az egyszerű, apró, hétkönapi dolgokban.

Akár az evés is lehet spirituális! Előzör is, adjuk meg a módját: az evés ne szóljon másról, mint önmagáról. Helyezkedjünk el csendben, kényelmesen,húnyjuk be a szemünket, és tudatosítsuk magukban, hogy itt és most vagyunk. Érezzük a pilanat kiteljesedett tökéletességét, az univerzális rendet, és fiyeljünk a benünk jelen lévő érzetekre, és hagyjuk, hogy eláradjon bennünk az üres, csendes derű.

Azután nyissuk ki a szemünket, és figyelmünket fordítsuk az előttünk lévő ételre. Ne azzal foglalkozzunk, hogy milyen, hgy milen lesz az íze, egészséges-e vagy sem, csak figyeljük és tapsztaljuk meg. A formáját, az illatát, a színeit, az állagát, hagyjuk lasan felerősödni a pilanatnyi benyomásainkat.

Egy kis idő elmúltával a koncentrált figyelem által érzéki, és érzékeinken túli benyomásaink egészen élénkké válnak. Csöken a köztünk lévő tér, és egészen feloldódunk a pillanatban. Megnyílunk a fizikai, mentális és spirituális élmény előtt, amely azelőtt egy pusztn fizikai cselekvés volt.

Nem válunk eggyé az elfogyasztott étellel, hiszen azelőtt is egyek voltunk - pusztán felfogjuk és átéljük az energiák egységet. Ez a derüs, békés "szertartás" akár átlagos mindennapjaink  spirituális gyakorlatává válhat, egy egyszerű, mozgásban, cselekvésben végzett meditációvá.