„A teremtés tüzéből szikrák röppennek minden irányba. A szikra valójában nem különbözik a tűztől, nincs elvá­lasztva tőle, mint ahogy a lélek sem más, mint az üres tér, amelyből létrejött. Mivel azonban a lélek szubtilis forma, különválasztva érzi magát.

 

A LÉLEK TERMÉSZETE

 

    A lélek a halhatatlan tudat összesűrűsödése és kikristá­lyosodása egy olyan dimenzióból, amely megelőzi a rela­tív teret és időt. Ürességből, tudatosságból és szeretet­ből áll.

 

„Az egység még ma is titokzatos ködbe burkolózik – azt sok spirituális utat járó ember képtelen elképzelni. Úgy gondol­ják, hogy a fejlődés végpontja a nagyobb fokú boldogság, az el­me nyugalma és a bölcsesség. Jézusnál azonban megtalálható a cél hiteles víziója. Az „egység” csak addig marad absztrakt fogalom, amíg össze nem kötjük a konkrét tapasztalat leírásával. Következzenek hát a fő vezérfonalak, magától Jézustól:

Jézus úgy látta önmagát, mint aki a halál felett áll.

"Az ideavilág minden lét ősforrása és alapelve. Végtelen harmónia és boldog nyugalom uralkodik benne. Holt, élettelen volna az a lét, ahol fénye nem világítana, és amely nem részesülne a világ egészének életében. A világegyetem teremtésének fáján csak az jelent valamit, ami létét az ideától származtatja. Az idea önmagában világos, magában és magával beteljesedett szellem. A különállóban benne kell lennie a szellemnek, különben lehullik, mint fáról a száraz levél és hiába létezett. 

Az ember azonban különállónak érzi és ismeri magát, ha teljesen öntudatra ébred.

 

„A hinduk azt tanítják, hogy Istenhez sok ösvény vezet.

Van például a bhakti jóga és van a tantra jóga ösvénye. Az egyik úton a Sok, a másikon a Kettő egybeölelése révén üdvözülünk. Az egyikben mindenkit átölelek – a másikban csak azt az egyetlen egyet. Bármelyiket járjuk, mindkettő lehet a felébredés útja. Mindkettő lehet megváltás és végső beteljesülés.

Egyet nem lehet.

A kettőt összekeverni.

Azt nem lehet.

Két úton nem lehet egyszerre járni.

Bár a Mesternek aznap éppen hallgatási fogadalma volt, egy utazó csak egyetlen szóért könyörgött, amely életútján vezérelhetné. A Mester barátságosan bólintott, fogott egy darab papírt, s ráírt egy szót: "Tudatosság." A látogató meghökkent.

– Ez túl rövid. Volna olyan szíves egy kicsit bővebben kifejteni?

A Mester visszavette a papírt, s ráírta "Tudatosság, tudatosság, tudatosság."

– De mit jelentenek ezek a szavak? – kérdezte az idegen kétségbeesve.

Amikor dalra fakadunk, megszűnik idő és tér, megszűnik múlté s jövő, szorongás, félelem, akarat szertefoszlanak; csak a dal van, a Hang, a teljesség.

Ha együtt éneklünk, hangul egybeolvad, és mi magunk is egy magasabb rendű egységgé válunk.

Az énekszó megynyitjaa csakrákat, tisztít és gyógyít, felszabadítja a gátakat bennünk és közöttünk is!

Énekelj!

Mozgás nélkül nincs anyag, mozgás nélkül nincs változás. Mozgás nélkül nincs élet.

Önmagunk, tudatunk és lelkünk legmélyére, és onnan bentről felfelé, a Fensőbb Erő felé is könnyebben eltalálunk mozgás közben, akár tánccal.

Mint a sámánok, akik így létesítettek kapcsolatot a világot egyengető égi erőkkel, vagy a dervisek, akik kerengve estek transzba. Az ausztrál benszülöttek úgy tartják, a forgás feléleszti a szunnyadó őserőt, a jógában a  test mozgatása stimulálja a csakrákat.

Szeretni egymást azt jelenti, két magányos lélek védi, érinti és köszönti egymást.

Egy kapcsolat akkor teljesedik ki, akkor egészséges, ha mindeketten tiszteljük a másikat.

Két magányos lélek vagyunk, és soha de soha nem leszünk egyek, bármilyen közel is kerülünk egymáshoz. Néha persze olyan, mintha eggyé válnánk, de valójában mindig különálló személyek maradunk saját gondolatainkkal, érzéseinkkel, álmainkkal és vágyainkkal.

Az elõttünk álló spirituális út könnedén nyílik meg akár a mindennapos, úgymond profán cselekedeteinkben való elmélyülés során is.

Nincs szükség különleges, extrém technikákra, hiszen ezek elsajátítása csak az idõnket rbolja, ráadásul akár az ellekezõ hatást érhetjük el velük: az az érzés, hogy sikerült, hogy megcsináltuk, csakaz egónkat táplálja, azt erõsíti.

Fogadjuk el inkáb  zen mesterek bölcsességét, maradjunk egyszerûek, és fedezzük fel az istenit, a spiritualitás élmányét az egyszerû, apró, hétkönapi dolgokban.

A Védikus tanok szerint az emberi tudat a végtelen és tiszta kozmikus tudat része, melynek céja, hogy teljes önismeretet nyerjen.

Ez a késztetés, a kozmikus tudathoz történõ megtérés az, mely az embert egy életen át hajtja önmaga mélyebb megértésére, a fejlõdésre és tökéletesedésre, hogy aztán visszatérjen önmagába, a kozmikus tudatban kiteljesedve.

A Védikus filozófia szerint az emberi megismerés természetes folyamata a tudat hét szintjén keresztül vezet.