Próbáld megfigyelni, hogyan működik, figyeld a gondolatok megszületését. Nemsokára pusztán megfigyelője leszel az elméd és gondolataid működési mechanizmusainak. Nem kell elfojtsd, vagy más irányba tereld. Csak figyeld, honnan és hogyan születnek, és hogyan szülnek egyre újabb és újabb gondolatokat. Figyeld meg, hogyan csábít gondolkodásra.

És ezzel megtettél valamit, amit azelőtt soha:a gondolataidról gondolkodtál, kívülről figyelted az elmédet, úgy, mintha másvalaki elméjét figyelted volna meg.

Amikor sikerül tökélyre fejlesztenünk a koncentrációt, amikor sikerül megtanulnunk egyetlen dologra összpontosítani, akkor megtapasztalhatjuk a csendet és a békét.

Erő és elhatározás nélkül nem megy. De ha képessé válunk rá, el tudjuk csendesíteni az elménket, és amikor megtörténik, a gondolatok és az aggodalom már nem zavarnak meg bennünket abban, hogy megtapasztaljuk valódi, isteni Önmagunk legédesebb örökkévalóságát. A felhők mögött mindig süt a nap.

Évek százain át keresték misztikusok, jógik, szentek és filozófusok az élet misztériumának nagy talányára a választ.

Tudjátok, az értelme...

A legtöbbje egyetért abban, hogy ez nem más, mint az úgynevezett spirituális ébredés, avagy megvilágosodás.

Úgy tűnik, manapság az emberek az instant megvilágosodást keresik mindefelé: spirituális gyorstalpaló tanfolyamokon, női magazinokban, ezoterikus portálokon, sikercsináló bestsellerekben... mint az azonnal oldódó kávékeverék.

Azt tartják, az ima az, amikor kérjük a fensőbb erők útmutatását.

Az elcsendesedés, vag meditáció, amikor meghallgatjuk.

A meditáció a belső zaj, az elménk elcsendesítésének művészete, amikor a belsőbbénünk alámerül a tudatalattinkba.

A fensőbb erők, avagy a fensőbb, magsztosabb énünk (ki hová helyezik az erőt) az életünk minden egyes pillanatában üzen nekünk az életről, magunkról és az univerzum rendjéről; azonban a külvilág és az elménk állandó zajai túl hangosak ahhoz, hogy ezeket meghalljuk.

Hányszor mondtuk már ki ezt a szót életünkben? De mit jelent valójában?Tulajdonképpen mi az az ima?

Nos, a válasz talán attól függ, kinek tetted fel a kérdést. Ha egy katolikus papnak, ő azt fogja válaszolni, hogy imádkozni kell istenhez azért, hogy megkapd, amit akarsz.

No de álljunk csak meg egy pillanatra...hát nem az van, hoyg Isten mintent lát, hall és tud? És nagyon is jól tudja, mit akarok, mire van szükségem, és mi volna nekem a legjobb? Mert bizony én nem mindig vagyok tisztában ezzel.

Az ébredés folyamatát, vagy állapotát nehéz megfogalmazni, hiszen ez egy belső, szavakkal igazából nem is igazán kifejezhető élmény.

Akik "átestek" rajta (és akiknek el is hisszük, mert látjuk azt a különös, semmivel sem összetéveszthető fényt és derűt a tekintetükben) úgy írják le, mint az ego meghaladását, egy olyan, nem-mentális állapotot, mely tulajdonképpen a jelen pillanatban, az itt-és-mostban létezés.

De van aki egyszerűen úgy fogalmazza meg, hogy ebben az állapotban nincs bene félelem, sem tudatos, sem tudatalatti szorongás.

Az elme a bennünket ellepő gondolatok és érzelmek összesége, amelyek megakadályozzák, hogy az itt és mostban létezzünk.

Az elménk egyfolytában méricskél, összehasonlít, minősít, ítél és bírál: jó vagy rossz, kicsi vagy nagy, szeretem vagy nem szeretem...

Az elménk miatt ragadnak magukkal az érzéseink. A félelem, a szorongás, a szenvedély, a féltékenység, a sóvárgás, a kapzsiság pusztító örvényei.

Olyan ez, mint egy autópálya forgalma, az elménk szüntelenül üzemel, és bár valóban fontos megtalálni az utat, vagy kikalkulálni az üzemanyag fogyasztást, csak megyünk, szerelem nékül, derű nélkül, megnyugvás és öröm nélkül.

Az indiai Upanishadok a pranat az univerzum mindent átható, éltetõ energiájaként írja le.

A testben áramló éltetõ energia, a végtelen és mindenütt jelenlévõ, teremtõ erõ, amely a világot megalkotta, az életet adó létezés, itt van körülöttünk, itt van bennünk, minden pillanatban.

A jóga doktrínájában ez az éltetõ, hol hûvös, hol forró energia a nadikon keresztül áramlik, különbözõ érzetek és érzések formájában.

A japánoknál ki, a kínaiaknál chi a neve az univerzális szubsztanciának, mely minden létezõ energia és anyag eredete.

 Volt egyszer egy ékszerész, aki egy nap elindult a világ legnagyobb és legrangosabb vásárára, hogy megszerezze a világ legszebb gyémántjait.

A vásáron a legnagyobb kereskedõk és a legnagyobb ékszerészek gyûltek össze - és persze megérkezett a világ legügyesebb tolvaja is.

 Egy nap a mi ékszerészünk megtalálta és megvette a vliág legszebb, legtisztább és legnagyobb gyémántját. 

 Pár óra múltán büszkén és boldogan, vonattal indult haza.

A tolvaj persze már régóta figyelte, és követte õt.

A Hélix Nebula, más néven a NGC 7293 650 fénévnyire található a Földtől, a Vízöntő csillagképében.

A planetáris ködöt 1820-as években fedezte fel Karl Ludwig Harding, de csak pár éve találták meg maguknak azok, akik a "kapcsolatot "keresik... ez az urbánus legenda igazi spam- hisztivé nőtte ki magát, de ez már csak ilyen...

Mindenesetre a jelenség gyönyörű, csodáljátok meg újra és újra Ti is!

A NASA Hubble- teleszkópjának felvétele