Egyszer, amikor a Mester a szavak hipnotizáló erejérõl beszélt, valaki a terem hátuljából felkiáltott:

- Képtelenség! Ha azt mondom, hogy Isten, Isten, Isten, attól én még nem leszek isteni. Ha meg azt mondom, hogy bûn, bûn, bûn, gonosszá tesz az engem?

- Ülj le, te fattyú! - szólt a mester.

A férfit annyira elöntötte a düh, hogy néhány percbe telt, mire ismét meg tudott szólalni. Akkor aztán mindennek elmondta a Mestert.

A Mester pedig bûnbánó arccal azt mondta: - Bocsásson meg, uram, elkapott az indulat.

A csi a taoista felfogás szerint az az éltetõ energia, melynek köszönhetõen minden folytonosan változik, alakul. A csi által létezünk, s a csi bennünk lakozik. A csi éltet minden életet égen és földön. Aki tudja, hogyan áramoltassa a csit, megõrzi egészségét, és távol tartja magától a bajt.

Születésekor minden lény egy meghatározott csi mennyiséget hoz magával, melybõl élete végéig gazdálkodik. Képzelje most el testét, mint egy szalonból vásárolt 0 km-es autócsodát, melyhez használati utasításként elmondják milyen üzemanyaggal mûködik, milyen teljesítményre képes.

Full of salient pinots. Don't stop believing or writing!

Clear, inorfmavtie, simple. Could I send you some e-hugs?

Ezt olvastam egy fórumban:

Szerintem, azon azért érdemes elgondolkodni ,hogy szinte mindig elõkerül valaki akinek rossz személyes tapasztalatai voltak AJC-vel kapcsolatban.

Vajon miért? Én nem ismerem személyesen,de az amit olvastam tõle és amit láttam egy TV-mûsorban nem tett rám jó benyomást,persze ezek szubjektív dolgok.

De, ha azokból a rossz tapasztalotokból amiket eddig személyes tapasztalatként már ide a fórumba begépeltek róla csak egy is igaz,már érdemes elgondolkodni hogy vajon kivel is van dolgunk?

mege9rkeztett a csomag!fanatasztikusan mutat!amint lesz időm, ge9pem tezsek fel ke9peket...sok puszinagyon de nagyon e9rte9kelem a "me1s" technike1val ke9szf6lt dolgokat, hiszen e9n csak himzek, szf3val, oda meg vissza vagyok az f6rf6mtől hogy horgolt ffcggf6ny-elkf6tőm lett!!!!!!!!!!!!!!!

Gyulai Pál: Tanács





Kiket szeretsz s a kik szeretnek,

Ha bántanak, ha megsebeznek:

Ne haragudj' rájok sokáig!

De öntsd ki szived', s ha letörléd

A fájdalom kicsordult könnyét:

Bocsáss meg! hidd, enyhedre válik.



Oh egymást hányszor félreértjük,

Szeretteinket hányszor sértjük,

Bár szivünk épen nem akarja.

Mi is talán vérzünk a sebben,

Nekünk is fáj még élesebben

De büszkeségünk be nem vallja.



Ne légy te büszke, légy õszinte,

Hived legott azzá lesz szinte,

Oszlik gyanu, megenyhül bánat;

Oly hirtelen jöhet halálunk

S ha egymástól haraggal válunk,

A sírnál késõ a bocsánat!