Az érzékenység elõfeltétele a fejlett intellektus. Minél inkább intelligens valaki, annál érzékenyebb. Ha jobban megvizsgáljuk, egyik vallás, egyik egyház sem buzdít érzékenységre. Sõt, sokkal inkább tûnik úgy, mintha aggódnának, nehogy felfedezzük, mekkora hatalom is van a kezünkben! Az érzékeny személyiség óriási hatalomnak birtokosa. Fejlett intelligenciája, életszeretete, és az élethez való hozzáállása valódi kincs. Képes arra, hogy kristálytisztán lássa a dolgokat, képes arra, hogy meglássa a szépet, felfedezze az esztétikumot - és az egyházak szemében ezek mind mind veszélyes dolgok.

Mindnyájan ismeritek a történetet:

Volt egyszer egy apa, annak volt két fia. Amikor felcseperedtek, a kisebbik odaállt az apja elé, elkérte a vagyona rá esõ részét, és elindult az útján, szerencsét próbálni. Vagyis élni.

Elherdálta persze a pénzét, nõkre, italra, mulatozásra, és hamarosan koldusként végezte.

Mindeközben az idõsebbik fiú, aki apja mellett maradt, dolgozott szorgalmasan, a háznál maradva gyarapította szépen a vagyont.

Az eltévedt fiú egyszer aztán visszatért a szülõi házba, és apja elé járulva, a bocsánatáért esedezve azt mondta: nincs semmim, nincs hová mennem, visszatértem, fogadj vissza.

Célkitûzés, feladatok, eredmény... - üzlet, pénzcsinálás, olyan fárasztó, feszültté, szomorúvá tesz, és fõként megszigorít. Sehol egy mosoly, csak a nagy komoly komorság! De ez rendben is van, mert hát az élethez ez is kell, de sohasem szabad elfelejteni játszani, nem szabad elveszíteni a szórakozás, a kikapcsolódás képességét, a derûs pillanatokat!

A derû mûvészet! Egy felnõtt is tud játszani, és szüksége is van a játékra! Egy valódi érett felnõtt õszinte és igaz, de nem komor, és nem veszi sohasem komolyan magát!

" Élni annyit jelent, mint egy történetet szőni a kezdet és a vég között, az előbbire nem emlékszünk, az utobbiról meg semmit sem tudunk. "

Amíg nem jutunk el odáig, hogy felismerjük, mindezeket - a szabadságot, a szeretetet és az örökkévalót - csak önmagunkban találhatjuk meg, csak futunk, keresünk, kutatunk, hajszoljuk az élvezeteket, halmozzuk a javakat, de hiába...

valami hajt tovább, egy hang a fejünkben, hogy "még, még, még"...

Ám ha megállunk, és megtanulunk nem cselekedve cselekedni, és  elég bátorságot gyûjtünk ahhoz, hogy meglássuk kik vagyunk, mit keresünk, milyen vágyak hajtanak, akkor nem kell állandó elégedetlenségtõl gyötörten, egyre inkább elerõtlenedve és nekikeseredve rohannunk tovább.

A szabadság, önmagunk karmájának, húsának, és mások akaratának mindent átszövõ hálójából szabadulni vágyó tudat mellett a másik fontos vonás az individuum, vagyis az éntõl való megszabadulás eszménye.

A "légy önmagad"-at az "ismerd meg önmagad" követi, majd az attól való megszabadulás, ami nem más, mint saját valódi bensõ énünk hangjának felismerése, az isteni felfedezése önmagunkban - és ezáltal válhatunk azzá az egyszeri, megismételhetetlen csodává, akinek, vagy akiként születtünk!

Te hogyan fogalmaznád meg, mit is jelent az: spiritualitás, spirituálisan élni?

Én azt hiszem, a számtalan ilyen-olyan ezoterikus és vallási tanok és hiedelmek, tények és halandzsák mögött rejlõ igazság borzasztó egyszerû, csak néhány tulajdonság, jellemvonás összessége: nyugalom, rugalmasság, derû, bölcsesség, humor, bátorság, érzékenység, lágyság... És ezek az emebri jellemvonások bizony túlmutatnak olyan emberi fogalmakon, mint "korszak", vagy "kultúra"

Tegyünk jót!

 Mai napon találkoztam egy jóságos és hasznos weboldallal, egy hírlevél kapcsán. Ahol adakozást, szívességet, munkát és segítséget lehet felajánlani vagy elfogadni. Remélem, nem csak megnézed, hanem fel is ajánlasz valamit! Ami Neked apróság, az másnak érték is lehet! A  Szívesség háló oldalán önzetlen segítséget, vagy tárgyakat tudunk felajánlani másoknak, és ha valamire szükségünk van, akkor azt is megkaphatjuk itt! Segíteni másoknak nemes dolog, és akik ehhez internetes felületet és szervezést biztosítottak, azok munkája szintén dicséretes. Ha van Neked is olyan munkád, amit mások, a közösség szolgálatába állítanál, akkor küldd be, mert segíteni, adni jó!