A Védikus tanok szerint az emberi tudat a végtelen és tiszta kozmikus tudat része, melynek céja, hogy teljes önismeretet nyerjen.

Ez a késztetés, a kozmikus tudathoz történõ megtérés az, mely az embert egy életen át hajtja önmaga mélyebb megértésére, a fejlõdésre és tökéletesedésre, hogy aztán visszatérjen önmagába, a kozmikus tudatban kiteljesedve.

A Védikus filozófia szerint az emberi megismerés természetes folyamata a tudat hét szintjén keresztül vezet.

Letölthetõ könyvek

Zöld -hideg, harmonizáló, feminin

hang: F

elem: föld

csakra: szívcskra

bolygó: Vénusz, Szaturnusz

A zöld szín élesíti az elmét, tanulásra ösztönöz, segít az általános jó egészségi állapot megõrzésében, elõsegíti a betegségekbõl való kilálbalást és felépülést. Nyugtat, ellazít, gyógyít, harmonizál, kiegyensúlyoz, hatékony ellenszere a kapzsiságnak, irigységnek és féltékenységnek.

Kék - hideg, fizikai-spirituális egységteremtõ, feminin

hang: G

elem: víz

csakra: torokcsakra

bolygó: Jupiter

A kék szín támogatja a metafizikában és okkult tudományokban való kiteljesedést.

A fény különbözõ, szemmel észlelhetõ tartományait hideg és meleg színekre szoktuk felosztani. Ez a dulaitás a fény dupla polaritásábaól adódik. Az úgynevezett meleg színek pozitívak, a hidegek értelem szerûen a negatív tarományba esnek. Ez a két polaritás mozgatja a világot, a dualitás jelenti a harmóniát.

Vagyis nem a csupán pozitív dolgok!

A színek energiát bocsátanak ki, ezt az energiát pedig használhatjuk tudatosan is, arra, hogy jobban érezzük magunkat, hogy harmonizáljuk a tesünket és lelkünket, hogy a pozitívat negatívval, a negatívat pozitívval egyensúlyozzuk.

A fény a mi fizikai testünknek meleg, élet, a fény energia, a fény a mi "emberszemünknek" szín.

A színek tulajdonképpen a fény látható megjelenési formája, a szín-testet öltött energia. A színek pedig energiát adnak, éltetik a testet és a lelket!

Hétköznapi értelemben a fény nem más, mint elektromágneses hullámok látható (és tulajdonképpen jelentéktelen) része. Ezeket a hullámokat kiterjedésük határozza meg, hosszúságában mérjük, és a méter milliomod részétõl egészen kilométerek ezrén át változhat.

Akarunk, vágyunk, kell, szükségünk van, amibícióink mentén haladunk elõre életútunkon, célokat tûzünk ki, eredmények elérésére törekszünk...

De vajon a boldogság teljességének megélése szerepel-e terveink között?

Vajon képesek vagyunk értékelni?

Felismerjük, amikor boldogok vagyunk?

Természetesen a legtöbbünk automatikusan igennel válaszol ezekre a kérdésekre.

De akkor hogyan lehetséges, hogy a világban egyre több és több antidepresszáns fogy?

Azoknak szeretnék pár filmet ajánlani, akik valami mély, tartalmas, de pihentetõ vizuális élményre vágynak.

Ha ma nincs kedved gondolkodni, csak érezni szeretnél, elmerülni egy történetben, ezekbõl a (kevésbé agyonsztárolt) filmekbõl válogathatsz:

Ne bántsátok a feketerigót!  (To kill a mockingbird)

A boldogság nyomában  (The pursuit of happyness)

A remény rabjai  (The Shawshank Redemption)

Érik a gyümölcs  (The Grapes of Wrath)

Gandhi  (Gandhi)

Leckék az életrõl  (Tuesdays with Morrie)

A bakancslista  (The Bucket List)

Sült zöld paradicsom  (Fried Green Tomatoes)

Szerelmünk lapjai  (The Notebook)

Harold és Maude  (Harold and Maude)

Korlátok nélkül  (Without Limits)

Mennyei örömök klubja  (The Joy Luck Club)

Séta a múltba  (A Walk to Remember)

A harcos és a hercegnõ  (Der Krieger und die Kaiserin)

Sokszor számomra sem egyértelmû, valójában mit is takar ez a kifejezés.

A "szakértõk" úgy tartják, hogy a spiritualitás egyfajta szemlélet, vagy méginkább egy lépés, a tudat ébredése, melynek végsõ célja a fensõbb erõkkel való kapcsolat és kommunkikáció.

Hogy magáról a fensõbb erõrõl ki mit gondol, minek nevevi, ha nevezi egyáltalán valaminek, hová, mibe helyezi, hogyan próbálja önmagának "megfogalmazni" az érzést, amit keres, nem számít.

A spiritualitás áthatol az egó korlátain, és az abszulút, a fensõbb léttel, a teljesség elérésére koncentrál.

Legtöbben hozzászoktunk ahhoz, hogy a múltba, vagy a jelenbe menekülünk azelõl, ami épen most történik. De minden szökési kísérlet teljesen hiábavaló. Elõbb vagy utóbb úgyis szembe kell néznünk azzal, ami van. Miért is ne kezdhetnénk el most, azonnal? És ha már elkezdtük, miért hagynánk abba?

Csak be kell fogadni mindazt, ami most, ebben a pillanatban van, körülvesz bennünket. Nincs semmi más teendõnk. A boldogság nem máshol van, és nem holnap lesz. A boldogság az itt és a most, a pillanatban jelen lévõ elfogadása.

Létezik egy végtelen pompát rejtõ trezor, hatalmasabb kincsekkel teli, mintsem el tudunánk képzelni.

Ez a kincs végtelen, idõben és térben egyaránt. Ez a kincs maga a ahtártalan lehetõség. Ezt a kincset nem érintehted, és nem birtokolhatod. Ha meteszed, akkor "valamivé" válik. Pedig ez nem valami, ez a kincs minden dolgok elõtt létezik.

A kincset nem látod szabad szemmel, mert nem tárgy, hanem alany. Ez a kincs Te magad vagy. Semmi létezõ nem idegen tõled, minden benned és általad van.

Ismerni a név, a határok nélküli istenit - nevezzük bárhogyan is, ez az egyetlen valódi célunk.

Létezik-e ennél elemibb vágyunk? Megtapasztalni az Istenit, annyit tesz, mint érteni az életet, feloldódni benne. Bizonyítani a létezését?  Hiszen ott van mindenben, ami létezõ, amiben élet van. Maga az élet. A bizonyíték maga a lét.

Az, hogy mi magunk létezünk,  nem elegendõ bizonyítéka-e az isteninek?

El tudunk-e szakadni, csak egy pillanatra is, az egésztõl, az egységtõl?

A kapun belépve több úton is elindulhatunk az önmagunkba, a kiteljesedés felé vezetõ úton.

Az egyik ilyen módszer a szufi misztikusoktól eredõ enneagramma, vagy enneagram, melynek legújabb kori, elterjedt használata Gurdjieff és Ouspensky nevéhez fûzõdik.

Az enneagram nem más, mint az emberi személyiség struktúrájának egy modellje, egyben az emberi kapcsolatok iránytûje.

Ez a modell a személyiség, az önmeghatározás kilenc konfigurációját vázolja fel, kilenc fõ karaktertípust, melyek a személyiség szintjénél mélyebben mûködnek.

"Az emberek szabadnak hiszik magukat, mert tudatában vannak akaratuknak és vágyaiknak, de még álmukban sem gondolkodnak annak okain, ami miatt akarnak valamit, és vágynak valamire, nem ismerik azok eredőjét"

Spinoza

"Semmilyen tudás, bármekkora legyen is az, nem elegendő a teljes bölcsességhez , amíg nem ismerjük meg önmagunkat."

Bernard de Clairvaux

Ha nem megy, ne erõltesd!

Ha nem érted meg egy meditációs módszer lényegét, ne csináld! Ha nem tudjuk, mit teszünk, hiába is erõlködnénk, nem lesz semmi eredménye. Ez nagyon fontos, mert veszélyes is lehet. Ha nem tudod, mit tegyél, és hogyan, inkább ne is tégy semmit. Az elme  nagyon komplex, és nagyon kényes. Minél kevésbé vagy tudatában annak, mit teszel, annál nagyobb a veszélye annak, hogy megoldások helyett inkább megsokszorozd a problémákat. Ha megérted valamelyik technika lényegét, pontosan kövesd az utasításokat, ne hagyj ki semmit, és ne is tegyél hozzá, és ha elakadnál egy ponton, hagyd abba!

Találd meg a legmegfelelõbb helyet!

A kezdõ számára ez a legfontosabb. Keress egy békés, nyugodt helyet, ahol semmilyen kellemetlen zaj, vagy fényinger, semmilyen rossz hatás nem érhet. Az a legjobb, ha a természetben meditálsz, de ha nincs rá lehetõséged, jelölj ki egy helyet a lakásban, amit ezentúl csak meditálásra használsz.

Érezd jól magad a bõrödben!

Ha olyan technikát választottál, melyhez sokáig kell egy helyben ülni, keresd meg a legkényelmesebb pozíciót, találd meg azt a testhelyzetet, amikor nem érzel fájdalmat.

Istenem, adj lelki békét, annak elfogadására, amin változtatni nem tudok,

bátorságot, hogy változtassak azon, amin tudok,

és bölcsességet, hogy felismerjem a különbséget.

Add, hogy csak a mai nap elfogadjam léted bizonyítékait, mint a békesség felé vezetõ utat, hogy elfogadjam a világot olyannak, amilyennek teremtetted, és nem úgy, ahogyan én akarom.

Hiszem, hogyha kinyújtom feléd a kezem, és elfogadom az akaratod, boldog és derûs leszek mindörökké.

Neinhold Niebuhr, 1926

Csak egyet lendül

És senki nem mondhatja meg, hol ér véget az útja,

Csak nagysokára, vagy egy tavaszi hajnalon.

Egyedül a jelen pillanat a tiéd

Szeress, élj, alkoss, fogadd be az élet minden szépségét

Amit fentről kaptál, és ne gondolj a holnapra,

Mert talán éppen holnap lesz vége,

és már nem mondhatod többé, hogy

az életet úgy élted, ahogyan kaptad, minden szépségével és boldogságával.

A szabadság vágya velünk születik. Azonban velünk születik a két legnagyobb akadály is; a félelem, és a kényelmesség, a lusta tehetetlenség is.

Aki bátor, az igazából fél, de leküzdi azt, és bátorrá válik. Bizonytalansága és kételyei ellenére is következetesen és hittel cselekszik.

Aki fél, igyekszik belemarkolni mindenbe, még akkor is, ha már fáj. És nem meri elengedni a hamis biztonság illúzióját, nem meri rábízni magát az õt segítõ erõkre, szeretetre, emberekre, vakkás és süketté válik a félelemtõl.

Az érett személyiség tulajdonságai nagyon furcsák.

Elõször is, az érett személy már nem egy személy többé. És nem is egy "én". Jelen van, létezik, de nem egy személy.

Másodszor, leginkább egy gyermekre hasonlít, mert egyszerû és ártatlan. Az érettséghez jobbára a tapasztaltságot, az idõs kort, az öregséget asszociáljuk. És fizikai síkon a személy lehet koros, sõt, öreg, de spirituálisan egy ártatlan gyermek.

Ha az érettsége alatt a tapasztalatok összességét értjük, akkor semmi esetre sem nevezhetjük gyermeknek.