március 6.

AKI VET A LÉLEKNEK

"Aki pedig vet a léleknek, a lélekbõl arat örök életet." Galata 6,8b

Melyik szántóföldet ápolod, mûveled, félted? A tested vagy a lelked? A lelked felszántatlan parlagföld? Ha te nem munkálod, majd szántja az Isten. Éles az ekéje! Ne várd meg, hogy Õ szántson. Vannak emberek, akik úgy érzik, hogy a lelkük csupa seb, mint egy felszántott föld. Az aratás titka, hogy felszántott földbe jó magot vessünk. Isten vetése csodálatos vetés.

Aranyosi Ervin: A jó Isten szeret

 

 

 
A jó Isten szeret,

– megteremtett téged,
s tudd, hogy nincs határa

a szeretetének.
Ő, amit kérsz tőle,

neked fogja adni,
s hidd el megérdemled!

Akard elfogadni!
Ne kétkedj magadban,

mert mindig azt teszed,
ami épp a legjobb,

amit diktál eszed.
Lehet a döntésed,

később majd megbánod,
tanulásra épül

az egész világod.
Ám jó Atyád kegyes,

s hibád megbocsátja,
imád meghallgatja

és valóra váltja.

"Avagy elfeledkezett-e könyörülni az Úr? Avagy elzárta-e haragjában a Ő irgalmát? És mondtam: Ez az én gyengeségem!... De megemlékezem az esztendőkről, amikor az Úr jobbkeze hatalmasan cselekedett."
(Zsoltárok könyve 77,10–12) "Amikor Dávid az élet nehézségeiről és veszélyeiről gondolkodott (a 77. zsoltár tanúsága szerint), azok oly fenyegetőnek tűntek, hogy az az érzés kezdte gyötörni, hogy Isten elhagyta őt. Olyan éles fényben látta bűneit, hogy felkiáltott: »Avagy mindörökké elvet-e az Úr?...« (8.

március 5.

BÛNVETÉS

"Mert aki vet az õ testének, a testbõl arat veszedelmet." Galata 6,8a

Egy asszony panaszolta: Hallod, hogy beszél velem a lányom? Azt mondtam: hallom. Pontosan úgy, ahogy te beszéltél az anyáddal. A saját eljárásunkban részesülünk. "Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek" (Mt 7,2b). Csak egy kicsit megrázottan. Mindent visszakapunk. Mert aratás nem csak az ítéletkor lesz, hanem már itt is. Ahogy beszéltél a szüleiddel, úgy beszélnek majd veled a gyermekeid.

http://www.youtube.com/watch?v=_vrN_L1RVwc&feature=related

 

Jelold ki az idezett webhelyt bal egerrel, ->rogzitsd a webhelyet(CTRL,es c egyutt klikk) ->keresobe behelyezes (CTRL,es v egyutt)

Önvád

Duzzogok Uram…
Marcangol a lélek
Hegycsúcsokat mászok
Mégis völgyet érek.

A szó nem érti hangom
A fülem némán néz
Felhők közt rekedt sóhaj
A visszavont kéz.

Fortyogó hangok
Megnémult szavam
Gyűlölet, utálat
Egész önmagam.

Elpártolt testvérek
Megroskadt barátom
Az egész nagyvilágot
Ködbe hullva látom.

Ránctól gyűrt homlokom
Dühtől sápad arcom
Így vívom önmagam
Vérveríték harcom.

Úttalon utakon, mik
Sehova sem vezetnek
Fölösleges keresek
Vakremény életet.

Ennyi volt, elég volt!

március 3.

ISTEN CSÚFOLTATIK

"Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg." Galata 6,7

Ebben a világban, amelyikben élünk, úgy látszik, hogy Isten csúfoltatik. De meg nem csúfoltatik! A Bibliát tudományosan csúfolják. Szemébe nevetnek Istennek és Õ hagyja. Mennyire nevetségesnek van beállítva a becsületesség, a hûség, mennyire kigúnyolt a tisztaság. Egy társaságban a háziasszony, amikor asztalhoz akarta ültetni vendégeit, azt mondta: járuljatok az úrasztalához.

március 2.

NE TÉVEDJETEK!

"Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg, mert amit vet az ember, azt aratja is." Galata 6,7 (A Luther ford. szerint: "Ne tévedjetek…")

Tévedni emberi dolog. Bocsánat, szoktuk mondani, tévedtem. Vannak komoly, életre szóló tévedések. Most Isten mondja és kéri, hogy ne tévedjetek! Az örök élet dolgában ne tévedjetek! Rettenetes dolog lenne, ha egy életen keresztül azt hinnéd, hogy rendben van minden. És döbbenten kellene majd megállapíta-nod, hogy tévedtem.