Elengedés

A napokban azon gondolkoztam, hogy amikor eljön az ember életében az a pillanat, hogy el kell engednie egy közeli hozzátartozóját, akit igazán szeret,  - akkor mi lehet a könnyebb?

Melyik a könnyebb út?

Ha hirtelen tragikus, előre nem látható módon vagy ép hosszú idő óta tartó leépüléssel megy el valaki közülünk?

 Az egyik lehetőség könnyebb a távozó számára, de nehezebben feldolgozható a még itt maradók számára.

A napokban megkeresett egy igen kedves ismerősnőm.

Szomorú volt, amiért ismét konfliktusba keveredett a barátjával.

A férfi azzal vádolta, hogy mindig csak az van, amit a ő akar.

A vásárlás alkalmával a férfi nem tudott dönteni a két készülék között.

A helyzet már „cikibe” ment át, hiszen több órát töltöttek az üzletben.

Végül a nő döntötte el, melyik készülékkel menjenek haza.

Otthon a második estét követően a férfiből kifakadt, hogy  mégis csak a másik TV-t kellett volna választani. Keserűen még megjegyezte: „mindig az van amit te akarsz”.

...nem vagyok vallásos...HITEM van...mélységes Isten hitem...tapasztalatom szerint a vallás és a hit két külön fogalom...Köszönöm Édesapjának, Édesanyjának (így szólítottam Szüleimet, kiket korán elvesztettem, nem tegeztem Őket, a kérés Feléjük mindig így hangzott: tessék szíves lenni...),hogy megadták számomra a szabad gyermekkort, hogy saját magam kereshettem és találhattam meg Istent Életem gyötrelmeiben, bizonyos esztendők legmélyebb bugyraiban...Ma már tudom; sohsem voltam egyedül...Isten soha nem fordul el tőlünk...Mi fordulunk el Tőle...Hiszem és nap mint nap tapasztalom a Mindenható Isten végtelen szeretetét, sőt Csodáit, erőt adó végtelen Energiáját, mely betölt minket, melyben létezünk...Isten gyermekei vagyunk mindannyian...