Egyetlen dolog van ezen a világon, amit sohasem szabad elmulasztanod. Ha minden egyebet elfelejtesz, de ezt nem, akkor nincs miért aggódnod. Ám ha minden másra emlékszel, de erről elfeledkezel, akkor semmit sem vittél végbe az életedben.
Olyan ez, mintha a király egy feladattal elküldött volna téged egy távoli országba, s te száz más munkát elvégzel ott, csak éppen azt nem, amiért küldettél. Az emberek tehát azért jöttek erre a világra, hogy egy bizonyos munkát elvégezzenek.

Ha elromlik minden, mint megesik néha,
Ha utad csak hegyre föl vezet a célba,
Ha kevés, mit kapsz, de sokkal tartozol,
Nevetnél bár, de sóhajtozol,
Ha úgy érzed, a sok gond leterhel,
Pihenj, ha kell - de soha ne add fel!

Az élet furcsa dolgokra képes -
Ilyesmit néha mindenki érez,
Számos hiba épp azért történik,
Mert feladtuk, s nem tartottunk ki végig.
Ne add fel hát, ha lassan is haladsz,
A siker talán már csupán egy arasz.

Mit jelent egy év annak a diáknak, aki megbukott a záróvizsgán?

Mit jelent egy hónap egy anyának, aki idő előtt hozta világra gyermekét?

Mit jelent egy hét egy hetilap kiadójának?

Mit jelent egy óra, amit a szelrelmesek lopva, meghitten töltenek el egymással?

Mit jelent egy perc annak, aki lekéste a vonatot?

Mit jelent egy másodperc annak, aki túlélt egy szerencsétlenséget?

Mit jelent egy egy tizedmásodperc egy második helyezettnek az Olimpián?

Mindent.

Ezen múlik minden, ezen a pillanaton, használd hát ki, éld meg egészen, a végtelen teljességében!

Akarunk, vágyunk, kell, szükségünk van, amibícióink mentén haladunk elõre életútunkon, célokat tûzünk ki, eredmények elérésére törekszünk...

De vajon a boldogság teljességének megélése szerepel-e terveink között?

Vajon képesek vagyunk értékelni?

Felismerjük, amikor boldogok vagyunk?

Természetesen a legtöbbünk automatikusan igennel válaszol ezekre a kérdésekre.

De akkor hogyan lehetséges, hogy a világban egyre több és több antidepresszáns fogy?