"Amikor Lin Chi-t megkérdezték:
– Mi történt veled? Az emberek azt mondják, hogy megvilágosodtál.
Akkor ő megvonta a vállát és azt válaszolta:
– Mi történt? Semmi. Fát vágtam az erdőben, vizet hordtam az asramba a kútról. A fát azért vágtam, mert közeleg a tél – vonta meg a vállát, ami pedig egy sokatmondó mozdulat.
Így folytatta:
– Semmi sem történt. Milyen ostobaságot kérdezel! Vizet hordani a kútról, fát vágni az erdőben: hisz ez mind természetes! Az élet teljesen természetes – mondta Lin Chi. – Amikor álmos vagyok, lefekszem aludni, amikor éhes vagyok, eszem. Az élet tökéletesen természetessé vált.
A tökéletes természetességed a szabadulás. A szabadulásod nem olyan dolog, amivel elhenceghetsz, hogy valami hatalmasat értél el. Semmi hatalmas, semmi különleges nincs benne. Egyszerűen csak arról szól, hogy természetes vagy, önmagad vagy.
Mit kell hát tenni?
Szokj le a színlelésről, szokj le a képmutatásról, szokj le minden olyan dologról, amit a természetes lényed köré neveltél ki – válj természetessé. Az elején nagyon-nagyon fárasztó lesz, de csak az elején. Ha egyszer hozzászoktál, mások is elkezdik majd érezni, hogy történt veled valami, mert egy igaz emberi lény óriási erő, óriási szuggesztív varázs. Elkezdik érezni, hogy történt valami: „Ez az ember már nem úgy jár, mintha közülünk való volna. Teljesen megváltozott.”. Te azonban nem jössz zavarba, mert csak a mesterséges dolgok tűnnek el.
És amint a mesterséges dolgok, színlelések, maszkok eldobása megteremti az ürességet, a természetes emberi lény kezd el áradni belőled. Helyre van szüksége.
Légy üres, ellazult és természetes. Ez legyen legalapvetőbb elve életednek."
Osho

Szerencsés embernek érzem magam,mert a SORS meggajándékozott 1973-ban egy gyönyörű.máshoz nem hasonlítható érzéssel.Tapasztalatlan voltam és elveszítettem.Igen,mert megremegtem a látványától,"lebénultam",ha a közelemben volt és nem tudtam kezelni a helyzetet. Szerintem Neki is hasonló nehézségei voltak,mert nem tudtuk egymás tudomására hozni.Kegyetlenül fájt,amikor el kellett hagynom a helyet,ami Miatta(is) fontos volt,de miután én eljöttem,Ő is más munkahelyre ment.Ha későbbi éveimben nehézségeim voltak,a tudat,hogy Ő van valahol,erőt adott.Ugyanolyan gyönyörű érzés ma is Rá gondolni és boldog volnék,ha a SORS összehozna bennünket.Másképp látom az életem,bizonyára "bölcsebb" is lettem,és már kimerem fejezni a gonolataimat,érzéseimet.Ha csak emlék marad,akkor is köszönöm az érzést!Üdvözlettel:Vízöntő