Amikor dalra fakadunk, megszűnik idő és tér, megszűnik múlté s jövő, szorongás, félelem, akarat szertefoszlanak; csak a dal van, a Hang, a teljesség.

Ha együtt éneklünk, hangul egybeolvad, és mi magunk is egy magasabb rendű egységgé válunk.

Az énekszó megynyitjaa csakrákat, tisztít és gyógyít, felszabadítja a gátakat bennünk és közöttünk is!

Énekelj!

Kezdetben vala az Ige,  a fény természetű Hang - az aoum - melynek rezgéséből létrejött a Világegyetem.

Mások ősrobbanásnak nevezik, megint mások ülnek csendben egy langyos nyári este a vízparton, és azon tűnödnek, hogy hogyan is került ide ez az egész...

A hangoknak, akárcsak a szavaknak, végtelen a hatalmuk. Teremtenek, pusztítanak, változásokat hoznak, formát öltenek, alakot, majd elenyésznek újra - ugyanaz az energia, csak más sűrűségben, más amplítúdóval, más frekvencián rezegve...

Zöld -hideg, harmonizáló, feminin

hang: F

elem: föld

csakra: szívcskra

bolygó: Vénusz, Szaturnusz

A zöld szín élesíti az elmét, tanulásra ösztönöz, segít az általános jó egészségi állapot megõrzésében, elõsegíti a betegségekbõl való kilálbalást és felépülést. Nyugtat, ellazít, gyógyít, harmonizál, kiegyensúlyoz, hatékony ellenszere a kapzsiságnak, irigységnek és féltékenységnek.

Kék - hideg, fizikai-spirituális egységteremtõ, feminin

hang: G

elem: víz

csakra: torokcsakra

bolygó: Jupiter

A kék szín támogatja a metafizikában és okkult tudományokban való kiteljesedést.

A fény különbözõ, szemmel észlelhetõ tartományait hideg és meleg színekre szoktuk felosztani. Ez a dulaitás a fény dupla polaritásábaól adódik. Az úgynevezett meleg színek pozitívak, a hidegek értelem szerûen a negatív tarományba esnek. Ez a két polaritás mozgatja a világot, a dualitás jelenti a harmóniát.

Vagyis nem a csupán pozitív dolgok!

A színek energiát bocsátanak ki, ezt az energiát pedig használhatjuk tudatosan is, arra, hogy jobban érezzük magunkat, hogy harmonizáljuk a tesünket és lelkünket, hogy a pozitívat negatívval, a negatívat pozitívval egyensúlyozzuk.

Legtöbben hozzászoktunk ahhoz, hogy a múltba, vagy a jelenbe menekülünk azelõl, ami épen most történik. De minden szökési kísérlet teljesen hiábavaló. Elõbb vagy utóbb úgyis szembe kell néznünk azzal, ami van. Miért is ne kezdhetnénk el most, azonnal? És ha már elkezdtük, miért hagynánk abba?

Csak be kell fogadni mindazt, ami most, ebben a pillanatban van, körülvesz bennünket. Nincs semmi más teendõnk. A boldogság nem máshol van, és nem holnap lesz. A boldogság az itt és a most, a pillanatban jelen lévõ elfogadása.