Kedves Csaba.
Meghatott az irásod. Érzem a betűkből, amit átéltél, de az örömödet is Dávid fiad gyógyulásáért. Annak is örvendek, hogy véleménycsere alakult ki erre a témára vonatkozóan. Valóban, nagyon hasznos lenne a leendő szülőkkel, vagy orvosokkal elbeszélgetni a " betegségekről", kicsit más megvilágitásban mint a hagyományos tanultak.
Persze, ehhez nyitott kell lennünk, és egyféle alázattal fogadjuk a "más" információt is. Alázattal, nem megalázkodásra vagy teljes elfogadásra gondolok, azok a félelemből fakadnak, hanem egyféle belülről jövő tiszteletre.
Bodai Attila, nagyon rámutatott néhány lényeges dologra - nekem ugyanaz a véleményem. Kiegésziteném néhány gondolattal: valóban kérdés, hogy a Dávid fiad "gyógyithatatlan" beteg volt-e. Egyrészt, mert ő lévén 4 éves, még az édesanya aurájában "ismerkedik a világgal" tehát, az édesanya gondolatai-szavai "tapadnak" a gyermek aurájára (ahogy Attila irja, minden ott kezdődik) . Továbbá, az ő körában a gyermek még nem "ért" hanem "érez", érzi a szülők szavainak - aggodalmainak, bárminek a vibrációit, de a ki nem mondott szavak súlyát is. A kisgyermek, de felnőtt embernek is a megjelenő láz, egyféle tisztulást jelent- a szervezet lázzal kezd tisztulni és minden "lázas betegség" után egy jelentős fejlődés, vagy előrelépés tapasztalható. Semmi sem véletlen és sokszor egy kisgyermek betegsége megváltoztathatja a szűlőket is.
Inkább ajálok neked egy csodálatos irodalmat: FERENCSIK ISTVÁN : "Gyermekeink-utódaink egészsége" (lehetséges a cime nem pontos, de hiszem rátalász)

Elmondok most én is egy "történetet" neked. Anna unokám, leesett a lóról. Akik mellette voltak bevitték az ügyeletre, ijesztő állapotban : hányt, egyensúlyát vesztette,saját nevét sem tudta, nem ismert meg senkit, a szemeit nem tudta "fixálni". Természetesen hivatták az édesanyját, aki Waldorf oktatásban dolgozik. Be akarták fektetni és gépekre tenni. Az Édesanyja, saját felelősségére hazavitte, otthon ölébe vette, simogatta, énekelt neki és meséket mondott - egy éjszakán át. Azon az éjszakán Anna még párszor hányt, hajnal felé elaludt . Másnap kezdett minden "tisztulni" és 3 nap múlva mikor visszavitték vizsgálatra nyoma sem volt a "súlyos agrázkódásának" amit megállapitottak.
Igen, tudom, egy dolog kivülről látni és teljesen más mikor pont az események közepében van valaki.A magam részéről, csodálom az Édesanya hitét, és nem tudom biztosan a helyében hogyan reagáltam volna. Azt viszont, határozottan megtanultam tőle, hogy nem elég tudni valamit, hanem akkor az szerint kell élni is.
Most magamról: az édesapám "karmikus" betegségeit "örököltem". Ez nemcsak a születési horoszkópomből látszott, de, ami nála egy bizonyos életkorban jelentkezett,az nálam is ugyabban az életkorban.Két dolgot emlitek: a súlyos struma (gólyva) és dupla vérző gyomorfekély. Őt mindkét esetben műtötték , engem egyik esetben sem. "Keményen dolgoztam" testi-lelki-szellemi szinten és ma teljesen egészséges vagyok. A testinél, táplálkozásom megváltoztatására gondolok, a lelki szinten következetes és kitartó "naplóirásra", szellemi szintem a gondolataim figyelésére-tudatositására. Bizony "munka", kicsit keményebb mint valami fizikai tevékenység, de egyetlen szem gyógyszert sem nyeltem le az idő alatt.
Éppen ezek a dolgok adnak bátorságot, hogy mindenkinek elmondjam: semmi sem lehetetlen, csak nyitottak és alázatosak kell lennünk.
Igen, tudom, Jézus egy mindennapi név, amit ma is sokan viselnek.Pontasabban arra gondoltam, hogy Jézus "üzenete" vagy megjelenése, a Krisztus rezgésre vontakozik, azaz a hitünkre, amint ő maga is mondja : " Nem, én a te hited gyógyitott meg".

Valóban, jó tanács, hogy figyelj oda Dávidra, magatokra, nem kell oda pénz-áldozat, csak egy kis FIGYELEM.
Tisztelettel,
Gabi

Előzmény