Életünk minőségét testünk állapota határozza meg.

Egészségünk megőrzésében védekező jelek segítenek, és a vágy, hogy minél jobb állapotban tartsuk testünket, lelkünket és szellemünket.

Ebben intuitív képességeink segíthetnek bennünket, ezek segítségével ismerhetjük fel saját, vagy mások testének meghibásodását.

De a szavak energiájáról sem feledkezhetünk meg: kimondott szó képes pusztítani, de képes gyógyítani is!

Tovább

(Sz.

Mindenki rendelkezik intuitív képességekkel, csak fel kell ébreszteni, fejleszteni kell, hogy meghalljuk a belső hangot, hogy "legyen rá fülünk".

Ilyenkor nem gondolkozunk, hanem megérzünk, befelé látva, tisztán látva.

És onnantól van választási lehetőségünk: rá hallgatunk, vagy a tapasztalatokkal, intenzív érzelmekkel, vágyakkal agyon terhelt eszünkre...csak bíznunk kell benne. Magunkban.

Tovább

A spirituális és intuitív képességeink fejleszthetők, és aki rendszeresen végzi az előző három gyakorlatot, valószínűleg már észrevette magán a változást.

Az étel életet ad, energiát, de nem mindegy, milyet!

Töltsd meg a szeretet pozitív energiájával akkor is, ha nem szerető kezek készítették, hogy pozitív energiákkal tápláld a tested!

A csend játéka után az intuíció fejlesztésének következő feladata a várakozás játéka. Egyszerű, és mégis legalább olyannyira nehéz, mint megteremteni és megélni a teljes elcsendesedést.

A Várdiga-varázslattal te is láthatod a jövőt!

Sokszor számomra sem egyértelmû, valójában mit is takar ez a kifejezés.

A "szakértõk" úgy tartják, hogy a spiritualitás egyfajta szemlélet, vagy méginkább egy lépés, a tudat ébredése, melynek végsõ célja a fensõbb erõkkel való kapcsolat és kommunkikáció.

Hogy magáról a fensõbb erõrõl ki mit gondol, minek nevevi, ha nevezi egyáltalán valaminek, hová, mibe helyezi, hogyan próbálja önmagának "megfogalmazni" az érzést, amit keres, nem számít.

A spiritualitás áthatol az egó korlátain, és az abszulút, a fensõbb léttel, a teljesség elérésére koncentrál.

A szabadság vágya velünk születik. Azonban velünk születik a két legnagyobb akadály is; a félelem, és a kényelmesség, a lusta tehetetlenség is.

Aki bátor, az igazából fél, de leküzdi azt, és bátorrá válik. Bizonytalansága és kételyei ellenére is következetesen és hittel cselekszik.

Aki fél, igyekszik belemarkolni mindenbe, még akkor is, ha már fáj. És nem meri elengedni a hamis biztonság illúzióját, nem meri rábízni magát az õt segítõ erõkre, szeretetre, emberekre, vakkás és süketté válik a félelemtõl.