Mi a legnagyobb akadálya annak, hogy megtapasztaljuk ezt a valóságot?

Az elmével való azonosulás, ami a gondolkodást kényszerré teszi.

A gondolkodás megszakításának képtelensége rettenetes csapás. ám a legtöbben nincsenek ennek tudatában. mert majdnem mindenki szenved tőle, és emiatt ezt tartják normálisnak. Ez a szakadatlan mentális zaj akadályoz meg abban, hogy megleld a belső csönd birodalmat, amely pedig elválaszthatatlan a Léttől. Az elme egy hamis énképet is létrehoz, ami a félelem és a szenvedés árnyékait veti rád.

A karma, sorsunk, életünk sorsszerű fordulatai tetteink gyümölcsei.

De nem csak azt tesszük, amit szemmel látunk; gondolataink, érzéseink is tettek, melyek valóságot teremtenek, nyomot hagynak magunk után.

A lélek eredendő valóság, és nem csak az VAN, amit érzékszerveinkkel érzéklelünk, "ép ésszel" felfogunk: a belső cselekvés is cselekvés! 

A belsőnk az, ami igazán VALÓSÁGOS.

A karma pedig, mondhatni, könyörtelen...

Müller Péter a karma ezotériájáról beszél

Egyszer két angyal útnak indult, bejárni az emberek világát.

Az este egy kis faluban érte őket; megálltak egy háznál, bekopogtattak, szállást kértek éjszakára.

Egy tehetős gazda nyitott ajtót, nem örült a hívatlan vendégeknek, szólt a feleségének, hogy a pajtában dobjon nekik a sarkoba friss szalmát.

A két angyal behúzodott az állatok közé.

Ahogy elnyúltak a szalmán, az idősebb angyal meglátott egy lyukat tátongani a falon, felkelt hát, és kijavította.

Amikor a fiatalabb csodálkozva megkérdezte, ugyan miért tette, az öreg így felet:

"a dolgok nem mindig azok, amiknek látszanak..."

Másnap reggel tovább álltak, mentek mendegéltek, míg nem az este újra egy falucskában érte őket.

Van jópár túlhasznált szavunk, melyről néha azt érezzük, kiüresedett, elértéktelenedett, és szinte csalódásként éljük meg, ha egy számunkra fontos ember használja. Pedig a szóhasználat, és az általuk kifejezett érzéseink és gondolataink legalább akkora távolságot teremtenek két ember közt, mint amennyire segítheti a találkozásukat.

Ha valaki a szeretet szót üresnek érzi, akkor talán számára tényleg nem jelent semmit. Talán túl sokat csalódott, talán ő nem képes szeretet érezni önmaga, mások, az életet iránt.

Az ima nem kérés. Nem kell kérnünk, hiszen a teremtő erőnk, aki szeret és gondoskodik rólunk, mindig tudja, mire van szükségünk, jobban, mint mi  magunk.

Nekünk csak el kell fogadnunk, be kell fogadnunk az ajándékait.

Az ima köszönet.

Amikor imádkozol megköszönöd azt, hogy létezel. Hálát adsz mindazért, ami van, volt és lesz. Amikor imádkozol, elfogadod mindazt, amit kaptál, ami Te magad vagy.

Tovább...

Szepes Mária, az egyik legfontosabb szellemi vezetőnk gondolatai csodákról, valóságról, életről:

Egy napon egy jógi és tanítványa egy nagyvárosba érkeztek. Nem volt pénzük, viszont éhesek voltak, és szállásra volt szükségük. A tanítvány úgy vélte, koldulniuk kell majd, hogy legyen pénzük ennivalóra,  éjszakára pedig majd egy padon húzzák meg magukat.

Így szólt:

"Van egy szép park a közelben. Éjszaka ott alhatnánk"

"A szabad ég alatt?" - kérdezte a jógi.

"igen" - válaszolta a tanítványa.

A jógi elmosolyodott, és így szólt:

"Nem. Ma éjszaka egy hotelban alszunk, és ott is eszünk"

A tanítványa csodálkozva nézett rá.

Akarunk, vágyunk, kell, szükségünk van, amibícióink mentén haladunk elõre életútunkon, célokat tûzünk ki, eredmények elérésére törekszünk...

De vajon a boldogság teljességének megélése szerepel-e terveink között?

Vajon képesek vagyunk értékelni?

Felismerjük, amikor boldogok vagyunk?

Természetesen a legtöbbünk automatikusan igennel válaszol ezekre a kérdésekre.

De akkor hogyan lehetséges, hogy a világban egyre több és több antidepresszáns fogy?

Legtöbben hozzászoktunk ahhoz, hogy a múltba, vagy a jelenbe menekülünk azelõl, ami épen most történik. De minden szökési kísérlet teljesen hiábavaló. Elõbb vagy utóbb úgyis szembe kell néznünk azzal, ami van. Miért is ne kezdhetnénk el most, azonnal? És ha már elkezdtük, miért hagynánk abba?

Csak be kell fogadni mindazt, ami most, ebben a pillanatban van, körülvesz bennünket. Nincs semmi más teendõnk. A boldogság nem máshol van, és nem holnap lesz. A boldogság az itt és a most, a pillanatban jelen lévõ elfogadása.