Az első ember földi megjelenése kétségen kívűl Mu földjén történt. Különböző feljegyzések igazolják, hogy ez a földrész volt a bibliai Eden-kertje, amelynek nyugatra kellett feküdnie Amerikától és keletre Ázsiától.

Az egyiptomi „Halottak könyvében” van egy – vázlatos – térkép Murol.

Churchward 3 ősi okmányt talált, amelyek Mu pusztulásának körülményeire mutatnak rá. Egy egyiptomi és egy indián okmány valamint egy mexikói kőtábla. Az egyiptomi szerint Mu lángörvénybe esik, az indián szerint elmerül az óceán hullámaiban.

Mu egy hatalmas dombos terület volt, amely Hawaii-tól valamivel északra terjedt. Déli határa kb. a Fidzsi- és Húsvét szigetek vonala adta. Kiterjedése k-ny irányban 8000 km, é-d irányban 5000 km. Három részből állott, amit keskeny csatornák választottak el egymástól.

Lhassai emlékkő: Ami Mu-ból mára megmaradt azt úgy nevezzük, hogy Déltengeri Szigetvilág

Húsvét szg-i tábla: Óriási kiterjedésű alföldjeivel egy gyönyörű trópusi vidék volt.

Troano-kézirat: Az Alföldek gazdag legelőkkel és művelt területekkel voltak borítva, a lankás dombos vidéken buján tenyészett a tropikus növényzet.

A Mú sziget az emberiség bölcsője, amely a Föld első nagy művelődése. Fejlődése 50,000 évre terjed.

Mú-n az uralkodó faj egy fehér fajta, amelyik sötétes bőrű, sima barnahajú fajta volt.

Mú vallása az volt, amely a ma ismert összes vallás gyökere, amelyet Osiris, Buddha, Zarathusztra, Mózes és Jézus is tanított.

James Churchward az angol indiai hadsereg hadnagyának egy hindu főpap mutatott két napégette agyagtáblát. A főpap megtanította egy ősi írásra is Churchwardot, amely a Naacal írás volt.

A szellemi létsík létezési módja a megfogalmazott gondolatiság. Minden megfogalmazott gondolat egy-egy szellemi létező.

A megfogalmazottság nemcsak fogalmi szinten lehetséges, sőt számtalan szellemi létezőt lehetetlen a fogalmak szűk ketrecébe zárni. (Például a művészeti alkotások: egy festmény, egy zenemű, a tánc; sőt azt is jól tudjuk, hogy az irodalmi alkotás messze túlmutat az eszközéül felhasznált jeleken, fogalmakon. szavakon.)

A megfogalmazottság a szellemi létezésnek az általunk megragadható módja.

Élete befejeztével minden személynek be kell számolnia élete igazi értelméről, s el kell számolnia az Istenség előtt tetteivel, sőt beszédeivel és gondolataival is. A lényeg az, hogy az illető személy Istennek tetsző hiteles életet élt-e avagy nem? A hitelesség más szóval autentikusság, ami önmaga-szerintiséget, önátadást és önközlést jelent. A fogantatástól a születésig mindenki megkapott egy alapvető hangoltságot, diszpozíciót, egy küldetéstudatot saját fogantatás előtti vállalása szerint, s ez a születés idején tömören meg lett fogalmazva az egyén számára.

Nagy Tünde: A belső csendből fakadó értékek fontossága a gyógyításban
Ideje: 2008.04.25 09:46 Nagy Tünde
Ebben a rohanó, zajos világban sokszor fel sem ismerjük, hogy mennyire nagy szükségünk lenne a belső csend megteremtésének a képességére, hogy az ebből fakadó értékeinket felszínre hozhassuk, és hatékonyan használhassuk. Már annyira hozzászoktunk a külvilág zajához és rohanásához, az állandó gondolkodáshoz, hogy ha véletlenül a külvilág el is csendesedik körülöttünk, gyógyító hatását nem tapasztaljuk, sőt, gyakran még elaludni sem tudunk, hiába van csend körülöttünk, mert ilyenkor még élesebben „halljuk” belső gondolataink „zaját”.

Szent meggyőződésem, hogy az emberi kapcsolatokért igazán semmit sem lehet tenni. Sőt, amikor teszünk érte, éppen azt tesszük megvalósíthatatlanná, amit el akarunk érni. Az emberek nem megszerezhetőek. A testük igen, ők nem. A görcsös megszerezni akarás vakká tesz minket arra, hogy észrevegyük az élet kínálta lehetőségeket. Tökéletesnek akarunk látszani, holott nincs riasztóbb a tökéletes embernél. Az emberszívet a gyengeség ejti rabul, nem az erő, nem a hibátlanság.