A fény különbözõ, szemmel észlelhetõ tartományait hideg és meleg színekre szoktuk felosztani. Ez a dulaitás a fény dupla polaritásábaól adódik. Az úgynevezett meleg színek pozitívak, a hidegek értelem szerûen a negatív tarományba esnek. Ez a két polaritás mozgatja a világot, a dualitás jelenti a harmóniát.

Vagyis nem a csupán pozitív dolgok!

A színek energiát bocsátanak ki, ezt az energiát pedig használhatjuk tudatosan is, arra, hogy jobban érezzük magunkat, hogy harmonizáljuk a tesünket és lelkünket, hogy a pozitívat negatívval, a negatívat pozitívval egyensúlyozzuk.

A fény a mi fizikai testünknek meleg, élet, a fény energia, a fény a mi "emberszemünknek" szín.

A színek tulajdonképpen a fény látható megjelenési formája, a szín-testet öltött energia. A színek pedig energiát adnak, éltetik a testet és a lelket!

Hétköznapi értelemben a fény nem más, mint elektromágneses hullámok látható (és tulajdonképpen jelentéktelen) része. Ezeket a hullámokat kiterjedésük határozza meg, hosszúságában mérjük, és a méter milliomod részétõl egészen kilométerek ezrén át változhat.

Akarunk, vágyunk, kell, szükségünk van, amibícióink mentén haladunk elõre életútunkon, célokat tûzünk ki, eredmények elérésére törekszünk...

De vajon a boldogság teljességének megélése szerepel-e terveink között?

Vajon képesek vagyunk értékelni?

Felismerjük, amikor boldogok vagyunk?

Természetesen a legtöbbünk automatikusan igennel válaszol ezekre a kérdésekre.

De akkor hogyan lehetséges, hogy a világban egyre több és több antidepresszáns fogy?

Azoknak szeretnék pár filmet ajánlani, akik valami mély, tartalmas, de pihentetõ vizuális élményre vágynak.

Ha ma nincs kedved gondolkodni, csak érezni szeretnél, elmerülni egy történetben, ezekbõl a (kevésbé agyonsztárolt) filmekbõl válogathatsz:

Ne bántsátok a feketerigót!  (To kill a mockingbird)

A boldogság nyomában  (The pursuit of happyness)

A remény rabjai  (The Shawshank Redemption)

Érik a gyümölcs  (The Grapes of Wrath)

Gandhi  (Gandhi)

Leckék az életrõl  (Tuesdays with Morrie)

A bakancslista  (The Bucket List)

Sült zöld paradicsom  (Fried Green Tomatoes)

Szerelmünk lapjai  (The Notebook)

Harold és Maude  (Harold and Maude)

Korlátok nélkül  (Without Limits)

Mennyei örömök klubja  (The Joy Luck Club)

Séta a múltba  (A Walk to Remember)

A harcos és a hercegnõ  (Der Krieger und die Kaiserin)

Sokszor számomra sem egyértelmû, valójában mit is takar ez a kifejezés.

A "szakértõk" úgy tartják, hogy a spiritualitás egyfajta szemlélet, vagy méginkább egy lépés, a tudat ébredése, melynek végsõ célja a fensõbb erõkkel való kapcsolat és kommunkikáció.

Hogy magáról a fensõbb erõrõl ki mit gondol, minek nevevi, ha nevezi egyáltalán valaminek, hová, mibe helyezi, hogyan próbálja önmagának "megfogalmazni" az érzést, amit keres, nem számít.

A spiritualitás áthatol az egó korlátain, és az abszulút, a fensõbb léttel, a teljesség elérésére koncentrál.

Legtöbben hozzászoktunk ahhoz, hogy a múltba, vagy a jelenbe menekülünk azelõl, ami épen most történik. De minden szökési kísérlet teljesen hiábavaló. Elõbb vagy utóbb úgyis szembe kell néznünk azzal, ami van. Miért is ne kezdhetnénk el most, azonnal? És ha már elkezdtük, miért hagynánk abba?

Csak be kell fogadni mindazt, ami most, ebben a pillanatban van, körülvesz bennünket. Nincs semmi más teendõnk. A boldogság nem máshol van, és nem holnap lesz. A boldogság az itt és a most, a pillanatban jelen lévõ elfogadása.

Létezik egy végtelen pompát rejtõ trezor, hatalmasabb kincsekkel teli, mintsem el tudunánk képzelni.

Ez a kincs végtelen, idõben és térben egyaránt. Ez a kincs maga a ahtártalan lehetõség. Ezt a kincset nem érintehted, és nem birtokolhatod. Ha meteszed, akkor "valamivé" válik. Pedig ez nem valami, ez a kincs minden dolgok elõtt létezik.

A kincset nem látod szabad szemmel, mert nem tárgy, hanem alany. Ez a kincs Te magad vagy. Semmi létezõ nem idegen tõled, minden benned és általad van.

Ismerni a név, a határok nélküli istenit - nevezzük bárhogyan is, ez az egyetlen valódi célunk.

Létezik-e ennél elemibb vágyunk? Megtapasztalni az Istenit, annyit tesz, mint érteni az életet, feloldódni benne. Bizonyítani a létezését?  Hiszen ott van mindenben, ami létezõ, amiben élet van. Maga az élet. A bizonyíték maga a lét.

Az, hogy mi magunk létezünk,  nem elegendõ bizonyítéka-e az isteninek?

El tudunk-e szakadni, csak egy pillanatra is, az egésztõl, az egységtõl?

A kapun belépve több úton is elindulhatunk az önmagunkba, a kiteljesedés felé vezetõ úton.

Az egyik ilyen módszer a szufi misztikusoktól eredõ enneagramma, vagy enneagram, melynek legújabb kori, elterjedt használata Gurdjieff és Ouspensky nevéhez fûzõdik.

Az enneagram nem más, mint az emberi személyiség struktúrájának egy modellje, egyben az emberi kapcsolatok iránytûje.

Ez a modell a személyiség, az önmeghatározás kilenc konfigurációját vázolja fel, kilenc fõ karaktertípust, melyek a személyiség szintjénél mélyebben mûködnek.

"Az emberek szabadnak hiszik magukat, mert tudatában vannak akaratuknak és vágyaiknak, de még álmukban sem gondolkodnak annak okain, ami miatt akarnak valamit, és vágynak valamire, nem ismerik azok eredőjét"

Spinoza

"Semmilyen tudás, bármekkora legyen is az, nem elegendő a teljes bölcsességhez , amíg nem ismerjük meg önmagunkat."

Bernard de Clairvaux