Ha nem megy, ne erõltesd!

Ha nem érted meg egy meditációs módszer lényegét, ne csináld! Ha nem tudjuk, mit teszünk, hiába is erõlködnénk, nem lesz semmi eredménye. Ez nagyon fontos, mert veszélyes is lehet. Ha nem tudod, mit tegyél, és hogyan, inkább ne is tégy semmit. Az elme  nagyon komplex, és nagyon kényes. Minél kevésbé vagy tudatában annak, mit teszel, annál nagyobb a veszélye annak, hogy megoldások helyett inkább megsokszorozd a problémákat. Ha megérted valamelyik technika lényegét, pontosan kövesd az utasításokat, ne hagyj ki semmit, és ne is tegyél hozzá, és ha elakadnál egy ponton, hagyd abba!

Találd meg a legmegfelelõbb helyet!

A kezdõ számára ez a legfontosabb. Keress egy békés, nyugodt helyet, ahol semmilyen kellemetlen zaj, vagy fényinger, semmilyen rossz hatás nem érhet. Az a legjobb, ha a természetben meditálsz, de ha nincs rá lehetõséged, jelölj ki egy helyet a lakásban, amit ezentúl csak meditálásra használsz.

Érezd jól magad a bõrödben!

Ha olyan technikát választottál, melyhez sokáig kell egy helyben ülni, keresd meg a legkényelmesebb pozíciót, találd meg azt a testhelyzetet, amikor nem érzel fájdalmat.

Istenem, adj lelki békét, annak elfogadására, amin változtatni nem tudok,

bátorságot, hogy változtassak azon, amin tudok,

és bölcsességet, hogy felismerjem a különbséget.

Add, hogy csak a mai nap elfogadjam léted bizonyítékait, mint a békesség felé vezetõ utat, hogy elfogadjam a világot olyannak, amilyennek teremtetted, és nem úgy, ahogyan én akarom.

Hiszem, hogyha kinyújtom feléd a kezem, és elfogadom az akaratod, boldog és derûs leszek mindörökké.

Neinhold Niebuhr, 1926

Csak egyet lendül

És senki nem mondhatja meg, hol ér véget az útja,

Csak nagysokára, vagy egy tavaszi hajnalon.

Egyedül a jelen pillanat a tiéd

Szeress, élj, alkoss, fogadd be az élet minden szépségét

Amit fentről kaptál, és ne gondolj a holnapra,

Mert talán éppen holnap lesz vége,

és már nem mondhatod többé, hogy

az életet úgy élted, ahogyan kaptad, minden szépségével és boldogságával.

A szabadság vágya velünk születik. Azonban velünk születik a két legnagyobb akadály is; a félelem, és a kényelmesség, a lusta tehetetlenség is.

Aki bátor, az igazából fél, de leküzdi azt, és bátorrá válik. Bizonytalansága és kételyei ellenére is következetesen és hittel cselekszik.

Aki fél, igyekszik belemarkolni mindenbe, még akkor is, ha már fáj. És nem meri elengedni a hamis biztonság illúzióját, nem meri rábízni magát az õt segítõ erõkre, szeretetre, emberekre, vakkás és süketté válik a félelemtõl.

Az érett személyiség tulajdonságai nagyon furcsák.

Elõször is, az érett személy már nem egy személy többé. És nem is egy "én". Jelen van, létezik, de nem egy személy.

Másodszor, leginkább egy gyermekre hasonlít, mert egyszerû és ártatlan. Az érettséghez jobbára a tapasztaltságot, az idõs kort, az öregséget asszociáljuk. És fizikai síkon a személy lehet koros, sõt, öreg, de spirituálisan egy ártatlan gyermek.

Ha az érettsége alatt a tapasztalatok összességét értjük, akkor semmi esetre sem nevezhetjük gyermeknek.

Az érzékenység elõfeltétele a fejlett intellektus. Minél inkább intelligens valaki, annál érzékenyebb. Ha jobban megvizsgáljuk, egyik vallás, egyik egyház sem buzdít érzékenységre. Sõt, sokkal inkább tûnik úgy, mintha aggódnának, nehogy felfedezzük, mekkora hatalom is van a kezünkben! Az érzékeny személyiség óriási hatalomnak birtokosa. Fejlett intelligenciája, életszeretete, és az élethez való hozzáállása valódi kincs. Képes arra, hogy kristálytisztán lássa a dolgokat, képes arra, hogy meglássa a szépet, felfedezze az esztétikumot - és az egyházak szemében ezek mind mind veszélyes dolgok.

Mindnyájan ismeritek a történetet:

Volt egyszer egy apa, annak volt két fia. Amikor felcseperedtek, a kisebbik odaállt az apja elé, elkérte a vagyona rá esõ részét, és elindult az útján, szerencsét próbálni. Vagyis élni.

Elherdálta persze a pénzét, nõkre, italra, mulatozásra, és hamarosan koldusként végezte.

Mindeközben az idõsebbik fiú, aki apja mellett maradt, dolgozott szorgalmasan, a háznál maradva gyarapította szépen a vagyont.

Az eltévedt fiú egyszer aztán visszatért a szülõi házba, és apja elé járulva, a bocsánatáért esedezve azt mondta: nincs semmim, nincs hová mennem, visszatértem, fogadj vissza.

Célkitûzés, feladatok, eredmény... - üzlet, pénzcsinálás, olyan fárasztó, feszültté, szomorúvá tesz, és fõként megszigorít. Sehol egy mosoly, csak a nagy komoly komorság! De ez rendben is van, mert hát az élethez ez is kell, de sohasem szabad elfelejteni játszani, nem szabad elveszíteni a szórakozás, a kikapcsolódás képességét, a derûs pillanatokat!

A derû mûvészet! Egy felnõtt is tud játszani, és szüksége is van a játékra! Egy valódi érett felnõtt õszinte és igaz, de nem komor, és nem veszi sohasem komolyan magát!

" Élni annyit jelent, mint egy történetet szőni a kezdet és a vég között, az előbbire nem emlékszünk, az utobbiról meg semmit sem tudunk. "