Leírja azt a hatalmas pillanatot amikor 2012. december 22-én a földünk elhagyja a VILÁGEGYETEMI (KOZMIKUS) ÉJJELT és belép a VILÁGEGYETEMI (KOZMIKUS) HAJNALBA és ennek a valóságos fizikai megnyilvánulásába. Ezt egy csodálatos fénysugár megjelenése fogja az emberiség tudtára adni, ami szinkronizál, lehetôvé tesz minden élő életet a földön és tudatos átformálódást idéz elő az emberiségben.  Új elmét, új alkalmat, új közlésrendszert vesz át ettõl a meleg, vakító fénytõl, mely a lelkébe szeretetet és békét fog sugározni!

2009 – 2011
Üvözlöm! Ez a cikk most egy jóslatként indul. Irhatsz rá, amit gondolsz.
Biztos sokan azt írják majd rá, hogy írhatnék jót is.
De nem teszem!

Jóslataim 98% ban meg szoktak valósulni.
Jóslataimat sokszor általánosítva irom. Nem igazán akarom, hogy felfigyeljenek rá sokan.
Nem akarok problémákba ütközni.
Szeretném, ha nem valósulnának meg. De rossz érzés, rossz dolgokat látni.
A jövő egészen alternatív formáját látom. Ami már el is indult.

A nyolc bŰnforrástól a lélek nyugalmáig (Johannes Cassianus)

Amikor Jézus az utolsó vacsorán értünk imádkozik, ezt mondja: ,,Amint te, Atyám, bennem vagy és én tebenned, úgy legyenek egyek ők is mi- bennünk, és így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem.'' (Jn 17,21)

A keresztény ima forrása:
,,Te bennem, én benned.'' Ez a mély egység, ami az Atya és a Fiú között van, Jézus imájának is a forrása, eredete és kiteljesedése. Ebből az egységből fakad a gyermeki bizalom, ráhagyatkozás és teljes odaadottság.

„… A törvény folyamat, amelyben a rejtett megmutatkozik, a megfigyelő a figyelem előterébe kerül, a néző maga válik látvánnyá, és amelyben az álmodó megéli az álmot.”

A fizikai világban minden teremtő folyamatban igaz-énünk vagy a szellemi – isteni mag – önmagát fejezi ki. Az élet örök körforgásában előbukkanó világegyetem tárgyai, a mozgásban levő tudat önkifejezései.

Tehát a valóság három összetevője, a szellem, a lélek és a test, vagy megfigyelő, a megfigyelés folyamata és a megfigyelés tárgya egy és ugyan az.

Az éjszaka legcsendesebb órájában - félálomban voltam - a hét énem összejött és így suttogtak egymás között:

Az első én: "Itt lakom évek óta, ebben a bolondban és más dolgom sincs, mint egész nap a fájdalmait szítani és egész éjjel új gondokat kitalálni neki. Nem tudom már tovább ezt a sorsot elviselni és most szembeszállok vele!"

A második én: "Testvér, a te sorsod jobb az enyémnél, mert az én feladatom az, hogy vidám énje legyek a bolondnak. Én nevetek vígságában, én dalolok boldog óráiban, én táncolok jókedve könnyűléptű cipőiben.

 Én mindenkivel beszélgetek. Egyfolytában. Nem is az a kérdés, hogy én kivel beszélgetek, hanem, hogy ki hall meg?

(...)

Ezek tehát közléseim eszközei /->érzelmek, gondolatok, tapasztalatok, és csak végső esetben a szavak/, ám nem a módszerei, mert nem minden érzelem, nem minden gondolat, nem minden tapasztalat és nem minden szó tőlem való.

(...)

A kihívás mindezek elkülönítése. Ebben rejlik a nehézség: miként lehet megkülönböztetni Isten üzeneteit más források adataitól.

Amikor a kezdetek kezdetén ajkamra tódult az első remegő hang,  fel kellett másznom a Szent Hegyre, hogy szólhassak Istenemhez. Azt mondtam: “Uram, a Te szolgád vagyok. Titkos akaratod a törvényem, s követlek Téged mindenkor.” De Isten nem válaszolt. Eltűnt előlem, akárcsak egy hatalmas vihar.

S ezer év múltán ismét felmásztam a Szent Hegyre, és ismét szóltam Istenhez. Azt mondtam: “Teremtőm, én a Te teremtményed vagyok. Hangból formáltál meg engem, ami vagyok, és amim van, mindenért Neked vagyok adós.

Instrukciók az élethez:

1.     Vedd számításba, hogy a nagy szerelem és a siker nagy kockázattal jár.

2.      Mikor veszítesz, legalább a leckét tanuld meg.

3.      Kövesd a 3 T-t. Tiszteld önmagad, tisztelj másokat és tetteidért vállalj felelősséget.

4.      Ne felejtsd el, hogy nem megkapni azt, amit kívánsz, néha csodálatos szerencse.

5.      Tanuld meg a szabályokat, hogy tudjad, hogyan lehet áthágni őket.

6.      Ne hagyd, hogy egy kis nézeteltérés tönkre tegyen egy nagy barátságot.

Amit mondok nem ma történt, sok millió év előtt,
elmesélem, hogy az Isten valamikor réges-régen,
hogyan teremtette a nőt.
E legenda őse hindu, s oly igaz, hogy ki hallja,
nem lehet, hogy meg nem indul.

Szóval, az Úr legelőször férfiembert alkotott,
ezzel teltek hosszú évek, nappalok és alkonyok,
ami szép volt, ami jó volt. mindent ebbe fektete,
ő maga is megcsodálta, mire készen lett vele:

domború mell, magas homlok, sziklát görgető karok,
és a többi...

Aranyosi Ervin: Voltál szerelmes?