A szívben van egy hely, amit szakrális, elektromagnetikus térnek mondhatunk,
Itt hozzá lehet jutni múlthoz, jövõhöz, jelenhez Tudnunk kell: ezt csak a szívben lehet megtenni. Szívünk érezhetõen testünk megszentelt temploma.
Interdimenzionális tudatállapotot hoz létre, az emberi tudatállapotból.
Ezen a helyen valóságosnak tűnik a más-ság.
Ezt a teret kell megkeresni benned, a szíveden belül. Ehhez kell a segítség.
Megfelelõ biztonság után már nem kell instruktor ehhez.

Ko Yüan maga mond könyvéről: Amikor elnyertem az igazi Taot, tízezerszer mondtam el ezt a könyvet. Az Ég szellemei ezt gyakorolják, és az alsóbb világok tudósaival nem közölték. Én a Keleti Hwa Isteni Királyától kaptam, ő az Aranykapu Isteni Királyától kapta, ő pedig Nyugat Királyi Anyjától kapta. Mármost, az „Aranykapu Isteni Királya” címet az a beavatott viselte, aki az atlantiszi tolték birodalom uralkodója volt, és használata azt a gondolatot veti fel, hogy a Tisztaság Könyvé-t onnan hozták Kínába, amikor a turániak elváltak a toltékoktól.

A tudatos álmodás az ébrenlét és az álom keveredésével létrejött, köztes tudatállapot. A tudatos álmodás folyamán ráébredünk arra, hogy álmodunk. Ez az állapot viszonylag egyszerű gyakorlatokkal előidézhető, sőt egyesek befolyásolni is tudják álmaikat. A terület egyik legjelentősebb kutatója konkrét tippeket is ajánlott e képesség elsajátításához.

A tudatos álmodás első lépcsőfokán az álmodó - habár ráébredt arra, hogy az átélt élmények nem valóságosak - nem igazán tud beleszólni azok alakulásába, és így továbbra sem érzi, hogy az álomtörténeteket ő alkotná.

Az emberekben mindig megvolt a vágy, hogy legalább valamennyire megértsék az idő titkát. Már az ókorban sokan gondolták úgy, hogy az időt az örökkévalóság nélkül nem lehet meghatározni. Így vélekedtek a görögök is, akik szerint a gyermekeit felfaló Khronosz (az Idő) még Zeusznál is ősibb isten, vagyis szerintük az idő valamilyen módon az örökkévalóságból származott. Ezt a mitológiai hagyományt Platón filozófiai formába öntötte, amikor azt mondta Timaiosz cím?

B.A Paramadveti Svámi gondolata

"A védikus tradíció is megmutatja a szükséges tennivalókat minden ember jóléte érdekében. Arra tanít, hogy óvjuk a gyengéket és rászorulókat. A Bhagavad-gítá azt mondja, hogy mindenképpen álljunk ki az igazság mellett.

Földanyánk kétségbeejtõ állapotára minden embernek fel kell hívjuk a figyelmét. Hívjuk meg minden olyan más iskolához tartozó testvérünket, akik egyetértenek ezekkel a nézetekkel, hogy csatlakozzanak hozzánk, és közösen fogjunk hozzá alázatos szolgálatunkhoz.

 A görögök úgy tudták, hogy Gaia földanyának először csak félig ember-formájú, hekatonkheir, azaz százkezű óriásgyermekei születtek: Briareusz, Gügész és Kottosz. Őket három egyszemű küklopsz követte: Brontész, Szteropész és Argész, akik mind mesterkovácsok voltak, és szabad idejükben hosszú falakat építettek. Hatalmas kőtömböket illesztettek össze minden kötőanyag nélkül, és olyan pontosan, hogy a nekik tulajdonított falak néhol még ma is állnak.

Sabrag mágus vagyok, hozzátok szólok. Hozzátok kell szólnom, elérkezett az idő, hogy szóljak hozzátok.

Valamikor, nagyon régen, élt az emberiség egyik hatalmas tanítója, óriás szellemével tanította az emberiséget a szeretet hitére. Ez a hatalmas, bölcs tanító: Mithrász. Mithrász tanításai megegyeznek Jézus urunk tanításaival. Mithrász élettörténete lényegében ugyanúgy van leírva az ősi iratokban, ugyanúgy hangzik el a szájhagyományokban, mint Jézus urunké.

Ez a mozdulat nélküli vibrálás a megnyilvánulni törekvő hajlama által az ok-okozati törvényeknek megfelelően megnyilvánul, létrejön az abszolútból a relatív, szubjektív természetet öltve Elmévé, objektív természetet öltve Világgá alakul. A Világban bármely objektivitásként tapasztalható dolog saját szemszögéből maga is szubjektum, természetében maga is Elme. A szubjektív a belső tapasztaló, a gondolkodó, másnéven a szubjektum. Ez képezi az élet szubjektív oldalát, ami nem más, mint az elmének a finomsága szerinti szintjei: ego, gondolatok, érzelmek.

Az ember a tudat fényében nézi a világot, hogy megtapasztalja a tárgyakat. Amikor ugyanazt a fényt önmagára fordítja, akkor az így keleztkezõ önismeret minden tettet és cselekedetet megvilágosít. A tudat ekkor határtalanná, szabaddá és minden teremtés forrásává válik. A tapasztalót már nem homájosítja el amit tapasztal. A tudat megszûnik a gondolat és érzékelés szolgájának lenni és önmaga kormáényzójává válik. Bármilyen vágy, amely ennek az önismeretnek az állapotából indul ki úgy teljesül, hogy bármiféle ellenállásba ütközne.

Kedveseim! Drága magyar testvéreim! Most, ahogy a mágusok szokták, egy kis humoros tanítás, egy kis csipkelődés, elkel az élet mindennapjaiban. És most hallgass, hallgass, mert mondom: Ne felejtsd el magyar soha, t e, kinek a sorsa mostoha, hazátlan, mostoha, egyszer újra azt harsogja ezer torok, ezer harsona: „A magyar nép megint szép lesz, /  Méltó régi nagy hírékez, / S mit rákentek a századok, / Lemossuk a gyalázatot!

Nos, a magyarság most, a világ demokratáinak jóvoltából, az a különös helyzet állt elő, hogy ártatlanabbak a rabok, mint a börtönőrök.